A pillanat

másztam olajos ruhában

óriás-hengerek rozsdás oldalán 

követ raktam egy szent hegyen. 

őriztem kecskét a régi temetőben

nyúztam nyulat és gitárt. 

aludtam félkész koporsóban

terveztem gépet és bútort 

címereket faragtam borpincékbe. 

megteremtettem amihez nyúltam. 

javítottam visító gépeket 

kivéstem a szobrokat a fákból

menekültem dühös milicistáktól. 

gabona tárolóba bújtam 

a lövöldöző emberállatok elől. 

hónapokig kórházi ágyakat nyomtam

fogcsikorgatva álltam a sorokat. 

minden egyes 

csodálatos és 

gyönyörűséges 

napon. 

valami mégis 

learatott bennem

minden illúziót. mindent. 

eddig. 

a konyha kövén csillan a fényvagy valami hasonló 
anyám arca is lehetne 
vagy apám csoszogása
ahogy visszatért belé az élet
vagy valami ahoz hasonló 
anyám kéztördelése fülsiketítő
pedig oda sem nézek
szemembe erőltetem a reményt
hogy feltűnő legyen és egyértelmű 
ám anyám szeme csalhatatlan
szája körül az ismerős félmosoly
vagy valami ahoz hasonló
ahogy átadja magát a színjátéknak
a kedvemért  és a kedvünkért
pedig én akartam elhitetni vele
hogy minden rendben van
és gyönyörű ez a keserves élet ... 

Fehér színben hasalok 

Emlék, mámor és 

Ha van
-szerinted-
mi a
szerelem ?
Mire gondolsz
most
mennyit ér
egy élet
válaszolj a
kérdésre.
Beszélgessünk
versben
látogasd meg a
blogomat
ajánlom
másnak is.
Fogalmazd meg
de csak hazugságot
mindenki írjon
egy szóláncot.
Nagyon szigorú
szóláncot.
Aki rejtőzik
az álarc mögött
designo kunyhójában
találtatott.
Három szavas a
történet
ami magaddal vihetsz
egy lakatlan szigetre.
Emberek
jó fele tartunk
írjunk verset
az elsőt és utolsót
(lehetőleg folytatható
legyen).
Az írásjelek használata
központozás
mindez
apokalipszis ?
Miért töröltessem
magam
nem tudhatom
hogy utolsó
a könyv amit
olvashatok.
A krimóban
beszélgetünk
a poet újdonságairól
keresztrímesen
nosztalgiázunk
verselve beszélünk
az időről.
Így fórumozunk.