A pillanat

Fogak kerekeire akadva,

simára és gyúrhatóra,

ember vagy adathalmaz,

merenghetek ezen.

Mindenhol meghatároznak,

besorolnak és sorszámra osztanak.

Akartuk vagy beleszoktunk

tudattalanul és akaratlanul,

a levitáció az új gravitáció.

Egyszer majd kitalálják talán,

hogy ember vagyok még,

vagy hiba egy algoritmusban.

Vagyok belőled kimarkolt képzelet,

amibe kapaszkodom, bőszen.

Szelíden marcangoló túlélő,

felhő szélén csoszogó kisgyerek.

Kiszakad belőlem minden,

csak az marad meg, amit megértek. 

2023.07.18

kisepert lelkem üreges

feltekert álmaim üresek. 

van egy évszázad 

-tükörben is látszik- 

olyan mint a többi. 

ahogy látom félsz az úttól. 

simára vakart bőrrel indulnál

lábaid alatt fogak csikorognak. 

engedd hozzád jönni magadat 

mert kinyitott tenyér is lehetnél

mint egy valahonnan érkezett idegen 

csodálkozz és nevess a romokon. 

anyám fejére madarak szálltak

szemében széppé válok mindig 

a madarak csak szállnak 

én is egyre szebb leszek

mind azok vagyunk együtt 

madarak

anyám 

én

mindannyian változunk 

nem szabad de fűre lépünk 

nem lehet de ítélkezunk

szabadna de nem szeretünk 

nehéz de elfelejtünk

madarakat 

anyákat 

magunkat

anyám fejére madarak szálltak 

nincs semmi a föld felett vagy alatt
csak a tudatba döngölt szavak
idétlen katatóniája visszhangzik...

idővel kötelező igazsággá dermed
az ezer évekre elrendeltetett kárhozat
de a szabályozott hit feloldozhat...

mert a kiválasztottak eljönnek
kisorsolják a királyok idejét
törvényt ülnek a halandóknak...

majd látványos mártírhalált halnak
de évezredek szólnak mellettük
vitathatatlanul és mindörökké...