A pillanat

ma reggel
az ágyam szélén
a halál ücsörgött
lustán nyújtózott
kaján mosollyal.
míg kínnal lélegeztem
ő durván kinevetett
pedig porszemmel álmodtam
sárarany angyalokkal
a féktelen lényekkel.
fölöttem emlékek
a szédület kerülget
már mindent értek
a semmiben reméltem.
felejts az útszélen
elsárgult képekben
majd temess el örökre
szórj a végtelenbe.