Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
eddig
designo 2020. augusztus 18. 22:21 olvasva: 158
másztam olajos ruhában
óriás-hengerek rozsdás oldalán
követ raktam egy szent hegyen.
őriztem kecskét a régi temetőben
nyúztam nyulat és gitárt.
aludtam félkész koporsóban
terveztem gépet és bútort
címereket faragtam borpincékbe.
megteremtettem amihez nyúltam.
javítottam visító gépeket
kivéstem a szobrokat a fákból
menekültem dühös milicistáktól.
gabona tárolóba bújtam
a lövöldöző emberállatok elől.
hónapokig kórházi ágyakat nyomtam
fogcsikorgatva álltam a sorokat.
minden egyes
csodálatos és
gyönyörűséges
napon.
valami mégis
learatott bennem
minden illúziót. mindent.
eddig.
designo2020. augusztus 19. 10:03
@negyvenkilenc: valahogy...
Köszönöm.
negyvenkilenc2020. augusztus 19. 06:54
Elvirágzik a tavasz, gyümölcsöt érlel a nyár, mindent elvisz az ősz, az eszmélés fagyott kristály a télben.