eddig

designo•  2020. augusztus 18. 22:21  •  olvasva: 158

másztam olajos ruhában

óriás-hengerek rozsdás oldalán 

követ raktam egy szent hegyen. 

őriztem kecskét a régi temetőben

nyúztam nyulat és gitárt. 

aludtam félkész koporsóban

terveztem gépet és bútort 

címereket faragtam borpincékbe. 

megteremtettem amihez nyúltam. 

javítottam visító gépeket 

kivéstem a szobrokat a fákból

menekültem dühös milicistáktól. 

gabona tárolóba bújtam 

a lövöldöző emberállatok elől. 

hónapokig kórházi ágyakat nyomtam

fogcsikorgatva álltam a sorokat. 

minden egyes 

csodálatos és 

gyönyörűséges 

napon. 

valami mégis 

learatott bennem

minden illúziót. mindent. 

eddig. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

designo2020. augusztus 19. 10:03

@negyvenkilenc: valahogy...
Köszönöm.

negyvenkilenc2020. augusztus 19. 06:54

Elvirágzik a tavasz, gyümölcsöt érlel a nyár, mindent elvisz az ősz, az eszmélés fagyott kristály a télben.