A pillanat
Algoritmusok (Merengek)
Fogak kerekeire akadva,
simára és gyúrhatóra,
ember vagy adathalmaz,
merenghetek ezen.
Mindenhol meghatároznak,
besorolnak és sorszámra osztanak.
Akartuk vagy beleszoktunk
tudattalanul és akaratlanul,
a levitáció az új gravitáció.
Egyszer majd kitalálják talán,
hogy ember vagyok még,
vagy hiba egy algoritmusban.
Csoszogó
Vagyok belőled kimarkolt képzelet,
amibe kapaszkodom, bőszen.
Szelíden marcangoló túlélő,
felhő szélén csoszogó kisgyerek.
Kiszakad belőlem minden,
csak az marad meg, amit megértek.
2023.07.18
egy évszázad
kisepert lelkem üreges
feltekert álmaim üresek.
van egy évszázad
-tükörben is látszik-
olyan mint a többi.
ahogy látom félsz az úttól.
simára vakart bőrrel indulnál
lábaid alatt fogak csikorognak.
engedd hozzád jönni magadat
mert kinyitott tenyér is lehetnél
mint egy valahonnan érkezett idegen
csodálkozz és nevess a romokon.
eddig
másztam olajos ruhában
óriás-hengerek rozsdás oldalán
követ raktam egy szent hegyen.
őriztem kecskét a régi temetőben
nyúztam nyulat és gitárt.
aludtam félkész koporsóban
terveztem gépet és bútort
címereket faragtam borpincékbe.
megteremtettem amihez nyúltam.
javítottam visító gépeket
kivéstem a szobrokat a fákból
menekültem dühös milicistáktól.
gabona tárolóba bújtam
a lövöldöző emberállatok elől.
hónapokig kórházi ágyakat nyomtam
fogcsikorgatva álltam a sorokat.
minden egyes
csodálatos és
gyönyörűséges
napon.
valami mégis
learatott bennem
minden illúziót. mindent.
eddig.
anyám fejére madarak szálltak
anyám fejére madarak szálltak
szemében széppé válok mindig
a madarak csak szállnak
én is egyre szebb leszek
mind azok vagyunk együtt
madarak
anyám
én
mindannyian változunk
nem szabad de fűre lépünk
nem lehet de ítélkezunk
szabadna de nem szeretünk
nehéz de elfelejtünk
madarakat
anyákat
magunkat
anyám fejére madarak szálltak