Az élet nem lányregény

Megvádolt emberek, kiforgatott tettek és szavak. Könnyen kimondott ítéletek. A sajtót megrázó, az emberekből felháborodást kiváltó riportok jelennek meg a képernyőn és az Internet portáljain. A napokban saját bőrömön tapasztaltam a média igazság elferdítő, vagy valamit egyoldalúan bemutató esetét és annak igazolását, hogy majd mi megmondjuk nektek a tutit. Mindegy milyen érzést váltunk ki belőletek, kedves nézők és portálozók de valamilyen mély érzés legyen. (düh, harag, bosszú, együttérzés...) Az meg teljesen mindegy, hogy akiről a riport szól mit érez.
Könnyen ítélkezünk, valami fölött mert a tette valóban felháborító. A miérteket viszont senki sem keresi, mert egyszerűen leszögezik, hogy a tett mögött értetlenül állnak, és nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy a dolgokat kivesézzék. Nem derül ki a riportból, hogy az elkövető egy születésétől sérült férfi, hogy ezt a fiút eddig mindenki szerette, hogy veszte épp az lett, hogy befogadott magához valakiket, akik kihasználták együgyűségét. Elkeseredésében tette, amit tett és nem is azon módon, ahogy leírták. Az ő érzéseivel senki sem törődik, csak a szociális munkás, aki borzadva áll az események előtt, sodródik az árral és lelkileg támogat, mert ebben az esetben mást nem tehet.