Boldog vasárnap

marcsa•  2013. február 9. 11:09


Péntek este

Mi mondtál? – kérdezte Sípos F.
Már nem emlékszem. Mindegy. Érezd jól magad! – üvöltötte az elektromos zörejeket túlkiabálva S. Nagy, aki épp a pultba kapaszkodott és döntötte magába a konyakot.
Még egy felest Apukám!
A bárfiú ismerte már S. Nagyot. Hozzátartozott a péntek estéhez. A villanó fények, a bárpult, a polcokon táncoló poharak, a zsongás, a dübörgő zene, a szőke nő a bárpult végén és S. Nagy. És S. Nagyhoz tartozott a Metaxa. Úgy kellett neki, mint valaha a siker. Hát elérte. El ő! Siker, pénz, nők. S most? Az aranyló nedű, amitől tompul az agya. Amitől nem fáj a … a mi is? Mi fáj annyira? A siker? A pénz? S. Nagy feje a pultra borult. A bárfiú tudta már ezt is, intett a bejáratnál álló őrnek. A markos fiatalember udvariasan kikísérte a rogyadozó lábú férfit.
- Hová mész Öregem? Még csak most jön a java! – kiabált utána Sípos F. és most is, mint minden pénteken izzadságtól ragacsos ingében ledobta magát S. Nagy helyére.
- Még egy felest Apukám!

Az álom

S. Nagy hazaért, szétnézett a házban. A bárpulton konyak. Tölt. Iszik. Elvágódik a süppedős szőnyegen, elmerül.
    Szoba- konyhás lakás, a budi a folyosó végén. A szoba agglegényes harmóniája kísért. A dívány, ahol az álmokat szőtte. Az álmokat, hogy minden nap húst eszik, hogy nem lavórban mosakszik reggelente, hogy melegvizes lesz még a konyha is, hogy a boltban telerakja a kosarát és fizet, hogy étterembe jár és lenézi a menüt, finnyásan fogja az étlapot s válogat. És Klári! Nem kell szégyenkeznie, ha Klárit felviszi, hogy nyikorog a dívány ha szeretkezik, s a kis polcon a régi lemezjátszó a Tesla, amin ősrégi bakelit lemezeket hallgatnak összebújva, kézen fogva, álmokat szőve, a savanyú-olcsó bor drága-édes mézként csurog a torkukon. Ígér: szép lakást, autót, ruhákat, ékszert, nyaralást…
20 éve már. Minden nap étterembe jár, s ha akar húst eszik (de nem divat). Megvan a szép lakás – nagy villa – két fürdőszoba, s a falból csurog a meleg. A dívány nem nyikorog, az ágy francia. És Klári?
Klárival külön szoba. Nem szól a lemezjátszó a „Tesla”, nem szövik már az álmokat. Megvan a ruha, az ékszer, a kocsi. Szobájában a Hi-Fi, nyaralni jár. De S. nagy tudja: új szerető is kell neki. Az édes pezsgő is keserű, csak a konyak: az az igazi.

Vasárnap

Tíz óra van. Csorog a víz, a meleg. S. Nagy a zuhany alatt. A lavórra gondol. De jó a meleg.
Jó lenne itthon maradni! – gondolja.
Hová megyünk ma? – kérdezi Klári.
Jó lenne itthon maradni!
Itthon?
Mindig ugyan az. – gondolja S. Nagy.
Csak úgy lustálkodnánk. – monda hangosan. (És főzhetnél egy húslevest és csirkepaprikást, mint régen! – teszi hozzá gondolatban.)
Átjön Ica és Sípos F. Jó idő van. Elmegyünk valahova.
Menjünk. – törődik bele S. Nagy, s felrémlik előtte a régi Klári, amint festetlen, lófarkas hajával áll a pici konyha közepén. Piros fazékban rotyog a leves, a lábasban fő a paprikás. S. Nagy az edény fölé hajol ügyetlenül kóstolva, megégeti a nyelvét. Klári csak nevet és becézve keresi a száját, hogy eloltsa – felgyújtsa – a tüzet.
Az ágy nyikorog. Klári csókja édes, a leves ízes és boldog a vasárnap.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

marcsa2013. február 9. 14:01

Ez nem rólam szól.

skary2013. február 9. 11:14

eemúnak...és valami mássá fásul....és valahogy belenyugodsz....max új szerelmek töltik fel lelkedet :)