Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...

Fájdalmak, könnyek, majd öröm… Felsír a kisgyermek, édesanyjának a világ legnagyobb örömét okozva. Ebben a pillanatban a világ egy része a legnagyobb kincset jelenti neki, az otthonát. E tájék marad meg majd mikor felnő, az emlékeiben, ez jelent majd valamikor minden örömet.

                Valamikor én is ilyen örömet szereztem édesanyámnak a sírásommal, és számomra is megvolt az a tájék, amely most melegséget ad, amely annyira hiányzik, ha a távolba utazom.  Igaz nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, de számomra a nyugalom. Egy hely, ahol az első szavakat tanultam, ahol először mondtam ki, hogy édesanyám. Egy hely, ahol az első lépéseket megtettem, ahol mindig a kispárnámba hajtva fejem kisirhatom magam, ha szomorú vagyok. Ahol akár ordíthatok is, mert boldog vagyok…. egyszóval ahol szabadnak érezhetem magam.

                Ha kérdeznék ezerszer is elmondanám, hogy igen ez a szülőhazám, és bár sejtelmem sem lehet és nincs is, hogy másnak mit is jelent, itt szebben rügyeznek a fák tavasszal, melegebb van nyáron, finomabb a szőlő ősszel és pelyhesebb a hó télen, mert ez az a hely ahol én születtem.