ARS POETICA PÁLYÁZAT 2013 - INGYENES

jagosistvan2013. április 30. 18:25

Okker :)

jagosistvan2013. április 30. 18:24

Jól mondod. Ha esetleg érdekel az antológia itt jelentkezhetsz:
http://blog.poet.hu/palyazatok/poet-anto logia-2013

laddorsavali2013. április 30. 18:22

Te tudod.

JadenDust2013. április 30. 18:01

Értem. Köszönöm szépen a felvilágosítást. :)

(Egyébként a vers tartalmára és szóhasználatára utaltam ^^'')

jagosistvan2013. április 30. 16:10

Azért mert ez egy független pályázat kedves Jaden. A Dél-Alföldi Művészeti Kör hirdette meg. Annyi köze van a Poet Antológiához, hogy mindkettőért én felelek, illetve a legjobb három pályázót beteszem a saját, illetve a DéeMKá pénzén a kötetbe.

Törölt tag2013. április 30. 16:08

Törölt hozzászólás.

JadenDust2013. április 30. 16:01

Én csak egy dolgon csodálkoztam Limmike versével kapcsolatban (és ez nem ellene irányuló támadás, mielőtt bárki annak venné).

Az oldal szabályzatában benne van, hogy olyan versek, mint az Onanizáció nem kerülhetnek ki Poet.hu-ra, mert az oldal gyermekbarát. Ezt a blogot is bármelyik gyerek megnézheti. Akkor hogy is van ez, hogy mégis kikerülhetnek IDE ilyen művek? (mert ez is a Poet.hu része, ráadásul maga a pályázat a Figyelőben kiemelten jelezve volt)

Elnézést, de új vagyok a Poeten és ez a dolog nagyon összezavar!

Marie_Marel2013. április 30. 09:08

https://sites.google.com/site/palyazativ ersek/

Itt megtalálható minden információ, egyben. Olvasgassatok!
Aki megtalálja a chat-et, írjon üzenetet! :-)

jagosistvan2013. április 30. 07:34

Gyerekek a pályázatot már lezártuk április 25-én.

gypodor2013. április 30. 06:17

Helyzetjelentés a költészet futóárkából

Harangvirág-csöndek kék fedezékében
ismét csak a költő szólja el magát:
nevén nevezve a csúfot és a szépet,
sercenő gyufaként lobbantja dalát.

Amikor velőig ég már minden mondat,
mégsem kúszik-mászik, csak az arca pír.
Szétázott mítosz, elkenődött hasonlat
a tavasz, s az ég egy összegyűrt papír.

Tudja, nem bűvölhet vipera-szavakat,
bár a költészet futóárkában a féreg
még hazudik neki egy lehetőséget...

Az alku taszítja. Az Édenen lakat,
érzi: a szívében semmi harag nincsen.
Akkor néz végleg szemébe az Isten...

arahsa332013. április 29. 09:36

Ars Poetika

Démonként jöttem e világra,
szívemet fekete méreg mosta.
Kéjesen jártam a földet,
mindenkit kifosztva.

Csalárdul elvettem mindent,
amire csak testem vágyott.
Zsaroltam, büntettem, loptam,
karom kardot rántott.

Megkóstoltam mámort,
hevertem sok ágyban.
Mások asszonyait
gyakran megkívántam.

Szónokoltam, áldtam,
s álltam hamis gyászban
azok teste fölött,
akiket megaláztam!

Uralkodtam trónról,
s gyakran írtam róla,
hogyan lehet Isten
minden elrontója.

Hazudtam a mennyben,
égtem a pokolban,
halványszürke szívem
itt hever a porban.

Karmaim már tompák,
vérző testtel fekszem,
szemeim nem látnak,
fátyluk meg sem rezzen.

Nem mozdulok addig,
amíg meg nem válok
vágyamtól, hogy uraljam
az egész világot!

Marie_Marel2013. április 28. 22:32

Adatlapon meg csak saját fénykép engedélyezett. ;)
(Csak nincs kapacitás az ellenőrzésre.)

Törölt tag2013. április 28. 22:27

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. április 28. 22:24

Limmi, te voltál moderátor. Tudod, hogy a Poet Főoldalára mi menet ki. De azt is tudnod kell, minőségi válogatás nincs.
Itt viszont az van.

:-)

Törölt tag2013. április 28. 20:38

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 19:59

starlit ez neked is szól. :)

jagosistvan2013. április 28. 19:59

Már úgy is azt mondták hogy a zsűri is pályázott. Egyébként van még rá mód hogy benne légy az antológiában. Jelentkezz itt: http://blog.poet.hu/palyazatok/poet-anto logia-2013

:)))

starlit2013. április 28. 19:57

hova???:D
a kötetért?

starlit2013. április 28. 19:56

jó, akkor van még egy hely:)))

Törölt tag2013. április 28. 19:56

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 19:54

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 19:53

Törölt hozzászólás.

starlit2013. április 28. 19:50

:)) nem is kell szavazni Attila... hiszen az utolsó 3-ról van szó:)
abba te is , én is és ha Jagi is akar... beleférünk:)))

jagosistvan2013. április 28. 19:48

Akkor én is nevezek. :)))

Bár a postai költségen nyernék magamon. :)

Törölt tag2013. április 28. 19:47

Törölt hozzászólás.

starlit2013. április 28. 19:45

:))) Attila!
No, arra én is beneveznék:))) de jó lenne nekem:)

Törölt tag2013. április 28. 19:38

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 19:37

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 19:26

Az első három helyezett bérmentve kap egy tiszteletpéldányt.
ÉS MOST MÁR FEJEZZÉTEK BE!!!
Intézzétek el privátba ha kérhetném.
Limmi, te jól írsz és épp itt az ideje hogy ezt be is bizonyítsd akár játékból, akár nem.

Lexi, téged csíplek mert ami a szíveden az a szádon, de könyörgöm ne szarj már oda ahol mindannyian eszünk.

Legyetek jók és ha puffogni akartok játsszátok le privátban. Én nem vagyok rá kíváncsi. Bocsi.

kovacsagi2013. április 28. 19:25

b@sszus... én el sem mernék indulni egy ilyen mezőnyben a versijeimmel. úgyhogy emelem kalapom mindenki előtt, akinek volt bátorsága. azok előtt meg főleg, akikre - tőlem függetlenül is - voksoltak a többiek. nem vagyok őstehetség. vannak jobb meg rosszabb írásaim. sőt, milliószor futottam bele értetlenségbe. sz@rul is esett. hisztiztem is miatta. aztán elmúlik. minden írás megtalálja a maga értő közönségét. ezt látom itt is. és ennyinek elégnek kell lennie.

amiből viszont nem szívesen engedek: van szemem a jó írásokhoz. még akkor is, ha engem is befolyásol a saját ízlésem.

Törölt tag2013. április 28. 19:21

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 19:06

Ne bomolj Limmi. Máskor te intesz nyugalomra másokat, most én teszem.

Törölt tag2013. április 28. 19:03

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2013. április 28. 19:02

Na, akkor...

Az Antológiának és a pályázatnak annyiban van köze egymáshoz, hogy a legjobb három helyezett bekerül a kötetbe. Aki ide pályázott, vállalta, hogy helyezése esetén verse megjelenik a kötetben.

Limmike verse bekerül a kötetbe, amennyiben a zsűritagok úgy döntenek.

Törölt tag2013. április 28. 18:51

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 16:49

Persze hogy eldönthetsz. Sőt nagyon sok mindent, de special ennek a pályázatnak a végeredményét semmiképpen sem. Azaz mégis... egy jó verssel. Ennyi.

Törölt tag2013. április 28. 16:39

Törölt hozzászólás.

voodoo2013. április 28. 16:35

Olvasgatok, és mindenkinek gratulálok! Remek ötlet volt és remek írások is születtek. Sajnos az Ars poetica pályázatból a lezárása után lassan (H)arc poetica pályázat lett... Dúl a csata, elsősorban Limmike verse körül... Nekem tetszett, de ezzel nem foglalok állást, vagyis egyik lövészárokba sem huppanok be senki mellé. Aki nem érti meg a mögöttes tartalmát, sajnos tényleg elbukik a ''strici'' kint felejtett lábában... és nagyon felháborodik ezen :)

szebarb2013. április 28. 16:18

Attila, ennyit szerintem igen. Nem vérre megy ez a játék.
Én nem kételkedem a tudásodban, a tehetségedben. Emlékszem rád.

attilamesz2013. április 28. 16:17

az utóbbi 9 vagy tíz kérdőjelre nem várok választ
(még csak az kéne)

attilamesz2013. április 28. 16:15

ez félelmetes !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
valaki ki olyan mint én vagy inkább kevesebb::::::
eldönthet valamit_E ??????????

Törölt tag2013. április 28. 11:09

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 10:54

Ott vannak azok druszám, csak a másik blogban. :)

jagosistvan2013. április 28. 10:46

Én biztos nem töröltem.

Törölt tag2013. április 28. 10:32

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 10:21

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 09:49

Törölt hozzászólás.

baramara2013. április 28. 09:34

Nagyon jó, erős versek születtek! Gratulálok a győzteseknek!
Jó verseny volt!

Törölt tag2013. április 28. 09:27

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 28. 08:43

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 28. 08:24

Egyetértek Lászlóval de hozzátennék még valamit. Vajúdás.

mizsi2013. április 28. 08:12

Szívből gratulálok a továbbjutóknak! Nem semmi versek; erős mezőny volt...

Somogyianziksz2013. április 28. 07:37

Túl hosszúra nyúlt öregemberes fecsegésem egyetlen mondatban is összefoglalható: a művészet (s ezen belül a költészet is, persze) kábítószerfüggés (lásd Nietzsche) és önkielégítés (lásd Limmike). JL

jagosistvan2013. április 28. 07:31

Persze hogy érdemes Szödröm.

szederfalu2013. április 28. 06:41

*éreztem
már írni sem tudok

szederfalu2013. április 28. 06:40

nekem baromira tetszik limmi verse.már amikor feltette ide,akkor érezte,hogy igen,ez az :)
de lacié(somogyianziksz) is nagyszerű,csak a férfioldalról szemlélve.nagyon klassz érzés így egymás mellett olvasva a kettőt,a reggeli kávém mellé :))
én magam roppantul örülök,hogy egyáltalán kiválasztásra kerültem,még ha tovább nem is jutok.nekem ez nagy öröm,pici visszaigazolás,hogy érdemes folytatnom.

kovacsagi2013. április 28. 01:49

Ó, kedves Somogyianziksz! Megelőztél! :) Épp nekiduráltam magam, hogy írjak Limmi verséről... de te már megtetted. Minden szavaddal egyetértek. Talán, erről szólnék még: Azt írod, az egyetlen autentikus magyarázatot a szerzőtől kaphatjuk meg. Nos, ez valóban így van, de nem feltétlenül van szükség rá. Nem azt kell kutatnunk, mire gondolt a szerző, hanem arra, hogy mit mond nekünk a szöveg itt és most, kikerülve a világba, bekerülve az én világomba, az olvasó világába. Ily módon az olvasó mintegy újraalkotja magának a művet, létrehozva egy értelmezést, ami nem feltétlenül egyezik a szerző szándékaival.

Végül is mindegy, milyen módon történik - a szerző pontos megértésével vagy az olvasó saját értelmezésével - a befogadás, holt anyagból így válik élővé a mű.

Számomra, Limmi versénél kulcsfontosságú a cím. A szó hétköznapi használatán túl, a bibliai Onán az Isten elleni (vagy bármilyen felsőbb hatalom elleni) lázadás szimbolikus figurája, aki ezért a lázadásért keményen megfizet. Nekem ezt is üzeni ez a vers. Függetlenül attól, a szerzőnek ez szándékában állt-e.

Törölt tag2013. április 28. 00:31

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. április 28. 00:11

Olvasgassatok. :-)

https://sites.google.com/site/palyazativ ersek/

Somogyianziksz2013. április 28. 00:02

Kedves Lexirozsa!
A vers, ami miatt lázadozol, nagyszerű vers, s ez igaz még akkor is, ha az áttételei nem annyira kézenfekvőek: tükörben tükrözött világ.

Limmike - Onanizáció

én már csak a strici versnek
elhordott kurvája lettem
tovább löknek, meg se vesznek
mocskos tangó táncparketten
magához von, belém hatol
éppen addig, ne élvezzem
derékszíjat ki-be csatol
látványtól kell kiéheznem
két tenyérbe fogja arcom
undorodva közel enged
hajamba mar, leparancsol
nézzem végig, ahogy ernyed

Valamennyien a saját, kialakult, nem egyszer már megcsontosodott valónkon keresztül szűrjük át a külső világot, s így természetes, ha a jelentősen más megközelítés idegen számunkra.
Sokkal leegyszerűsítettebb, didaktikus formában (bátran írhatnék nehézkesebbet is) jómagam is megpróbáltam ezt a megközelítést, sajnos sikertelenül, így szó szerint felkaptam a fejemet az Általad kifogásolt versnél, azt a jó értelmű irigységet éreztem, amit az enyémeknél jobb versek olvasásakor eltölt: a fenébe is, neki bezzeg sikerült!
Kedves Lexirózsa, az egész költészetben van valami szánalmas önkielégítés, önmagunk beteges mutogatása, nem véletlenül nevezi Nietzsche az egész nyugati művészetet önmagunk kábításának, bételrágásnak.
Magam is társulok ehhez, amikor befejezésként - orcátlanul - felteszem a saját, valóban gyatra művemet, egyszersmind igazolva Limmike teljes igazát és versének létjogosultságát:

Legnagyobb szerelmem

Legnagyobb szerelmem,
kivénhedt ringyó
költészet istenasszonya
bocsásd meg
de csak a nap összelopkodott percei
maradtak neked
s mint megunt szeretőre
rád is ritkán gondolok
ölelkezéseinkben a gyors kielégülés útját keresem
nem könyörgök jelzőid üdeségéért
nem kergetem öledben új gondolatok
szédítő merészségét
megszokott közönyös mozdulattal nyúlok
a megszokott közönyös papír után:
fehér lepedőjén minél előbb terüljön el
a betűk, szavak
ragacsos foltja

Mennyivel szemléletesebb, költőibb Limmike műve! Joggal irigylem, akárcsak a következőt:

Lévai Attila Talpas - Lemosva

Lemosva minden hasonlatot
arcokra zúdul a zápor.
Elázott adós a vers. Elvont hitel.
A költő a ház. Szómotel.
És Istenre nyíló ablakokat
vág ki önmagából.

Ezek nagyszerű versek - az enyémeknél mindenesetre sokkal jobbak, de ebbe már régen beletörődtem.
Tisztelettel üdvözöl: Jáger László, aki azonban jól tudja, hogy az egyetlen autentikus magyarázatot csak a szerzőtől kaphatod meg.

Marie_Marel2013. április 27. 23:53

Sajnálom, ha nem ismerted fel az allegóriát a versben.
De a mi felelősségünk volt választani. Meg is tettük.
Pont.

jagosistvan2013. április 27. 23:53

Lex i majd holnap válaszolok. Aludnom kell, mert mindjárt fentlesz a pici. Holnap beszélünk ígérem.

Törölt tag2013. április 27. 23:48

Törölt hozzászólás.

animka2013. április 27. 23:27

Nem fog senki.Aludjál.

Törölt tag2013. április 27. 23:19

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 27. 23:01

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 27. 22:26

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 27. 22:20

Törölt hozzászólás.

Talpas2013. április 27. 22:12

Oké, majd holnap este, ma amúgy is nagyon szószátyár voltam:) Jó éjt.

jagosistvan2013. április 27. 21:29

Végigolvastam Talpas. Holnap kapsz egy méltó választ. Ma már csak mosolyogni tudnék. :)))

ui: Örülök eszméd futásának.

Talpas2013. április 27. 20:44

Sziasztok:)
Ide írom, de meglátogattam minden kapcsolódó blogot, és egy szép, új honlapot is:) és ha nem is írok mostanában, de általában mindent elolvasok.
Ezen túlesnék mindjárt az elején: nagyon örülök, hogy rendeződni látszanak az elmúlt időszakot uraló dolgok, és bízom benne, hogy ez végleges.
Csak azért ünneprontóskodom egy kicsit, mert a pályázat élesen megmutatta, hogy mennyi embernek van kedve, mondanivalója, ha nincs beborulva a poet ege.
Örülök, hogy létrejött, nagyon tetszik a nyilvánosság, és a nyüzsi is. Vannak, akiket hiányolok a résztvevők közül, nekik dádá:)
A versemről már nehezebb, de persze köszönöm a figyelmeket, azt hiszem, az természetes, hogy jólesik a mogorva, durcás lelkemnek:)
Bármi legyen a továbbiakban, azt még fontosnak tartom leírni, hogy a gyermek néven kalandozó, Kovács Gabriellla leányzónak köszönhetem ezt a pár sort. Az ő ''Versírás''-a alá írtam pár hónapja, mint hozzászólást, és nagyon nem kellett törnöm a fejem a szavakon. Nem ritka nálam ez a hirtelenség, de emlékszem, hogy akkor megdöntöttem mindenféle addigi részidőmet, és azóta csak pár betűn változtattam. Ezt az egészet azért írom, mert hiszek abban, hogy a jó körülmények (mások érzései, vidámsága, öröme, és talán a bánata is) szülhetnek jó gondolatokat, szép verseket.
Amikor meg a pályázat témáját megláttam, meg sem fordult a fejemben, hogy újat írjak. Nem jónak éreztem ezt a régit, csak abban voltam biztos, hogy annak idején Gabi versének olvasása pont ebbe a témába terelt be, és maximum átfogalmazni tudnám az akkori gondolataimat. A témáról pedig még annyit, hogy a költészettel foglalkozók óva intenek mindenkit, hogy a versírásról írjanak verset, de persze már nekik is van belőle vagy egy tucat, mert ez egyszerűen elkerülhetetlen. A festőknek csendéletek jutnak, az X-faktorosoknak a Hallelujah, mi meg verset írunk a versről:)
És a látszat ellenére, nem is könnyű téma, éppen ezért gratulálok mindenkinek, aki megírta a saját kis viszonyát.

Köszi mindent, a szervezést, a lehetőséget, és azt is, ha valaki ezt a litániát végigolvasta:)

További jókat mindenkinek.

starlit2013. április 27. 17:50

Marie_Marel: a meglepi nagyon jól sikerült:)
Köszönjük:)

starlit2013. április 27. 17:49

gratulálok én is minden továbbjutónak:)
hát igen, aki tud, az tud:)))

BakosErika2013. április 27. 15:56

Szeretettel gratulálok a továbbjutóknak és egyben az összes pályázónak is! :)

Marie_Marel2013. április 27. 15:54

Készítettem nektek egy kis meglepetést, fogadjátok szeretettel:

https://sites.google.com/site/palyazativ ersek/

Törölt tag2013. április 27. 15:53

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. április 27. 15:53

Sajnos igen, mert az első három helyezett bekerül a Poet Antológiába, így ez a pályázat a már poetes tagjainknak szólt. ;)

Törölt tag2013. április 27. 15:53

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 27. 15:52

Törölt hozzászólás.

JadenDust2013. április 27. 15:47

Egyébként, gratulálok a továbbjutóknak! :)

Törölt tag2013. április 27. 15:46

Törölt hozzászólás.

JadenDust2013. április 27. 15:46

Pf... megtaláltam a választ egy korábbi hozzászólásban... Ezt kicsit igazságtalannak tartom. Főleg, hogy jó páran nem azért regisztráltak 14-e után, mert hirtelen meglátták ezt a pályázatot...
Mindegy, talán majd jövőre...

Törölt tag2013. április 27. 15:45

Törölt hozzászólás.

JadenDust2013. április 27. 15:44

Ühm... Lehet, hogy már kérdezték, de nem olvastam teljesen vissza a legelejére... Ha valaki a pályázat kiírása után regisztrált, akkor azt automatikusan kizárják a versenyből?
(Csak azért kérdem, mert láttam, hogy a 14-e után regisztráltak külön ki vannak emelve.)

Törölt tag2013. április 27. 15:42

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 27. 15:37

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 27. 15:35

Még nem estél ki, sőt! Döntős vagy. Hogy ott nyersz -e az már öt emberen múlik ugyanúgy ahogy bárki más is. :)

Törölt tag2013. április 27. 15:32

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. április 27. 15:10

Jájj, most látom, elrontottam az este a 4. pontomat:

Első körben az én tíz választottam volt:

1. Talpas Lemosva
2. szederfalu Betűk és szavak
3. cedrus49 Egybeforrva - Euterpéhez
4. celtichun Királynő
5. Somogyianziksz Szavak szerelme
6. Mysty Kata Papírcsíkokba roncsolt sorok
7. Limmike Onanizáció
8. M. Laurens Költőnek lenni
9. Fooox Szeretettel! (belülről kifelé)
10. janow Kincskereső

mystynekatika2013. április 27. 13:30

Minden alkotó és minden szerkesztő kollégának tiszteletteljes köszönetemet és elismerésemet fejezem ki!
Jövőt formáló léleképítő munka ez felelősséggel!
Szépbe szőtt hittel és szeretettel! Mysty kata

Torpilla31812013. április 27. 11:21

Jóvan..hadd lögyek rajta..és eviselöm:)))

jagosistvan2013. április 27. 11:13

Még most elférnek. Amíg nem érkezik be az összes eredmény. :)

Torpilla31812013. április 27. 10:48

Mindönképp:))

Na gratesz mégegyszer!
Töröld ám nyugodtan a baromkodásomat:)))
Pussz:)

jagosistvan2013. április 27. 10:46

Csakis habosan. Minden úgy jó. :) Az ütközést vállalom. Szólj ha hazagyüssz. :)))

Torpilla31812013. április 27. 10:45

Jagger! Oan arany a szívünk, hogy nincs az a pénz, amin megveheti egy zálog sé!
A sör jöhet. Ja? Én küldjem? Inkább majd ha ütközünk, akkó, de én habosan szeretöm:)))

jagosistvan2013. április 27. 10:33

De jó mögy neköd. Kűggyé mán égy kis apanázst neköm. Sörbe is mögtöszi. :)))

Torpilla31812013. április 27. 10:30

Nem vönnék be, milliárdja meik zacinak van:))))

jagosistvan2013. április 27. 10:27

Beadjuk a zaciba őket? ;)

Torpilla31812013. április 27. 10:25

Arany szíved van Jaggi! Majnem oan mint neköm:)))

jagosistvan2013. április 27. 10:22

Majd látjuk Pillus. Tudod mindig vannak-lesznek olyanok akiknek savanyú a képosztás tészta. Láthatod alant is. Még hogy mi neveztünk! Akkor nem írtam volna ki a saját kontómra ezt a pályázatot. No de sebaj, a lényeg hogy a többségnek tetszik. :)))

Torpilla31812013. április 27. 10:13

Mindenkinek gratesz, ahogy látom az ötöket!
:)))

Az én listám:
1-5-ig Törpilla:))
Ja? Csak egy verset kűdtem. Akko mindaz öt az! :)))

Tényleg, remélem hozhattam egy kis höhö-t még!
Puszijaim


Sajnálom, hogy vége lett:(
Kitalálhatnátok valamit így tavasszal:))
Hadd dógózzanak pluszba azok a vénák:)))

jagosistvan2013. április 27. 10:00

Höhö :)

Törölt tag2013. április 27. 09:57

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 27. 09:55

No de már milyen rég Limmi. :)

Törölt tag2013. április 27. 09:51

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. április 27. 09:50

Ennél nyilvánosabban nem lehet egy pályázatot kezelni... Minden a szemetek előtt történik.

Marie_Marel2013. április 27. 09:46

Drága mamuszka!
Mutasd meg, melyik versre gondolsz!
Az 5 zsűritag közül melyikünk versét látod itt, mint pályázót?

kovacsagi2013. április 27. 09:42

Kedves Mamuszka!

Melyik kiíró vett részt a pályázaton?

jagosistvan2013. április 27. 09:42

Kedves Mamuszka megint elvagy tévedve. Ugyanis a pályázat kiírói nem vettek részt a pályázaton. Nem is tudom, hogy ezt honnan vetted.

Törölt tag2013. április 27. 09:39

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 27. 08:47

:)

Torpilla31812013. április 26. 23:12

Huha:))
Dehamarelrepült az idő:))

Gratesz!
:))))
Mindenkinek!
:)))

Marie_Marel2013. április 26. 23:11

(A számok nem sorrendet jelentenek!)
;)

Marie_Marel2013. április 26. 23:07

Első körben az én tíz választottam volt:

1. Talpas Lemosva
2. szederfalu Betűk és szavak
3. cedrus49 Egybeforrva - Euterpéhez
4. Papírcsíkokba roncsolt sorok
5. Somogyianziksz Szavak szerelme
6. Mysty Kata Papírcsíkokba roncsolt sorok
7. Limmike Onanizáció
8. M. Laurens Költőnek lenni
9. Fooox Szeretettel! (belülről kifelé)
10. janow Kincskereső


Mindet jó versnek tartom, nehéz volt választanom.
Választásommal arra törekedtem, hogy különböző stílusú versek kerüljenek tovább, melyek mind a maguk nemében jók.

Hosszas tusakodás után ezeket választottam továbbjutónak:

Mysty Kata Papírcsíkokba roncsolt sorok
Limmike-onanizáció
M. Laurens Költőnek lenni
Fooox Szeretettel! (belülről kifelé)
janow Kincskereső

Marie_Marel2013. április 26. 22:27

Huhh... Én első körben 17 verset választottam ki.
Tízre sikerült szűkítenem a kört. Innen már minden kényszerűen kiesőt sajnálok kiejteni...

kovacsagi2013. április 26. 22:05

Válogatásom indoklással:

http://blog.poet.hu/kovacsagi/ars-poetic a---valogatasom

Kicsit hosszra nyúlt, ezért külön raktam fel.

jagosistvan2013. április 26. 21:00

Jávorcsik Sándor - javítva :)

Törölt tag2013. április 26. 20:40

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 26. 20:19

Nehéz dolgom volt. rengeteg vers született a témában. Pontos számot nem mondok, de úgy 200 lehet. Voltak nagyon jók, jók és kevésbé jók. Nem titok, hogy én a dekadens versekhez, illetve a modern kortárs felé hajlok, de ha valami jó, akkor az jó bármilyen stílusban is írták meg őket. Viszont az olyan versektől gyorsan megszabadultam, amelyek arról szólnak, hogy nem vagyok költő, én nem is írok, csak írogatok, stb... Ez egy Ars Poetica pályázat ami pont az írásról szól. Természetesen mint minden döntés ez is szubjektív. Megbántani nem állt szándéklomban senkit se.
19 vers került be a tarsolyomba az első rostálás után. Ebből is látszik tán, hogy szigorúan mérlegeltem. Néhány szerző versét megemlíteném akik nem kerültek bele a legjobb ötbe, de érdemes figyelemmel kísérni őket.

Mysty Kata: Papírcsíkokba roncsolt sorok
Molnár Jolán: Költőnek lenni
cseg76: Veszélyes
Csirkezola: Írok
cedrus49: Egybeforrva - Euterpéhez


És most következzék az az öt vers, ami nekem legjobban elnyerte a tetszésemet abban a pillanatban amikor tettem a dolgom. Az öt vers még nincs rangsorolva.


ávorcsik Sándor - Gyök alatt a.p.

Picire gyúrom magam, hogy
magadba rejthess!
Papír és betű leszek,
majszolható kiflivég.
Csillogás a szemedben,
könny
és lüktető vér-erő.
Emészthető.
Emésztő!



Jáger László - Leszbosz
(Válasz egy ifjú Poet-osnak)

Kérdezed, ifjú, írjál-e verset
ha válaszomtól függ, akkor NE írj
a vers titkok útjait járja
s ha küldetett, hát megszületik.

Panaszodra: ily közönyös korban
a szép szó varázsa a semmibe vész
mosolyogva mondom:
hol vannak már a Szapphót szapuló vének
s máig lantja ütemében
tengere felől éled
az enyhet hozó hűs alkonyati szél.



Lévai Attila Talpas - Lemosva

Lemosva minden hasonlatot
arcokra zúdul a zápor.
Elázott adós a vers. Elvont hitel.
A költő a ház. Szómotel.
És Istenre nyíló ablakokat
vág ki önmagából.



Limmike - Onanizáció

én már csak a strici versnek
elhordott kurvája lettem
tovább löknek, meg se vesznek
mocskos tangó táncparketten
magához von, belém hatol
éppen addig, ne élvezzem
derékszíjat ki-be csatol
látványtól kell kiéheznem
két tenyérbe fogja arcom
undorodva közel enged
hajamba mar, leparancsol
nézzem végig, ahogy ernyed



celtichun - Királynő



hangyák közé dobott morzsaként
kezdenek ki savak és enzimek
hátukra vesznek valami múzsáért
a nyüzsgőn katonás termeszek
könnyedén hordják ezt a terhet
oldottan napozok nyugágyamon
oldalamon félig beköpött testek
rázkódnak mint zsinegek a bábokon
hirtelen beborul és rögökre hull
elfeketülő köpenyként susog
az út, és a féregjáratban feljajdul
a királynő vajúdva szomjason



Amikor mind az öt zsűritag kiteszi a választott verseit, kiderül kik jutottak a döntőbe, ahol már pontozásos értékelés lesz.


Jagi

jagosistvan2013. április 26. 16:39

Viszont aki még szeretne a kötetbe bekerülni azt az alábbi linken még megteheti. Megkérek mindenkit hogy figyelmesen olvassa el a felhívást.

http://blog.poet.hu/palyazatok/poet-anto logia-2013

kovacsagi2013. április 26. 16:22

Kedves Poetosok!

A pályázatot tegnap éjfélkor lezártuk.

Nem lesz könnyű dolga a zsűrinek...

gota2013. április 26. 16:08

Vassné Szabó Ágota


Nektek

Csapongó, boldog,
repdeső, vergődő lelkek,
kik nyugalmat, békét,
vagy harcot
a versírásban leltek.
Mikor kínban, örömben
világra jön egy ''gyermek'',
bizony ő lesz akkor
számunkra a legszebb.
Komoly, vidám,
elemző vagy értő,
- néha akár sértő -,
de, általában nemes a szándék,
hiszen azért írunk,
hogy a javunkra,
mások javára váljék.
Mert akarunk adni,
vagy magunkat mutogatni,
tudatni mindenki mással,
ha bajunk, vagy örömünk van
ezzel a világgal.
A groteszk fintorba fagyott,
precíz és pontos,
- de lelketlen - szójáték,
nem biztos, hogy ajándék.
Ajándék az,
ha a a versed köpenyével
egy szélvész elszalad,
s az szárnyra-kap.
Kirázza belőle azt,
ami boldogít, összetart,
szétszed,
vagy a pokolba húz.
Számunkra
ez az egyetlen mélységes kút,
amibe szavakat kiáltunk,
ha táncolni,
vagy futni vágy a lábunk.
Mikor verseinkben
ujjong, vagy reszket a lelkünk,
- mindegy -,
hogy süt a nap,
vagy borús az ég:
kiteregetjük azt,
Tisztelt Olvasó,
eléd.



Ajándék

Kaptam helyetted verseket.
Örömök helyett rímeket.
Fájdalomtól
- ötletet.
Maréknyi jóból
- betűket.
Tenyérnyi rossztól
- szavakat.
Nehéz batyuval
- sorokat.
Kő-nehéz, súlyos
- mondatot,
amit magammal vonszolok,
- és -
mikor végleg leteszem,
vers lesz belőle,
azt hiszem.


Futó szó


Térdig koptak,
majd bokáig
az elcsépelt szavak.
Lábujjaimon lóg a türelem,
s talpammal együtt
néhány futó szó szalad.
Már nem alkuszom.
Nem kell a hamis,
kifestett érzés, valótlan álom.
Színtelen, beomló romok.
Nem kell:
ad acta tettem
a poros, értelmetlen tegnapot.
Már csak élni,
értelmesen megélni szeretném
a maradék napot,
bordáim kalitkái közé zárni
a lepkeszárnyon járó,
törékeny holnapot.
Kicsordult tenyérrel adni és kapni,
s ha a végére, csak ''ennyi'' marad,
akkor megkaptam mindent,
és nem érdekel,
hogy talpammal a sírig,
csak a futó szó szalad.

Törölt tag2013. április 26. 13:52

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 26. 13:43

Nem lehet Attilám, mert akkor a többiek is joggal követelhetnék a kiskapukat.

Törölt tag2013. április 26. 13:18

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2013. április 26. 13:09

Úgyis kcar lett. :)

jagosistvan2013. április 26. 13:06

Nem baj Attila, majd legközelebb. :)

Attila_the_hun2013. április 26. 11:36

Általában mindenhonnan elkések. :)

Attila_the_hun2013. április 26. 11:35

Bocsi :))

Attila_the_hun2013. április 26. 11:35

Neve-nincs érzés

Valahol valaki,
valamiért valahogy,
talán valamit.
Talán hangos semmit
az ismeretlen ellen,
ami benn mélyen,
valahonnan valahova,
akár íróasztalon is túlra,
a világból el, távolba,
egészen a valóságba
kért szót.

Valahol valaki,
egy ismeretlen senki,
aki nem kért semmit
csak egy sarkot a csenden,
hogy úgy lehessen ő
rend a semmiben.
Akkor történt a véletlen:
eltört a belső csend,
ujjak közé ragadt
a talált késztetés,
mert valahol vele volt
a véletlen valami:
a neve-nincs érzés,
egy térkép nélküli valóság,
ahol nincs tárgy
csak súly.

Valahogy valami,
talán a hústalan bőralatti,
egy ismeretlen sziget
parttalan sodrában,
szavakból sző vitorlát,
s dagad benne az ihlet,
iránytűtlen mutat
utat a viharos élet.
Kincstelen önmagáért,
kihajózik a képzet,
mert kell valami ami nincs
kint. Tinta-kékben süllyed a tat
a lélekrakomány alatt,
valamerre, valahova tart,
hogy valahol révbe érjen
az önmagában kért szó.

jagosistvan2013. április 26. 10:11

Ezzel lezártnak tekintjük a pályázatot. Hamarosan eldől mely versek kerültek a döntőbe.

jagosistvan2013. április 26. 10:10

http://www.poet.hu/vers/113219

Törölt tag2013. április 25. 23:16

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 25. 23:15

Törölt hozzászólás.

Somogyianziksz2013. április 25. 22:06

Sírj és kiálts, vagy rá se ránts

Sírj és kiálts, vagy rá se ránts
míg átok szava nem ver
maradok, ki nem voltam sose
tiszta szavú, igazmondó ember

A múlt még nem volt vagy nem is lesz
vagyunk így ezzel egyen - ketten
már csak jövőnkbe kapaszkodunk
lázas, nem múló szerelemmel

Bűvészként húzunk ki szavakat
de mind - mind galambbá válik
röptükön még megpihen szemünk
percbe dermedt örökkévalóságig


Szavak szerelme

Mindenkit, kit szavak szerelme
tartott a létben, óvott és kísért
elér egyszer a józanodás perce
s ettől hűvös lesz, okos és kimért

rájön, szerelme méltatlan a vágyra
hisz bárkinek átadja magát
kéretlenül bújva mocskos ágyba
mint filléres olcsó prostituált

s mit égre emelt fényes oltárképként
gyarlón esendő, csupán egy mánia
s máglyába hordva összes versét
szavai tüzén kell elhamvadnia


A versíró örök dilemmája

Reménykedem, hát mondatot
vetek papírra, hogy krikkrakszok
(ívek füzére, egyenesek)
érzéseket őrizzenek
belénk sulykolt minták szerint
s most tűnődhetek búsan megint:

valóban ez volt, mi küldetett
feltárni bűvös mélységeket
hitegetve: nézd, itt vagyok
s míg verskalitkába az illanót
próbáltam zárni üggyel-bajjal
ő továbbröpült gúnyos kacajjal


Papírhajó

Amit írtam, mind fölösleges
szavak csüggesztő szemétdombja
hisz nem találtam semmi szépre
örökre nekem maradóra

csak gyűlt és gyűlt a betűk mocska
verskanálisban papírhajón
fürkészem a nem lesz távolt
önmagamtól távolodón


Egy szóra vágytam

Egy szóra vágytam, mely csak az enyém
egy versre, milyet senki más nem ír
és a szóra lásd, mindhiába vártam
s bár teleírtam, mégis üres a papír


Leszbosz
(Válasz egy ifjú Poet-osnak)

Kérdezed, ifjú, írjál-e verset
ha válaszomtól függ, akkor NE írj
a vers titkok útjait járja
s ha küldetett, hát megszületik.

Panaszodra: ily közönyös korban
a szép szó varázsa a semmibe vész
mosolyogva mondom:
hol vannak már a Szapphót szapuló vének
s máig lantja ütemében
tengere felől éled
az enyhet hozó hűs alkonyati szél.

Köszönet mindazoknak, akik a kásahegyemen átrágják magukat: Jáger László

Nitus182013. április 25. 21:56

Csak adj egy kis időt az embereknek,
És valaki ismét a költészethez fordul meggyógyulásért.

A mozgó ujj szabadon írva szárnyal.
Szárnyalva formázza a gondolatokat sorokká, s végül versé,
Ami sokkal szívből jövőbb, mint egy piszkosan elismételt szó.

Adj egy kis magányt,
És megmutatom neked a legboldogabb gondolataimat.
Adj egy kis magányt,
És megmutatom neked a leggyönyörűbb gondolataimat.
Amiket te talán már nem is lától.
Te nem tudod hogyan, de én igen...
Ezért is írunk, ezért is élünk,
Hogy még szorosabban együtt higgyünk.
Te talán már nem tudod, hogyan kell, de én igen...
Adj egy kis magányt,
És megmutatom neked a legszomorúbb gondolataimat is,
Mert csak így tudok ember maradni.
Mert csak így tudunk emberek maradni.

Ezért is írunk, ezért is élünk,
Mert mi sem vagyunk mások.
Csak adni szeretnénk egy kicsit magunkból.

Ezért is írok, ezért is élek,
Mert csak így tudok ember maradni,
Ha adok egy kicsit magamból,
Ha adok egy kicsit a szomorúságomból,
És a boldogságomból.
Ez az én utam a meggyógyulásomért.

Mod-Laura2013. április 25. 21:32

Költészet verse

Tolla a kezemben,
Papír az ölemben.
Kezdeném is a verset,
De előtte leírom a tervet.

Nem tudom,mit írjak,
Most nevessek,vagy sírjak.
Egyszerűen nem jön ihlet,
Talán ez a verseny nem is engem illet.

A költészet a legszebb,
Olyan mint a zöld sztyepp.
Mindig gyönyörű,
Egyszerűen nagyszerű

szederfalu2013. április 25. 20:58

Betűk és szavak

Azt mondják költő vagyok,

de én nem hiszem:

a betűkből lett szavak csak

játszanak velem.

Incselkedve csókolnak

homlokon,

mikor az életem monoton

medréből kilépni próbálok

s a nemek határát súroló

világok egybe folynak,

sorok lesznek és versszakok.

A kezem kérges, pedig

nő vagyok, de férfiasan helyt

próbálok állni

akkor és ott, hol bármi

megtörténhet…

Betűk és szavak maradjatok

játszótársaim, hogy

nevetni tudjak sorsom

rám szabott kínjain,

és együtt sírunk majd

ti és én, ha

megbotlom a mennyország

küszöbén!

szederfalu2013. április 25. 20:57

Szó szerint

Költő, ha nő vagy, s nem

szó szerint veszed az igét,

hanem inkább adod az

életed kézzel írt felét,

még ha ujjad bütykös-

cserepes, vagy akár lakkozott,

puha, babaszagú, kissé érdes;

csókot érdemlő, ahogy a napot

gatyába rázod, s még marad

belőled a ceruzának is.

Költs!

Ne pénzt, s nem fiókákat, bár

lehet a lelked héja, galamb;

verseket: ha fáj, ha nevet,

széttép és megfoltoz életed!

Írj!

Ha éget, ha hideg, vagy nem szeret,

kacagva, könnyezve rajzolnál szíveket,

sötét ajtók mögött nem lapul

a remény,

s nem marad már MIÉNK, csak

TIÉD és ENYÉM…

Költő, ha nő vagy, vedd szó szerint az életet,

élni fog a vers, hisz abban van

Mindened!

Deak_Oliver2013. április 25. 20:36

A költészet

Az életemet ennek szánom?
Felelném:”Ha kell, én nem bánom.”
Szeretem, ha életre kell a betű,
Mert olyan, mint az édes nedű.
Szeretem ha üzennek a sorok,
Mert olyanok, mint az ókori romok.
Szeretem, ha dalolva száll a dal,
Mert olyan, mint a forrás, mi nem apad.
Szeretem, ha szeretik sokan a verset,
Mert olyan, mint ami örökké csak terjed
S mindezek után ezt felelem:
„Ha kell, ennek szánom életem.”

kovacsagi2013. április 25. 20:03

már válaszoltam :)

Marie_Marel2013. április 25. 20:02

Köszi! (Kereslek face)

kovacsagi2013. április 25. 19:57

https://www.poet.hu/tag/Olivia

Sz. Balogh Szilvia

vicuka2013. április 25. 19:53

Kengyel Éva: Határidőtlen-vers

Egyedül áll a toll,
ahogy az a fa, ott lenn a parton.
Dől, de megtartja
rezgő álma.
Írna, mert határ az idő,
de időtlen álmokat írni
nem lehet boldog ragyogásban.
A jó sorhoz villám kell, halál, vér,
sikoly, valami ütős, erős delej
és a fa magánya,
ahogy gyökere bennem életre kel.
Borulok én is partjaim felé
sodró zöldben,
egyedül állva a belső vihart,
s már mozdul a toll is,...
írok, írok, írok...
a szó még feszengve dadog,
de már az égig érő fád vagyok.

Írnék rád is,
égőt, vöröset,
határidőtlen
titkos verseket,
gyökérbe kavicsot,
kavicsba földanya álmát,
írnék,
s te örömmel néznéd
lelkem viharzó moccanását.

Marie_Marel2013. április 25. 19:52

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...


Kakuk_Norbert2013. április 16. 08:45

Kakuk Norbert
Nekem a vers

Kakuk_Norbert2013. április 15. 09:11

Kakuk Norbert
A XXI. század költői

Talpas2013. április 25. 19:51

Lemosva

Lemosva minden hasonlatot
arcokra zúdul a zápor.
Elázott adós a vers. Elvont hitel.
A költő a ház. Szómotel.
És Istenre nyíló ablakokat
vág ki önmagából.

Marie_Marel2013. április 25. 19:49

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...


Kakuk_Norbert2013. április 16. 08:45

Kakuk Norbert
Nekem a vers

Holdontul2013. április 25. 19:45

Versgyár

Ha írnék minden nap
egy verset, lehetnék
versgyári szaki,
a szavakat a helyükre
csavaroznám
(csak senkit ne
akasszanak ki),
reszelném a
mondatalkatrészeket.
Tüzes a ritmusolaj
(ha a meós rekedt),
és sorjáznám a rímek
megfolyt varratát.
Ebédidőben bedobnék egy
verslábpörköltet szókedlivel,
legurítanék rá két cent
metaxametert,
és tennék a világra egy
jó nagy jambust.
Ha versgyári szaki lennék,
verset kalapálnék minden nap.

Marie_Marel2013. április 25. 19:42

Nem találtam ilyen nevű felhasználót! (Ellenőrizzétek!)

kovacsagi2013. április 18. 08:08

Szántóné Balogh Szilvia (Sz. Balogh Szilvia
KÖLTEMÉNY, CSUPÁN AZ ÉLET

Marie_Marel2013. április 25. 19:36

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...

kaszkri
Teljes név:Kaszás Krisztián
Életkor:31 év
Nem:férfi
Lakóhely:Berkesz
Születésnap:1982. február 23.
Regisztráció időpontja:2013. április 16.
Utolsó aktivitás:ma 17:12
Népszerűség:6 figyelő
Publikált versek:1
Kedvenc versek:12
Hozzászólások:12


kaszkri2013. április 18. 10:28
Önismeret

Marie_Marel2013. április 25. 19:31

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...


kerek
Teljes név:Pozsgai Gyula
Nem:férfi
Lakóhely:DREZDA
Regisztráció időpontja:2013. április 19.
Utolsó aktivitás:ma 09:00
Népszerűség:1 figyelő
Publikált versek:1
Hozzászólások:6
kerek2013. április 22. 13:42
A VERSÍRÓ

Marie_Marel2013. április 25. 19:28

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...

kevoce
Életkor:31 év
Nem:nő
Családi állapot:kapcsolatban
Lakóhely:Jaszfenyszaru
Születésnap:1981. május 5.
Regisztráció időpontja:2013. április 22.
Utolsó aktivitás:tegnap 12:02
Hozzászólások:1
kevoce2013. április 23. 10:32
Körfolyosós gangon

Marie_Marel2013. április 25. 19:21

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...

kildiko
Teljes név:Kindla Ildikó
Életkor:54 év
Nem:nő
Családi állapot:kapcsolatban
Lakóhely:Hosszúhetény
Foglalkozás:bolti eladó
Születésnap:1958. december 31.
Regisztráció időpontja:2013. április 15.
Utolsó aktivitás:ma 16:12
Népszerűség:2 figyelő

kildiko2013. április 24. 15:45
Azt kérded mi a költészet…

Publikált versek:1
Kedvenc versek:2
Hozzászólások:5

Marie_Marel2013. április 25. 19:21

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...

hazbu
Életkor:18 év
Nem:férfi
Születésnap:1994. május 11.
Regisztráció időpontja:2013. április 20.
Utolsó aktivitás:ma 19:02
Népszerűség:1 figyelő
Hozzászólások:1

hazbu2013. április 24. 16:02
Dinamikus perspektívák

Marie_Marel2013. április 25. 19:17

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...



JadenDust2013. április 24. 21:37

----------- 2013. április 23. ----------
------ Szentpéteri Annamária -------

Eltört kristály

Marie_Marel2013. április 25. 19:15

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után, MA regisztrált...

EzVan
Regisztráció időpontja:2013. április 25.
Utolsó aktivitás:ma 18:46
Hozzászólások:1
EzVan2013. április 25. 02:42

Nézek, de soha sem látok

Marie_Marel2013. április 25. 19:11

A pályázat kiírása (2013. április 14. 20:45) után regisztrált...

marcusss
Életkor:16 év
Nem:férfi
Születésnap:1996. október 20.

Regisztráció időpontja:2013. április 22.
Utolsó aktivitás:ma 19:04

Hozzászólások:2

ARS POETICA PÁLYÁZAT 2013 - INGYENES2013. április 23. 19:10

Mi marad utánam?

jocker2013. április 25. 17:08

KÖLTŐLÉT:

Poéta a Don-kanyarban…

Csak ülök a bunkerben a vaskályha mellett,
A LI kettesen az oroszok repülnek a vonalak felett.
Gyertyacsonkom, alig pislákol, küzd a sötéttel,
Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel?

Várok, nagy poéta gondolatokra,
Írnám én azokat nagy halmazokba,
De hallom, bunkeremtől nem messze, akna robban,
Ez elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban.

Mit keres egy poéta a Don-kanyarban?
Gondolatot papírra vetni, nem lehet fagyban.
Pedig a lelkem nem azért van, hogy másokat halomra öljön,
De mások örömére, betűket, szavakat, mondatokba öltsön.

Ákos volt a gyerekkori barátom,
Tegnap künn az állásban látom,
Hogy egy orosz mesterlövész csak úgy fejbe lőtte,
Így kérdésemre már választ nem kaptam tőle.

Két hete a rettenetes orosz tűz miatt kint maradtunk
Az állásban tizenegy órát… kínunkban jeget haraptunk.
A lábam éppen kezdett lefagyni, amikor vége volt
És jöttek értünk, még jó, hogy senki nem volt holt.

Raktam megint a vaskályhára, legalább meleg van,
A füst nem is zavar, csak az, hogy pici gyertyám van.
Még jó, hogy egyedül vagyok, mélázok, elábrándozhatok a csonk gyertyán,
De a gondolataim, mint csillagszóró szétfröccsennek a ceruzám csonkján.

Van sok szép gondolatom, mit otthon papírra vetnék,
De itt a halál kaszája suhog… mi lenne, ha el nem ugranék.
Kusza gondolataim kint vannak a bajtársaimnál az árokban,
Bent a magam bajában, messzi családban és hazában.

Papírom nincs, honnan lenne, csak becsülni való cetli,
Erre kellene írnom, de komoly gondolat még semmi.
Rögtön megyek, ki hidegbe, majd harcolok az aknatűzben
S ki tudja visszajövők-e ceruzámmal… egészségben?

Na, most megjöttek… leírnám a maradandó gondolatokat,
Behallik, az őrmester ordít: riadó, védjük az állásokat.

Vecsés, 2013. január 1.

Kustra Ferenc

vicuka2013. április 25. 16:01

Kengyel Éva:Titok

A költő titkot szór
a szűzi lapra,
s már ott aranylik
őszi vetése.
A versláb sóhaja
betűmezőt ringat,
s az olvasó szemével aratja
és agyával gyúrja falatba
a gondolat átlényegült
kenyerét.
Mert kell ez a falat,
most kell csak igazán,
most, mikor romlott,
kiköpött igéket
tömködnek szánkba,
most kell csak
igazán gondolnunk
arra a régi
vacsorára!
Aki ír, írjon hát titkokat,
örök érvényű régi kódokat,
tévútra térőknek
útjelző karókat.

vicuka2013. április 25. 15:54

Kengyel Éva:Édenkertben

Asszonnyá érő
nyári reggelen
kertem elnyeli
szavaim csendjét.
Zöld füvön kicsi,
koppanó almák,
bokrok,
muskátlifürtök
csüngő íve,
hajnali cseppek
a levelek között.
Földszagú vágyam
egyre éget,
mar, hasít,
és én nem tudom,
hogyan írjak...,
csak éget, mar, hasít.
Körben fényharang játszik.
Nádról nádra lendül
lobbanó árnya,
lassan magasba emelkedik
tollam szárnya,
s kiír belőlem
illatot, színt,
szívet, vágyat;
írok neked lélekházat,
otthont, kertet,
zöld füvön kicsi
koppanó almát,
muskátlifürtök
csüngő ívét,
hajnalt is írnék,
ha te megengednéd!

Törölt tag2013. április 25. 15:49

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 25. 15:45

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 25. 15:29

Törölt hozzászólás.

Fooox2013. április 25. 15:25

Sok szeretettel!
(belülről kifelé)

Apró sziget, ahol mindig
fesztivál van.
Ez az én szívem.
Csend nem lakja --
zajongó sátorvárosok,
kóbor macskák, kóbor emberek,
táncoló lelkek (költöző madarak)
víg otthona az én szívem.
Napfény füröszti,
sós szelek,
szirének és szirénák
járják örök körtáncukat benne,
s nincs nap, hogy a
siratófal mellől ne örömünnep
tüzei köré gyűlnének a népek
estére kelve --
bazári forgatag, karneváli
részeg maskarák,
színes álmok
zárványos szép szigete
az én szívem.

jagosistvan2013. április 25. 15:22

Még van időd Attilám. ;)

Törölt tag2013. április 25. 14:06

Törölt hozzászólás.

ZETA2013. április 25. 12:28

Az vagyok

Az vagyok néked
Mi csillag az égnek.
Az vagy te nékem
Akivel élek.
Én vagyok néked
Biztosan érzed.
Érzed a csókom,
Én érzem a csókod.
Én vagyok véled,
Testedhez érek
Szinte elégek.
Ilyen az élet,
Akivel élek.
Az vagyok néked
Mi tavasz a rétnek.
Az vagy te nékem
Akiért élek.
Verseket írok,
Hozzád simulok.
A pillanat minden,
Benne a szívben.
Versben a lélek
Érzem, hogy élek.
Benne a vágyam
Minden mit láttam.

jagosistvan2013. április 25. 12:27

Ma éjjel lezáom a pályázatot.

editke2013. április 25. 11:35

editke

Újra élek

El sem tudom mondani
mit is érzek
tolulnak a szavak a számba
ki kell mondanom
le is kell írnom
sorjáznak a papíron.
Mit is érzek
mitől is vagyok oly boldog én
szinte repülnék
ki a világba.
Kinyílt a világ nekem
érzem a szívem
tavasszal éled szerelemmel.
Elébed megyek
s kérlek téged
őrizz meg engem,szeress
határtalanul.
Éljük együtt újra a csodát
hogy rád találtam
meglelve magam.

Törölt tag2013. április 25. 10:36

Törölt hozzászólás.

noheb2013. április 25. 10:32

A vers él


Betűkből készült feszített festmény -
kereten belül maradt a festék.

Szavaknak ízét a szádban érzed -
keserű sokszor, máskor meg édes.
Vers erre képes.

Illatos csokor rímbe zárt próza -
tartalom, forma egységbe hozva.

Ritmusos dallam füledbe csendül -
alázat ott van, kereten belül.
Versen a csend ül.

Nincs benne nagy szó, nincs benne pátosz -
remegve, pőrén előtted áll most.

Egyszerű nagyon ez nem egy rejtvény -
olvasd és érezd csak ezt szeretném.
Akkor a vers él.

Karcsika2013. április 25. 07:42

A vers

Olyan a vers,mint az ember születése,
hisz neki is van saját küldetése.
Kell hogy legyen értelme a szónak,
utat mutat,segít az álmodozónak.

Nem tudni előre,mi lesz a vége,
gyönyörű alkotás,a költő dicsősége?
A cél nem más mint szívekhez érni,
s azzal hogy olvassák,bőven beérni.

Mert a versnek arról kell szóljon,
hogy reánk,csodás álmokat szórjon.
Találd meg benne, kissé önmagad,
hidd el a vers,rengeteg örömet adhat.

EzVan2013. április 25. 02:42

Nézek, de soha sem látok
számomra az élet, tudom már átok.

Szeretnék egyszer újra boldog lenni,
De ahogy halad az idő... Nem történik semmi.

Betűk mögé rejtőzöm néha, bizony,
Mert csak ilyenkor van az, hogy a szívem teljesen kinyitom.

Nagyon félek, hogy az élet kihasználatlan marad
És a szívemet bezárja az a bizonyos lakat...

Félek, igen, kimondom
Ha máshogy nem is, de a világgal így megosztom!

Tudom senki nem figyel a másikra,
De vajon Mi figyelünk, a saját álmainkra?

''Ha elbukunk, fel kell állni!''
''Ha elkezdtük, akkor végig kell csinálni!''

Sokszor hallom e mondatokat,
Csak egy a gond, senki nem kérte az életet, főleg a gondokat...

Szeretném ha újra velem lenne a támaszom,
Tudom amit néha csinálok, az már szánalom..
De ha itt lenne velem... Többé nem lenne bánatom.

Lassan a végére érek,
Bár amiket leírtam, azok pusztán csak tények.

Szeretném ha látnád, csak egyszer éreznéd amit érzek!
Az érzés olyan, mintha szétrágnának a férgek...

Hogy akkor miért kívánom, hogy ezt érezd?
Nézd amit okoztál, ezt tetted! Ne a jó létet, hanem EZT élvezd!

Valójában az életnek nincsen értelme,
Ha lenne, akkor több milliárd ember most nem térdelne..

Istenhez könyörögnek, de meghallgatja őket?
Talán... Mindegyikünkkel úgysem törődhet...

Végszóra csak annyit mondanék,
Elegem volt, hagyj engem Te ROH*DÉK!

goth.l2013. április 25. 01:58

Modern kor


Olvasom folyton a kortárs-verseket
gyötrődő szemekkel, amíg még lehet.
Néha találgatom, melyik mit akar,
hogy állít vagy kérdez, be- vagy kitakar,
hogy egy-egy frázis mit tud még jelenteni,
hogy egy képtelen kép moslék, vagy isteni,
később meg ijedten látom azt, hogy ott van
az az agyficam egy saját verssoromban,
és kipattan végre az isteni szikra:
most már én is értem! Igaz, csak harmadikra

goth.l2013. április 25. 01:53

Ifjú költőnő

Ha vers dobol szíveden,
alkotási láz jár át,
becsengetnek hirtelen:
meghozták a gázszámlát.

Ha már alakul a mű,
rím a rímmel felesel,
bajba kerül a menü:
a levessel elesel.

Ha érzelmek kínja rág,
sírva sírsz, mint soha még,
jajdul benned a világ:
''Jaj, a sülthús odaég!''

Ha volt is egy füzeted,
benne többszáz nyers verssel,
most hiába keresed:
kimostad a szennyessel.

Ha végül a géphez ülsz,
mert maradt még ihleted,
friss élményben részesülsz:
bekakilt a kisgyerek ...

mystynekatika2013. április 25. 00:15

Mysty Kata
Papírcsíkokba roncsolt sorok


A emlék néha csak homályos folt, egy
kifoszlott szűk kabátbélés könyökén .
Gombhiányos, és leszakadt zsebében
tépett papírcsíkokba roncsolt sorok.
Gallérján a zsírfoltkéreg matt hege,
a sorsolló nyeste sebek látlelete.

animka2013. április 24. 23:25

ARS POETICA

Nem a dicsőség, a hírnév miatt,
kényszer visz, meg az akarat,
hogy írjak neked, és magamnak.
Írjak, mert írnom kell.

Néha elfordulok a világtól.
A gondolataim zegzugából
előjönnek villanások,
dallamok, érzések, fájdalmak.

Átvirrasztott éjszakáim, fáradt
reggelek, tétova nappalok,
kiábrándultságaim összetörnek,
a lelkem törött cserepekben.

Később remény és szeretet ölel,
elmúlik minden gyötrelem.
Tükör elé állok, a világot
újra csodálatosnak találom.

Egy nap nézem magam újra,
arcom ráncait az idő rajzolja,
lassul a léptem, fáj mindenem.
Szalad az élet nincs kegyelem.

Mit jelent egy vers nekem?
Egy gyermeket, kit nevelgetek.
Megtanítom mindenre,
aztán elengedem jó messzire.

Járja be a világot, vigye a csodákat
vigye a bánatot, a könnyeket,
adjon reményt az élőnek
vigaszt a haldoklónak.

Írok, mert írnom kell,
magamért és Neked.

Törölt tag2013. április 24. 22:13

Törölt hozzászólás.

JadenDust2013. április 24. 21:37

----------- 2013. április 23. ----------
------ Szentpéteri Annamária -------

Eltört kristály

Leomlott palota kövein állok,
a jelenben értelmet nem találok.
Csak zagyva szavak, tarka képek...
''Kinek írod, ha te sem érted?''

Eltört kristály szilánkjának zenéje
cseng fülemben egész este.
Egy világ alkotná újra a romokból,
mit pár év ismét lerombol.

Alkosd, mit lelki szemeddel látsz.
Írd meg, mit írni vágysz.
De szavaid érjenek célba.
Törekedj az egyszerű szóra!

Zavaros ösvény a sorokban,
árva rím lapul a sarokban.
''Nincs rád szükség! Elavult vagy!''
De kegyelmet neki ki ad?
Vagy tán örök feledés sorsa?
Többé ne is lássuk a sorokba'?

Elhagytad, de nem csak őt.
Újítanál, de nincs vésőd.
Rommá lett a régmúlt dicsősége,
Nem hozza vissza ember gőgje.

Tükrödből torzkép vetül vissza.
Benned már semmi sem tiszta.
Tán lesz még ragyogó valaha,
mit eltorzít ma a jelen piszka...

De ne add fel!

Várd ki, mit hoz a jövő!
Remélned, ember, sosem késő.
Új csillag gyúlhat az égre -
Új toll akadhat új kézbe.

Ám addig légy a szikra,
mi a jobb világot elhozza!
Légy a líra tündöklő szava,
a lüktető képzelet maga!

Versednek adj hát értelmet!
Ne bonyolítsd túl az érzelmet!

Hagyd a ködösítést! Embernek írsz most!
--Feladatod, hogy tisztább képet alkoss.--


(Ma még torz,
holnap már tiszta.
Az elmúltat,
Istenem, hozd vissza!)

voodoo2013. április 24. 18:06

Neked az ég

Neked talán már az is épp elég,
Ha néhány ember vissza-visszajár
A kis kápolnába lelked közepén,
Van, aki csak megváltó igékre vár,
Van, akinek szavad ad reményt.
Neked az ég, nekik néhány verssor,
Amikkel csillagot rajzolsz az égre
És bemutatsz egy szép, új világot,
Álomport szórsz olvasóid szemére,
És új tavaszról hozol édes álmot.

Amikor írsz, a Hold vezeti a kezed,
De kérdéseikre a kelő Nap válaszol,
Felragyog a végtelen óceán felett
És egy csendes kikötőbe repíti őket,
Amíg te vad hullámok hátán utazol.
Neked az ég, nekik néhány verssor,
Pár felhőtlen perc, amíg elhiszik,
Hogy rájuk is vár egy sziget valahol.
Neked a csend, nekik néhány szó,
Ami a nyugtalan szívedben zakatol.

Mygan2013. április 24. 17:23

Ar©poetica

Dalocskát próbálok furulyámon,
lelkemben zsongó formátlan zenét:
nem értek a hangnemhez, s kottához,
meglátszik, nem vagyok képzett zenész.

Leírnám a szomorkás dallamot,
amely régen nem hagy nyugtot nekem,
sehogy nem sikerül meghallanom
mi ez: képtelenség megfejtenem.

Oly édes-bús, mint Chopin ballada,
vélem, gyarló, esendő emberről
szólhat szívbemarkoló dallama:

életről, halálról, szerelemről.
Értő fül kellene, s profi hangszer,
nem ily ügyetlen, fél süket pancser.

hajnalka-52013. április 24. 16:53

A versírás ajándék

A vers nekem nem csak játék!
Istentől kapott ajándék,
Mit bármikor használhatok,
S vele bármit elmondhatok.

Bármiféle gondolatom
Verseimbe leírhatom,
Ha van hozzá hangulatom
S írni is van kedvem nagyon.

Legnagyobb ajándék az nekem
Ha van időm és ihletem,
Fejemben a sok ötletem
Verssé formálja az eszem.

Ezt a csodás talentumom
Amelyet Istentől kapom,
Igaz örömmel használom,
Mert el, nem pazarolhatom.

Azért szól hát néhány versem
Arról ki ezt adta nekem ,
Mert oly sok jót tesz Ő velem,
Széppé teszi az életem.

Megnyilvánul szeretetem
Egynéhány személyes versben,
Mert amikor megtehetem
Így köszöntöm egy szerettem.

Van még egy pár gondolatom,
Melyeket még érni hagyom,
Aztán majd megfogalmazom,
S ritmussal rímekkel leírom.

Versek felé szeretetem
S írói képességem ,
Nekem ám igazi öröm,
S én ezt Istennek köszönöm.

hazbu2013. április 24. 16:02

Dinamikus perspektívák

Kolostori csendbe betört a robaj,
Lábam alatt megrázkódott a talaj.
Kitekintek, s realizálom,
A Kristálypalota immár csak tovatűnt álom.

Összeomlott. Szaladtam is menten,
Mert az összes világ, amit csak ismertem,
Elszállott. A szilánkokon lépek.
Minden törés egy kiáltás. Ideálok, emlékképek.

Felveszek egyet s belenézek,
Zabolátlan lángok égnek s
odébb lépek. Mellette a halom,
Mely a csillár ékköve volt, most mint a malom,

Felőrlődött. Melyet akkor buzgón,
Világhíres mesterek csiszoltak, s a siratón
Nem vesz részt senki. Itt hagyták a kalapácsot.
Nagy változás megy végbe, új lét lát napvilágot.

Hallom harsogó zaját a munkának,
Új emberek jöttek, kik új életre várnak.
Megragadok hát én is egy kalapácsot.
Én is építek. Egy kis házat. Takaros lakot.
Halomra.
Magamra.
Mert nincs többé katakomba.

/Jonathan Summers/

kildiko2013. április 24. 15:45

Azt kérded mi a költészet…


Azt kérded, mi a költészet?
Boldogság és a fájdalom.
A rímbe szedett érzések,
mint hátizsák a hátamon.

Mosoly játszik az arcodon,
mikor hozzám megérkezel,
talán még én sem tudhatom,
csak érzem! - Belül könnyezel!

Nem mondod el a bánatod,
megértenék-e? Nem tudod!
Ezért hát rímbe foglalod,
érzésed versként átadod!

Olvassák érzékeny lelkek,
megérzik szíved bánatát,
Ha öröm árad szét benned,
isszák versed minden szavát!

Szólhat őszről és tavaszról,
eléd terülhet téli táj,
s a nyár remegő melege,
kápráztat el és visszavár.

Lehet szó az elmúlásról,
a fájdalom, mely összetör.
Egy újszülött érkezése,
minden más érzést elsöpör.

Lehet szó a szerelemről,
melytől orcád úgy kipirul,
vagy éppen nagyot csalódtál,
és verseket írsz vigaszul.

Megihlethet a természet,
az univerzum szépsége,
lehet téma az enyészet,
vagy az emberek rémsége.

Írhatunk a szeretetről,
miről is szól a költészet?
Az Isteni kegyelemről,
mit semmi el nem kendőzhet.

Lehet szó a háborúról,
tömegsír, halott katonák!
Vidámságról és a búról,
elfeledett Édesanyák!

A vers a léleknek tánca,
Ritmusát rímekben keresd!
Lendül a karmester pálca,
Táncold át az életedet!

Szentes2013. április 24. 13:56

Csak elmondom
Csak elmondom néha, amit érzek,
amit te súgsz fülembe, azt csak leírom.
Nevezhetnélek csodának, sorsnak, észnek,
de könnyen jön el hozzám, azt tudom.
Biztos egy váltáshoz érkeztem,
ami minden ember egyetlen fegyvere.
Egy csoda, amely tovább segít a létben,
hogy megtudd azt, hogy mi a lét lényege.
Mivel Istentől származol, isteni kell legyél,
olyan nagyszerű, és mégis egyszerű.
A csoda benned van, te nem kell semmit tegyél,
csak várod, hogy beteljesüljön ami ésszerű.
A szívedre hallgass és semmi másra,
a szív nem fog becsapni téged soha,
az érzelem vezéreljen, de hallgass a múltra,
amely minden lépésed jövendő példája.
E csoda benned volt, csak nem vetted észre,
mert mindig te voltál az aki számított.
Most eljött a perc, hogy elhagyd múltatad végre,
hisz még sok időd van, hogy magadat föloldozd.
Ahhoz, hogy helyed megleld az életben,
meg kell találd lelked nyugalmát,
lehet, hogy hosszú évek maradnak mögötted,
de hidd el megéri, hogy megleld a harmóniát.
22
Amit adsz, azt fogod visszakapni,
ez az egyetlen törvény az életben.
Ezért születünk és ezért fogunk meghalni,
a többi csak illuzió, bármi is történjen.
Becsüld az életed, tiszteld önmagad,
légy mindig nyílt és őszinte.
Kedvesség és jóindulat irányítsa utadat,
szolgálat és segítés vezessen örökre.
Ha jobbként távozol, mint ahogy érkezel,
tudod, hogy léted nem volt hiábavaló.
Meg kell add magad mindannak, amiért létezel,
ahhoz, hogy létem, életednek legyen útravaló.

Szentes2013. április 24. 13:54

Hangok és képek




A hangot és képet szavakba öntöm,
az érzések vulkánforgatagában,
minden emlék jövőképként jön föl,
a csillogó fájdalom viharában.


Én sem hiszem el e csodás jelenséget,
olyan mintha álomként élnék nap mint nap,
magamnak álmodok egy világmindenséget,
amelynek forrása a fájdalom mindennap.


Érzem azt, hogy ez nem egy igazi képvilág,
ez egy illúzió, mely álnéven integet,
sokszor azt hiszem, hogy te vagy a délibáb,
mely okot ad arra, hogy tovább lépjek.


A hangok is sokszor hamisan csengenek,
és elhitetik velem, hogy igazak.
Gondolataim sokszor tévesek,
de hagyom, hogy mindig megtaláljanak.

Szentes2013. április 24. 13:53

Szavak bilincsben



Minden szó egy elrejtett kincs,
ha nincs kimondva.
Sok titkot rejtő, őrző bilincs,
szívednek odúja.



De ó, ha kimondják a titkot,
elszabadul a pokol és a menny,
nem vonhatod vissza, mert már elfolyt,
a sok csillogó érzés és a szenny.

Szentes2013. április 24. 13:51

Szavakkal festek képeket




Szavakkal festek képeket,
szavakkal ritmust alkotok.
Fölszakadnak a begyógyult sebek ,
a rég elfelejtett relytéjes titkok.

A miértre így megkapom a választ,
lelkem hófehérré visszaváltozik.
Belső világom, csipke lepkeszárnya,
hideg fényszálon megpihen egy kicsit.

Csak vergődött szüntelen hosszú évek óta,
börtönbe zárva, sötét vermek mélyén.
Most szabadon szárnyalva társra találva,
égi fénnyel telve csillagot remélvén.

purzsasattila2013. április 24. 12:03

Már nem lázadok

Már nem próbálom megváltani a világot;
elmondhatom magamról, hogy sokat látott,
megfontolt ember lettem, sorsom átszabott,
s lázadásaim lendülete alább hagyott.

Tán a korom teszi, vagy a tapasztalatom,
a bajt nagy ívben kerülöm, s a vitát hagyom
másoknak, és bölcs nyugalommal szemlélem
az összegyűrt lapokon a sok emlékem.

Tapasztalt, bölcs, nyugodt... milyen elcsépelt szavak;
de a hasító fájdalom örökre megmarad,
s az a hang... ahogy a szíj csapódott hátamon...
Akármi is volt, mégis bizton állíthatom,

sőt, tudom, hogy nem volt olyan rossz ember apám,
csak az a fránya alkohol lehetett talán,
mi eltorzította a szerető szavakat,
hogy még a szép igék is ostorként csattantak,

s az ölelések is oly fájdalmasak voltak,
hogy legtöbbször a zsigereimig hatoltak...
Ma is sokszor hallani vélem érces hangját,
s csak remélhetem: megnyugvást talált odaát!

Lehet - nem tudom, - tán ettől jobb ember lettem?
A rossz példa mindig ott lebegett előttem.
Csak az igazi apakép, ami hiányzik:
hogy tanít, nevel, simogat és néha játszik...

Ez jutott nekem, de már nem lázadok érte,
a sok nélkülözés és fájdalom megérte,
mert egészen más szemmel nézem a világot!
Papírra karcolom, mi volt szép, és mi bántott.

S csak írok, írok, elkoptatva ezer lapot,
műveimben élek, mert mind-mind magam vagyok.
Rím vagyok a versben, vessző szép szavak között,
s három pont, mi a mondat végére költözött...

Ars poetica I.

Zantea2013. április 24. 11:56

Arc poétika

Szavakkal játszok-ilyen ez
Néha táncos, kósza vers
Bánat szüli vagy épp öröm,
Nekem csekély, neked köröm
Kevés szavam, sorom szalad
Boldog élet, boldog tavasz
Világot tán nem váltom én
Életadó költemény

purzsasattila2013. április 24. 11:56

Volt idő...

Volt idő, hogy akadt a szó, s úr volt a radír,
akkor majd` éhen halt pennám alatt a papír.
Mint napszítta bársony, fakult meg a gondolat,
fásultan fojtottam magamba a gondokat.

Kietlen, zord tájékon bóklászott ihletem,
megfojtott a szó, bénává tett a félelem.
Kerestem önmagam, és semmit sem értettem,
de egyszer csak megváltozott minden hirtelen.

A kiszáradt tollamba új élet költözött,
írtam és megéltem mindent a sorok között.
Sötét tintám vakító vörössé változott,
minden kép, minden hang új távlatokat nyitott.

Harsogott a szó, s többet be nem állt a szája,
az összes radír kipenderült a kukába.
Vitte tollam valami láthatatlan erő,
a mélységekből forró lávaként tört elő

sok elfojtott érzés és szunnyadó érzelem.
Már semmi sem szab határt, enyém a végtelen!
Költészet vagy firka? Az idő lesz bírája,
de talán a nagy ködben nem veszek homályba...

cedrus492013. április 24. 09:44

Most már tényleg semmi többet...

cedrus492013. április 24. 09:44

Szeretnék adni mégis

Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,
a régit hordom, azt kell tovább álmodd.
Hol csillagoknak sziporkázó karca
felettünk az estet kitakarja,
ki ablakából ennyit csen magának,
kincseiből szeletnyit imádhat.
Míg köd sejteti, hol a határ vége,
nem láttatja, milyen az ég kékje,
fényes nappal utcák színes arcát,
mikor idő nem vívja a harcát.
Ám 'hogy oszlik, derűt hoz a bércre,
a Nap sugarat hurkol laza fércbe,
ruhát szab-varr báli belépőnek,
bíborfényt az alkonyterítőnek.
Reggel párját kibontja pirulva,
földre hull a selyem holdfényszoknya,
pőreségét oly büszkén viseli,
bármely' díva megirigyelheti.
Nincs szebb mint az alkony tünde fénye,
holdsugárnak játszi könnyedsége,
Napnak földet csókoló sugára,
a világ, mi így marad utána.

darklightflame2013. április 24. 09:07

Duka Éva

Ecsetvonás


Valami mély barna festék került kezembe
portrét rajzol rólad most a vágyam:
van mélyvörös parázs, álom, zöld reménység,
lám, összeáll lassan festéktáram.
Vegyül belém az a tavaszillatú derengés.
Napsugár, kávéillat, dél, pár hosszabb hajszál
lágyan szemedben omlón és szemed,
a szemed, maga a varázslat...
Onnan, szivárgón feltört mosolyod,
és omlott világgá, határozott hangod átölelt.
Gyorsan pírt rajzol arcomra kezed
mi letöröl egy csöpp kávét,
most úgy érzem veled lettem újra gyerek.
Mosolygós jelenet kél, éled szememben,
ahogy bevésed magad egy delemben,
az csendélet, mosolyban meredt kép
így őrizlek ma, te emlék.
Ó, én édesen keserű életem
miben színfolt ezer meg ezer,
lapok lengenek, repülnek szélben.
Életregényem sötétbe rejtem, legyen hát titok.
Mozgó vászon-létem filmje lassan lepereg,
holdsugaras éjszakában váltó éles, örvénylő napok,
képzeletben rám törő derengés a jelenem:
paletta szökkenése ezer-egy érzésnek.
Nézd most holt küszöbként lapulok,
bennem gondolatok, mint levelek hullnak,
kerengnek vihart hozó őszi szélben.
Felejthetetlen képsorok reppennek fel estémben,
majd csend... hallom, ahogy zizzennek a lapok.
Lazulok most egyre jobban lazulok,
kilazult létem pörgenttyűs kerék torlasza ez.
Látod? - most feszít mozdulatlanságom zátonya.
Hirtelen újra felderengsz, te kedves, belém mosódsz,
réz-barna vetületként előtűnik arcod, kedves mosolyod.
Mit tegyek? - hiányzol nekem... és ''Mirabeau híd alatt
fut a Szajna s szerelmeink... ó jaj...''
jaj... kalandok rohannak, száguldanak egyre
Mit hoz a lét? magam vagyok de felületben...
Mondok mindegyre nemet és elveszek,
lassan ettől megveszek, mert mély víz igazi létem
tengerszemben kavargó cél, ez meg balszerencse,
minő balszerencse... szitál az eső, szitál a csend,
kitudja miért van ez... büntetnek most odafent,
lehet... mert bűnöm ezer.
Feldereng bennem újra arcod: szemed,
kezed festem, mosolygós képed a mában,
azt a mosolyt mit akkor szívembe zártam.
Ecsetvonás, pillanatkép az egész.

cedrus492013. április 24. 08:47

Rongy élet



Háttérzajok töltik be a teret,
keresve sem lelek
csendes rést rajta.
Összetart a zenekar,
s én balga
a polcodon hallgatok,
s vagyok,
ide-odadobott.
Néha azt hiszed,
álmom is lopott,
pedig csak
bolond vagyok.
Kis lélek-kokott.

Ajkam festett,
tű-szaggatta rajzolat,
fonál tartja össze testem.
(Valami örökké hasogat.)
Szívem helyén kóc,
szeretlek-fonál gubanca.
Ujjaid között fogy a mihaszna,
mint tollamból
betűkbe préselt gondolat.
Mi haszna,
ha magam vagyok
sok divatos Barbie közt
kopott.

Közelednék hozzád,
de lábam
haszontalan lóg,
akár kezem,
s a fejem is
nehezen viselem.
A halnak is jobb,
tudod?
Elúszik,
ha unja a dús hínárok ölét.
De én itt ragadtam s
kezemből senki sem kér.

Talán akad majd,
ki kukába hajít,
hisz csak porfogó vagyok.
Avítt.
Egy álmodó,
gyagya rongybaba,
akinek,
- lehet észre sem veszed -,
feltépett a mellkasa.

jagosistvan2013. április 24. 07:47

Látom magam előtt.

ifj.j.s2013. április 24. 05:25

Egyébiránt nem alkalmi vers, vagy 6-8 éve írtam, ha annak lehet nevezni és mivel én vizuális vagyok, az eredeti cím a matematikailag ismert gyök jelzéssel lenne...

ifj.j.s2013. április 24. 04:25

Gyök alatt a.p.

Picire gyúrom magam, hogy
magadba rejthess!
Papír és betű leszek,
majszolható kiflivég.
Csillogás a szemedben,
könny
és lüktető vér-erő.
Emészthető.
Emésztő!

mystynekatika2013. április 24. 00:18

Mysty Kata
Alkot Ok

Mohó vágy kúszik a szűrt fényen át
láthatatlan kincsért,
finom megigazulás fon babérkoszorút
a még nincs-ért.
Éreztem esőcseppektől síró fák
friss leheletét,
sőt hallottam, amint nevetésbe tör
a fürdőző nap
aranyzuhanya alatt, és kinyílva
ragyog fény rózsája.
Hát ezért alkotok...

mystynekatika2013. április 23. 23:31

Mysty Kata
Csak a Költő!?


Másképpen néz szobrot a szobrász,
más szemszögből épületet az építész?!
Csak a Költő érthet ily módon Költői szót.
Így érzem, tévednék, talán fals az állítás!?
Érzelemvivő tapasztalat , tudat alattit
átállító sorompó Ő,s utakra terelő erő;
képességet könnyedebbé transzformáló.
Intuíció vezényli, hogy lehessen kimondó.
Kincset érő megérzése, képet alkotó.
Vérbeli rímfaragó lát igazán bele,
bárki más csak szomjas uszonyát veti be.
Olvasó, az úszni nem tudó, víz színén marad,
amíg költőtárs le, tengere mélye felé kutat.
A ki nem mondott igazság labilitás,
megfojt, kifoszt, elhallgattat, elsorvaszt;
földi pokol díszleteit tündökölni hagyja.
A költő kivételezett, Ő igaz bírája,
pallérozója, alkotója a szépnek, s szónak!
A líra nyelvén minden ki - és elmondható.
Halhatatlansága, hiszem, ettől mérvadó.

bakonyiili2013. április 23. 20:24

Csak így írok...

Néha viharként süvít,
máskor belopódzkodik,
vagy orvul üldöz
egy-egy gondolat.

Néha mindent kiürít,
máskor elringatódzik,
vagy csap a földhöz
egy-egy pillanat.

Mindig velem van,
örömben, bánatban,
ébren és álmomban
egy-egy hangulat.

Mindig megmarad,
s örökre megmarad,
lelkemnek erőt ad
több ezer sugallat.

Keszthely, 2012. október

Adrienn182013. április 23. 19:31

Mint a Fuvallat

Mint a Fuvallat, úgy röppent hozzám A Vers,
Valami távoli idők kezdetétől
hirtelen erős fuvallat hozta ide hozzám
S letelepedve itt-ott, megfertőzve engem .

Akár egy terápia, ily hatást ad nekem,
Kiírva gondolataim, könnyítek lelkemen.
Fejem tele szavakkal, rímekkel bandukolok,
Meztelen papírra vetem mit mondani akarok.

Csak gondolok egyet, verset írni kezdek,
Kiveszem zsebemből tollam, papírom,
Szinte már hallom, tudom mit kell írnom,
Képzelődöm mi volna a szép, s mi a rossz!

Eltelik pár perc, és kész az első strófa,
Mintha ez a poéma rólam szólna.
Biztatom magam, hogy egyszer költő lehetek,
Azt hinné az ember, miszerint ez így kerek.

Mi volna eme költősors? Mivel járulna?
Talán ez csak egy hőn szerető ábránd volna?!

Üllő, 2013. Április 23.

Seeman2013. április 23. 19:17

Arc poeticám, 2013 Február 25

''Rosszabb vagyok más mint mások,
tériszonnyal is magasra mászok.''
Erősebb ellenféllel is szembeszállok
vészek vészén
sarkok élén,
és csak is győzelmet látok
mikor vesztésre állok.
Én hol elhaladtam
ott nyomot hagyok,
s mi fölösleges számomra,
azt hátrahagyom.

Jövőmet csakis a jelenben kaphatom.

/ Idézet a Téveszme együttes Zsákutca c. számból, színtisztán az első két sor az. /

Törölt tag2013. április 23. 19:10

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 19:09

Limmi akkor hajrá. :)

jagosistvan2013. április 23. 19:08

Attilám látom olvasod. :)

Törölt tag2013. április 23. 19:05

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 23. 19:05

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 18:56

Pedig jó vers. Eddig valahogy lemaradtam róla. Azért köszi.

Törölt tag2013. április 23. 18:32

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 23. 18:25

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 18:23

A verset hol találom hozzá?

Törölt tag2013. április 23. 18:03

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 23. 17:48

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 23. 17:43

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 23. 17:41

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 17:38

Marharépa. :)

Törölt tag2013. április 23. 17:33

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 17:01

Mondjuk xy nyer de azt mondja hogy én nem is akartam ezt és átadnám a lehetőséget yw-nek. :)

Törölt tag2013. április 23. 16:47

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 16:32

igen. az elején ment pár emilre is, de azok is itt vannak már.

Törölt tag2013. április 23. 16:28

Törölt hozzászólás.

10082013. április 23. 16:28

Nagy Zsuzsanna

A SZAVAK

A szavak, miként óriás könnyek
gördülnek versbe ömölve:
folyóban szemben úszó pisztrángok
unt megszokásokat törve.

Ritmus, ragyogás járja át őket,
hullnak mint igazság esője,
szilánkos tűiktől porladozik
a lelkek katatón gőgje.

Szüntelenül lobogó lángjuktól
oszlik a lélek magánya,
akár (ha) festő hinti színeit
a monoton ég aljára.

Hol archaizálva zengedeznek
klasszikus líraisággal,
vagy modernül pendülve papírra
hasít lényük valósága.

Áradnak madarak énekével
hajnali harmóniába,
mint amikor létünk palettáján
felzeng a színek varázsa.

jagosistvan2013. április 23. 16:21

Szeretném ha nyílt lenne a zsűrizés. Azaz aki akarja az láthatja majd tevékenységünk. Öt zsűri van. Mindenki kiválasztja a számára legjobb öt verset. Azaz maximum 25 vers kerül a döntőbe. Bár lehet hogy lesz átfedés. Egy szerzőtől, több vers is bekerülhet a döntőbe, de csak egy verset fogunk mindenkinek engedni az antológiába. Miért? Csak. :)

Ha megvannak a döntős versek, akkor azokat itt helyben lepontozza a zsűri. A pontozás 1-10 pont között zajlik. Az első három helyezett belekerül az antológiába. Holtverseny esetén a zsűri dönt. Nálam szablya lesz érvhozóként. Átruházási lehetőség nincs. Miért írtam le? csak. :)

Törölt tag2013. április 23. 16:15

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 16:14

Attilám egy biztos: nehéz dolgunk lesz.

Törölt tag2013. április 23. 16:11

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 16:03

Igen ide van írva a blogba. Április 25. éjfél. Húzz bele tesó. :)

Törölt tag2013. április 23. 16:01

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 15:57

Alulról kezdjük a szelektálást. De tényleg húzz bele, mert hamarabb zárunk. Így is sok már a vers.

Törölt tag2013. április 23. 15:52

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 15:48

Akkor ráfaragnak páran, mert lehet hogy hamarabb lehúzom a rolót. :)

Törölt tag2013. április 23. 15:33

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 23. 15:28

Utolsó volt Limmi. Csak kész verseket várok. :)))

Törölt tag2013. április 23. 15:14

Törölt hozzászólás.

minerva2232013. április 23. 15:01

Ha majd egyszer elmegyek!

Mielőtt még elmegyek ez most szépen levezetem,
Költőnek,magamat nem is nevezhetem.
Amatőr poéta talán csak az vagyok,
lelkemből törnek fel magvas gondolatok.

Számomra az írás,ó csak annyit jelent,
hogy megörökítem, múltat, jövőt s jelent.
Csupán azért írok,hogyha majd elmegyek,
Verseim éljenek ,majd tovább bennetek!

Itt hagyom nektek a szemem csillogását.
Mikor házak ablakában a napfény villanását
meglátjátok,ott leszek a fényben veletek.
Óvón vigyázom minden lépésetek.

Itt hagyom nektek a kezem bársonyát.
Mikor a szél simítja arcotok mosolyát,
érezni fogjátok a cirógatást,
a gyengéden szerető simogatást.

Itt hagyom nektek a hajam selymét,
a víz langyos ölelését.
Körül fon benneteket puha lebegésben.
Ott leszek minden lágy cseppjében.

S itt hagyom a botot nektek.
Hogy amikor útra keltek,
ott legyek veletek, s ha jőnek a farkasok,
elkerüljenek a fájó gondolatok.

Itt hagyom nektek szomorú verseim,
Próbálkozásaim,''kecske- rímeim''.
Angyal-poétákhoz üres kézzel megyek.
Szárnyamból vett tollal írok üzenetet.

Itt hagyom nektek a bőröm hamvát,
Ez legyen rajtatok a meleg kabát.
Hideg téli napokon, legyen a menedék.
Beleszőttem szívem minden szeretetét.

Itt hagyom a lelkem nektek, s legbelül,
a magány óráiban sem lesztek egyedül.
Elég egy gondolat és veletek leszek.
Ne higgyétek azt, hogy végleg elmegyek.

Ott leszek az égen úszó felhőcske fodrában,
ott leszek a folyók hófehér sodrában.
Ott leszek mindig és mindenhol veletek
Őrizzétek szívetekben kedves emlékemet.

Azt mondják mindenki csupán csak addig él,
míg emlékeitekben, apró helyet remél.
Szeretnék bennetek örökké élni.
Rögös utatokon, óvón elkísérni.

Búcsúzóul, rátok hagyom minden könnyemet,
sok-sok csillag ragyogását, fejetek felett.
Tudjátok mindig, hogy szeretlek titeket..
Odaát várok, míg veletek lehetek.

Cicca2013. április 23. 12:58

Kola Krisztina:
Soraim közt költészet

A jó és rossz között különbséget teszünk,
De a fontos dolgokat lassan elfeledjük.
A mindennapi élet sodor magával,
Asztal alá söprünk mindent gondjaink jajával.

Az irodalom, a költészet csak halványan fénylik,
A technikai fejlődés elsöpörte értékeit.
Hagyományaink is a porban maradtak..
Az évezredes harcok mindent elmartak.

Az ember már csak néha olvas: akkor, ha muszáj,
Nincs értéke szavaimnak, hisz ki ismerné már...
S hagyománynak mit értek? Most nem a bablevest,
Hanem a szívből jövő, történelmet író verseket.

Híres költőink már régen nem élnek,
S nevük is csak azért ismert, mert arra kérnek,
Hogy tanuljuk meg hol, mikor, miért születtek...
De senki sem értékeli, mit adtak a nemzedéknek.

Adtak egy tanulságot, egy gondolatot… egy emléket,
Megtudhatjuk, mennyit szenvedtek, s mennyit reméltek.
A versekkel találhatunk magunknak egy példaképet,
Hogy hogyan is építsük fel szerény kis életünket.

Sajnos, sokan ezt ma már nem tudják, -
Mennyire kéne őriznünk kincsünket egy versen át,
Hisz az utolsó csillagért is nyúlni kell az égen,
A sorok közt olvasva már rájöttél volna régen.

Nyíregyháza, 2012. április

Molnar-Jolan2013. április 23. 12:38

költőnek lenni

öröm mint találni piros almára zöld
fű között és játék minden vagy semmi
tétre vagy kötélen spárgába lemenni
bár fölötted angyalok nem állnak őrt
s olyan mint a sörbe csöppent málnaszörp
vagy levesből halászni egy szál fanszőrt
míg ragrímek égetnek pofádra bőrt
talán csak ennyi

jagosistvan2013. április 23. 12:26

Kedves kerek várjuk a többi verset is.

A rajzot meg az alábbi címre várom:

poetantologia@gmail.hu

o.v.liberant2013. április 23. 10:47

ARS POETICA

Lelkem, mesélj nekik hadd értsék,
milyen az, amikor térdre hull tér, idő s minden elemi szépség.
Mesélj nekik, mit láttál, mikor tóba követ dobtál,
szélbe örökké-t kiáltottál,
hogy mennyire szerettél, hogy van, kit soha el nem engednél…
Vízpartra írt betűidet a hullám elmosta,
de tudtad, hogy hinni kell még mindig… oly sokadszorra.
Mondd el nekik mennyire vagy haragos!
Üvöltsd az éterbe, hogy a magány mennyire fagyos!
Szavald nekik, milyen vadak mostanában a szelek,
mennyire fúrja az óceán.
Néha mekkorát üt az élet,
s gyönyörű, ha csók csattan szerelmesek ajkán.
Mondd el nekik régen mekkorák voltak a hegyek,
hogy az erdő szíve most majd megreped!
Láttasd velük felhők ezernyi arcát,
a csillagok ősi, égi táncát!
Lelkem, meséld el nekik, honnan hová jutottál,
s én betűkben tolmácsolom szavad őszinte, igaz hangját…

kevoce2013. április 23. 10:32

Körfolyosós gangon


Körfolyosós gangon
Nem hallatszik a hangom
Seholsincs vilàgok jönnek
Kàbıtanak, és elűznek.

Értelem, vak érzelem
Bennem élő végtelen
Àlom, és csak egyre vàrom
Hogy mindezt csak kitalàlom.

Kitalàlom, letehetem
Neked adom, megszereted
Megêrtheted, elviheted
Kidobhatod, elviseled.

Feltàmadt újra a értelem
Nem vagyok màs, csak tér-elem
Màr nem hallatszik a hangom
Azon a körfolyosós gangon.

Törölt tag2013. április 23. 09:50

Törölt hozzászólás.

Nati_Tina2013. április 23. 07:05

A vers te vagy

Nem kell, hogy irodalmár légy, vagy híres.
Nem kell, hogy stimmeljen minden rímed.
Ami kell, csak az, hogy legyen szíved igaz.

A versed az te vagy. Nem lehet más,
minden sorod tökéletes alkotás,
mert átadtad azt amit éreztél.

Nem azért írsz mert mondták: Kell.
Hanem mert lapod csordultig megtelt
egyszercsak belőled jövő szavakból.

Versed te vagy, mert csak te lehetsz.
Más úgysem írja majd le helyetted,
azt ami benned éppen lakozik.

Ha meg akarod mutatni másnak,
talán egyszer a kerek világnak,
akkor magadat adod. Költészeted.

judit.szego2013. április 22. 20:37

Újjászületett szerelmek

Vulkánként törnek elő a szavak.
Idegen érzések raja halad,
menetel a meztelen papíron.
Tollamba másznak és én leírom.

Szavaim új mondatokká lesznek,
majd a végén engem is meglepnek.
Ki írta ezt, kié ez az élet?
Ki az, akiről én most mesélek?

Mikor élt, tán én voltam valaha?
Reinkarnálódott szerelmek hada
köröttem ölel a rímek között.
Elmúlt a test, rég porba öltözött.

De az érzések nem szűnnek soha.
Újjászületnek, s nem tűnnek tova.
Bennem élnek és újra csak vágynak.
A sorok közt egymásra találnak.

cseg762013. április 22. 20:13

Beleszédül
(az én igazi arc pojétikám) :)

A versből elég ennyi mára,
a gondolat csak elillanó pára,
ha költő nem hagy szünetet,
nem is ér célba az üzenet.

Nem lehet, hogy a gondolatok árja,
rátelepedjék olvasójára,
hiszen a szeretet, békén hagyás,
beszéljen helyettem valaki más.

Beszéljen Isten némasága,
figyaljünk a néma csend szép szavára,
ne írjon költő Isten nevében,
ha hallgatok csak azzal is beérem.

S hogy akkor mi lesz a bérem,
ha az Úr némaságát kérem?
S nem szólok többé értelem nélkül,
mert szédítek, s más csak beleszédül.

Beleszédül beszédembe sok jámbor hívő,
s én nem mondom nekik, hogy ím Ő,
a Szenlélek Úristen szóljon hozzátok,
lehet, hogy rossz hatással vagyok rátok!

csakiedina2013. április 22. 20:06

Vers-születés

Leülök. Gondolkodom.
Felállok. Fontoskodom.
Vissza. Újra. Nekilátok.
Gondolataim. Ások.

Nem. Képtelenség.
Költő? Lennék!
Este. Késő. Lefekszem.
Álmaimban. Cselekszem.

Reggel. Csicsergés. Frissen.
Döbben. Előtör. Úristen!
Megjött. Ihlet.
Papír. Körmöl. Könnyed.

Ceruza. Serceg. Törik.
Szavak. Gondolatok. Kifulladásig.
Megint. Tervek.
Születnek. Versek.

(Csáki Edina)

darklightflame2013. április 22. 19:49

Amilyen vagyok...

Duka Éva

Van mikor dallam kel életre bennem,
Van mikor mélyről szakadó ború ,

Évszakok vonulnak rendben:

Van csendben lépkedő pasztell-szólam ,
Van néha makacs,mindent elsöprő, lét-háború .

cseg762013. április 22. 19:45

Veszélyes



golyóstollban a tinta
mint egy végtelen
kék folyó, medre
a gondolat, szélessége
a megfogalmazás,
sodrása veszélyes
verset is csak a Szentírás
után olvass, kérlek!

10082013. április 22. 19:44

Nagy Zsuzsanna

A Költő

Költő, az, az üdvözült lélek,
ki az égbe lépcsőkön lépked,
papírra metszi a hallgatást –
tinta-kékbe a lágy hanghatást.

Költő az, aki csendben várja,
csókkal illesse hű múzsája:
dalra fakassza a bensejét –
semmibe lehelni létezést.

Költő az, akit lelkem kedvel,
de nem érinthetem kezemmel:
patak – titok-mélyen megbúvó,
– amikor én vagyok a hunyó.

cseg762013. április 22. 19:41

Verssel megváltani



vers-bolygón vers élet
vers lába lóg az égnek
rímbe szedve a búzamezők
a bort is versben mérik ott
hol költészettel lehet csak
megváltani a rímtelen vers-világot
ott József Attilát feszítenek
a hűvösödő irodalom hasábjaira

cseg762013. április 22. 19:28

Költő



Költ én,
költ te, költ ő,
Költő ki szabad,
ki leírja szavad,
szavad mint érzés,
mint értelmi vérzés,
szellemi véradás,
és nincs mellékhatás.

1993

cseg762013. április 22. 19:24

Mert mi vagy ma művészet?



Mert mi vagy te?
Egy torz tükör,
egy megvadult ökör,
mi az értelmet döfi föl?

Mert mi vagy te?
Egy kicsavart szivacs,
egy satnya kis kacs,
mit értelemnek gondol a makacs?

Mert ki vagy te?
Egy fantáziátlan kleptomániás,
egy rabló, egy ócskás,
ki verseket a múltból ás?

Mert ki vagy te?
Hát éppen ez az!
Már kivagy te!
Megöregedett emberi elme...

cseg762013. április 22. 18:40

A költészet


Nekiszegzem gondolataimat
a világnak, hajónyi rakománnyal
szívemben pöffeszkedő vitorlákkal
hasítok a vizeken
űzök egy bálnát
egy kövéret
neki szigony
iszonya van én meg
éhes vagyok, de nincs
iránytűm, a kormánylapát
korhadt fa, maradnak a
csillagok és csak a
göncölt ismerem, pech
talán partot érek valahogy,
éhesen rongy vitorlával,
kifizetem rummal a matrózokat
a hajót meg elsüllyesztem
a kikötőben

darklightflame2013. április 22. 16:39

2013. április 22. 16:30
Kvintesszencia...
(Ars poetica ,pár sorban)

...........Duka Éva

Mélyzöld tintám oldódik most
kristálytiszta szép szemekben,
sötét lila madár rebben,
s trillázik a végtelenben.
Kék égek zenitje, ha csendül,
a légben rejlő édenkertnek,
bíbort kavar ,sötét barnát:
Parázst gyújt a képzeletnek.
Sárga lángja égre zendül ,
szárnyat bont a lét-szeleknek.
Csillag-szem ezüstjét látom :
messzeségek itt derengnek.
Utam szekérrúdja mákony,
szürke ködök körbe vesznek
s arany-sárga napsugár hull
eget leső két szememre.
Hangot ad a vörös vérem,
bennem dúló lázadásnak,
fekete hamuját szórja most
rám ,árnyvilág hűs némasága.
Színpalettát hordok mégis,
ezer szólam zeng itt bennem,
hangot adva csendnek , rendnek:
Minden színben ott vagyok, mert
két kezemben hordom lelkem.

mystynekatika2013. április 22. 16:11

Mysty Kata

Író és olvasó


Kertészkedjünk együtt,
irtsunk gyomokat,
ültessünk tavaszt,
hogy Rózsaként
illatozhassunk,
és töviseinkkel
csalogányt sebezve
új dalt fakasszunk...
Tűzpirosat!
Vére árán is...
Implantálni,
vérátömleszteni
a csonkult lelkeket!

Horvath_Marcell2013. április 22. 15:24

Alkotói válság

Kopár pusztára érkeztem,
Mely puszta az én képzeletem.
Azon helyen néma húrokat pengetek,
Nyugszanak talpam alatt néhai nemzetek,
Alkotói válságban szenvedek!

Kiapadt tengeren hajózok,
Kihunyt a láng,mi megvilágít,
Körülöttem unalmas,ötlettelen emberek,
Alkotói válságban szenvedek.

Mi adhat ötletet?
Mi lesz, mi segít?
Mi az, miből a költő ötletet merít?
Nem tudom, egyáltalán lesz-e,
Mi elvezet a költői rengetegbe.

Horváth Marcell

rozmanjenone2013. április 22. 14:44

A nagy költő...

A nagy költő,
sohasem tétováz,
ceruzája ''hadonász'',
tiltakozik, ha nagy a láz!

A nagy költő,
senkit meg nem aláz,
véleményeket formál,
papírra vetve ''monddá''!

A nagy költőt
emlékek övezik,
írott sorok követik,
utókorban is kedvelik!

Szerző: Biczó Anna
Kelt: 2011. december 14.

kerek2013. április 22. 13:42

A VERSÍRÓ

Próbálkozás
Megfogja egy gondolat
Megragadja
Ez csak egy pillanat
De eltarthat évekig
Vele születik
Hordja szívében
Viszi magával
#
Mert hogyan is születik egy vers?
Megszáll egy gondolat nem enged
Néha egy pillanat máskor egy élet nem elég ehhez neked

Fejedben születik hordozod hosszan magadban
Ha kihordtad leírod gyorsan egy piszkozatban

Megszületett hát a vers gondozod neveled
Mintha csak lenne egyetlen gyermeked

De nem ritkán hosszú évekig füzetben hever az hasztalan
Éled tovább életed gondtalan

Majd átírod százszor hozzá néhol képet kezeddel mázolsz
Ha pedig kérdeznének szíveddel válaszolsz

kerek2013. április 22. 13:36

Kedves István, sajnos ez a második vers is a rajzom nélkül megy el, pedig nagyon odaillene!
Üdvözlettel
kerek


A BARACKVIRÁG SZERELME

Nemrég
Nem is olyan régen
Megfogott a gondolat
És volt még a fán pár szem
Barack
Várt reám
És én mint most egy kedves vendég
Beszédes
Csokorban tettem dobozban kezembe
És vittem örömmel és hittel
Szeretteim elé
A szeretet jelét
Dolgozgattam vele féltve és vigyázva
Szegénységem kincsei meg ne sérüljenek
Szeretteim
Figyeljetek és emlékezzetek
Amikor elfogyott a gyümölcs a fán
Emlékezzetek akkor is a gondra
Mellyel elétek tettem csokorba
Higgyétek el Nekem Nem
Hullott a gyümölcs a porba
Emlékezzetek ti is az estre
Mikor elöttünk nyílott a barackvirág szerelme

dome742013. április 22. 09:28

Miért mondanád újra el

hisz tudod már mi az mit írtál
és mi az mi itt van és mit írnál
amit leírtak ők száz éve és a rímek
sántítva jönnek mint a vének
botokkal baktatva újra s újra
egy elfelejtett régi nótát fújva
itt vannak ők és mégis nincsenek
itt vannak ők és kinek kellenek
mert fújod mit elmondtak már ezerszer
és hallottak sokan s mint a vegyszer
ivódott beléjük s a testszagú veríték
szagzik mindenütt és orrodba így ég
ez is és már unod és utálod
és minden éjjel magadból kihányod
csípi szemed és agyongyötri gyomrod
de naponta mégis csak kimondod
mert mégis ki kell ezt újra mondani
hogy ez itt a lényeg és a fény s ami
ezen kívül van ha van se létezik
ezt mondod és a százezredik
szavad is ugyanaz talán
s mint ki egyetlen ingét hordja magán
a verslábak unalmas sorokban büdösödnek
és mégse mondhatsz ellent soha ennek
mert lábadra hánynak ők a részeg
tompán puffanó ronda rímek.

kerek2013. április 22. 09:07

T. Szerkesztőség, hozzászólásom a vers ''ARCPOETICA'' elé m,egtettem, remélem minden rendben megérkezik!
kerek

kerek2013. április 22. 09:02

Tisztelt Jagos István! Remélem a vers megnyeri tetszésüket, vagy 50 éve írtam, máig hű maradtam hozzá. Az erdetit szinesben ,centrírozva és a hozzátartozó képet, ha szüksége ODT és PDF formában egy mail címre(ha megkapom) szívesen megküldöm. Itt nem tudtam befűzni!
Lenne még 4 másik versem is a pályázatra, elküldhetem?
Szívélyes üdvözlettel
kerék


ARCPOETIKA

Michelangelo: Dávid.
Költő: Vers.

E szobor képén a vonal,
Mint betűid közt a gondolat,
Maradjon oly nemes,
Mint arcára nézve,
Az benned megfogant.

Éljen szívedben akképp a gondolat,
Mint rejlik Dávidnak szemében,
Villámló akarat.
Izzítva tisztítsad minden kis szavadat tisztára,
Tárt karral omolván Dávidnak szobrára.

Büszke homlokodat gondok ha kiverik,
Tekints e szobor arcának homlokán az árnyra,
Lépjél föléjük, s úgy tekints a mába,
Zárt ajakkal, s ilyen fővel harcolj a világgal.
Lépj harcba a világgal,

Mint Dávid is kiállott, ha góliátot látott.

kerek2013. április 22. 09:00

Tisztelt Jagos István! Remélem a vers megnyeri tetszésüket, vagy 50 éve írtam.Az erdetit szinesben ,centrírozva és a hozzátartozó képet, ha szüksége ODT és PDF formában egy mail címre(ha megkapom) szívesen megküldöm. Itt nem tudtam befűzni!
Lenne még 4 másik versem is a pályázatra, elküldhetem?
Szívélyes üdvözlettel
kerék


ARCPOETIKA

Michelangelo: Dávid.
Költő: Vers.

E szobor képén a vonal,
Mint betűid közt a gondolat,
Maradjon oly nemes,
Mint arcára nézve,
Az benned megfogant.

Éljen szívedben akképp a gondolat,
Mint rejlik Dávidnak szemében,
Villámló akarat.
Izzítva tisztítsad minden kis szavadat tisztára,
Tárt karral omolván Dávidnak szobrára.

Büszke homlokodat gondok ha kiverik,
Tekints e szobor arcának homlokán az árnyra,
Lépjél föléjük, s úgy tekints a mába,
Zárt ajakkal, s ilyen fővel harcolj a világgal.
Lépj harcba a világgal,

Mint Dávid is kiállott, ha góliátot látott.

mystynekatika2013. április 22. 00:53

Mysty Kata

A költő

A költő is ember, ha
szerénysége költői!
Alázata hite fénye,
az árnya; éhe bére.

batyitibor2013. április 22. 00:36

Én a Holddal

Én a Holddal cimborálok,
Ő súg nekem mézes bordalt,
Keserű könny siratókat,
Néha napján én a Holddal...

Szerelmeset amivel én
Szíve nyitját úgy keresem,
Mint a holdfény felhő mögül
Sötétbe bújt szerelmeket.

Jövőképem poétaként
Halvány fénnyel felvilágol,
Mikor a Hold festi azt meg,
Egy szál lapra kék tintából.

Mint mély tenger, olyan kék az,
Hogy szinte már, feketének
Látszik akkor, ha a Hold sem
Világítja be a kéket.

Néha napján mi a Holddal
Verset írunk, szerelmeset,
Siratósat, mézes bordalt,
Mélyben úszó reményeket.

judit.szego2013. április 21. 22:21

Verset szül a pillanat

Verset szül a pillanat, s feljajdul benned,
Mikor gondolatok szóképekké lesznek,
Mikor vak sötétséget szivárvány lep meg,
Mikor a szemedben kék pillangó reszket,
Ha mindezt leírod, s elnevezed versnek...

Verset szül a pillanat, s feljajdul benned,
Mikor sós könnyekből gyöngyfüzérek lesznek.
Mikor bús gondolat egy mosollyal lep meg.
Mikor az ajkadon a múlt csókja reszket,
Ha mindezt leírod, s elnevezed versnek...

Verset szül a pillanat, s feljajdul benned,
Mikor ifjú vágyból kötésminták lesznek.
Mikor márvány arcot pókháló ránc lep meg.
Mikor bársony kezed a kezemen reszket,
Töröljed le könnyeit, s nevezd el versnek….

kistenkes2013. április 21. 21:30

A vén poéta

Megszülettem, voltam gyermek, elszálltak az évek,
Öreg vagyok, vagy csak koros, vajjon meddig élek?
Kérdezgetem önmagamtól , milyen ember voltam?
Mennyit értem életemben, mit érek majd holtan?

Van-e néhány tucat ember, akit jobbá tettem?
Alkottam- e maradandót,volt-e bátor tettem?
Segítettem akárkinek, mit tegyen és mit nem,
Megkérdeztem valakitől, hogy milyen az Isten?

Elmondtam-e tíz embernek, elmondtam-e száznak,
Mindazt, amit tapasztaltam, mindazt, amit láttam?
Évtizedek súlya alatt változik az ember,
Amit látott mondott érzett, megtölthet egy tengert.

Gondolkodom, tehát vagyok, álmodom is gyakran,
Azt álmodom, lakik bennem valahol egy angyal.
Ez az angyal azt suttogja , mindazt, amit láttál,
Láttatnod kell másokkal is, nézz és látva lássál

Úgy szeretném elmondani nem tíznek, nem száznak
Miért szép a Szinva patak, mi az, hogy alázat
Miért jó , hogy magyar vagyok, mitől szép a nyelvünk
Mi az, amit sose tegyünk, hogyan kell szeretnünk

Milyen volt az ifjúságom,miért szép az élet
Öreg ember mitől boldog, hogy várja a véget
Elmondom én néha-néha csak úgy önmagamnak,
Mert az én időm már rövid de a lelkem gazdag.

19542013. április 21. 21:11

Írj!

Gyökértelen fának nincs virága,
világtalannak nem vakít a nap,
süket sem figyel madár dalára,
és üres szívvel írni nem szabad.

Ha látod, hogy rügyezik az erdő
dalold csak meg a szép tavasz jelét,
langyos szél zenéje lágy keringő,
oszd meg mással is halk üzenetét!

Fájdalomtól sajdul meg a lelked,
vagy vágy tüzétől hevül és elég,
írd ki magadból mind, ezt a tüzet,
írj ki mindent, azt mi rossz, azt mi szép!

19542013. április 21. 21:07

Ha tollat fogsz...


Ha tollat fogsz, arra ügyelj,
hogy őszintén írj és tisztán,
nagy alázattal, s jól figyelj,
mert lelkedet nyújtod tálcán.

Sose más vezesse kezed,
irányt magadnak te mutass,
igazul szóljon intelmed,
jövőt nézz, múltban úgy kutass!

Tudd, milyen a láz, szenvedély
és a csalódás a sorsban,
vonzzon a csúcs, a meredély,
s ha az kell, fetreng a porban!

Sződd a képzelet fonalát,
álmod merész, szabad legyen,
és ha látnál szegényt, árvát,
tétlen onnan tovább ne menj!

Ha tollat fogsz, láttass valót,
szavak gyöngyét lánccá fűzd fel,
békét üzenj, megnyugtatót,
hangod szívekhez érjen el!

b.cermidoff2013. április 21. 16:58

Nem is értem

Gyöngyöző kacaj s könny
játszik a tollal.
A papír csiklandó bőrén
a vers, e vásári tolvaj
lopja
az időt, a tintát, a helyet.
A múzsa olyat is megcsókol,
akit nem szeret.
Nem is értem,
hogy a szó, ez ostoba állat
ily hamar
értelmet hogy találhat
s e betűk falkájából kialakuló
szabályos erezet
hogy dicsérheti
kezem által Nevedet.
Mégis megtörténik.
Az írás, e szervetlen pára
angyalszárnyakat bont
s lesz az Élet oltára,
mennyekig emelve
az egyszerű perceket,
melyekben
pennám Rólad percegett.

lazarhzs2013. április 21. 16:09

Mi a költészet?

Az időtlen Idő öleléséből kiragadott
emlékképbe sűrített pillanat,
a pillanat törékeny szépségének megőrzése,
érzések kavalkádjának versbe öntött zenéje,
a költő lelkéből felszakadó dallam,
mely a múló perc varázsát őrzi álmatlan
éjszakák papírra vetett szavaival.

955kondoros2013. április 21. 15:39

Őszinte Ars Poetica
Gondolataim ''értékesek''.
Az idézőjel nem véletlen!
A hiúság vezeti tollam.
Szeretném,hogy írásom tessen;
és fennmaradjon mindörökre!

csillango2013. április 21. 00:00

Szavak tüze

Akár virágos szépségű,
akár világnyi léptékű
a szófüzér,
Költő ajkán, hogyha fogan,
ódaként zsongja boldogan,
amíg csak él.

Akár egy angyali kórus,
akár port könnyező koldus
a múzsája –
Képzeltben nem kell igaz szó,
de metsző szívvel írható,
ami bántja.

Ahány rétegű a lelke,
annyi téma szállhat versbe:
milliónyi.
Forma s belső együtt lebeg,
töprengve vagy könnyen lehet
kicsiszolni.

Szavak szobrának formája,
rím-képek színkavalkádja,
szép dalt szövő.
Versenként mindig más élet
táncos dallamokba réved:
ő a költő.

Lelke szárnyakra szomjazzon,
szava tüzétől olvadjon
fagyott szféra,
Egy a költő-szív, mégis más,
fénypergamenre írt varázs –
a poéta.

stapi2013. április 20. 21:37

A vers

Játék, kocka,
képek és lélek,
keserű kávé, benne mokka,
rejtvény, titkok,
édes remények.

Élek, sarkok,
csillogó fények,
csiszolt gyémánt, ragyogó arcok...
A vers kristály!
Lüktető lényeg.

lazarhzs2013. április 20. 18:19

Írni kellene…

Kellene valami szépségeset írni
gördülő szavakat gyöngysorokká fűzve,
lélekrezdülések fényét beleszőve
az érző szíveket vélük érinteni.

Áradó álmaink mélyére merülve
a sodró örvényből fölhozni minden jót,
ritmussá, rímekké formálni a valót
könnyes mosolyt csalva emberek szemébe.

Ki kellene sírni szívből a bánatot
bűvös szivárvánnyá fonni a könnyeket,
legyen rabul ejtő a csillag-igézet,
hogy elfeledtesse a bús gondolatot.

Csirkezola2013. április 20. 17:45

Írok

Írok.
Mozog a kezem.
Jár az agyam.
A mozgás sajátos kultúrája.
Kultúrmozgás.
Papírszegélyek által határolt szabadság.
Behatárolt elhatárolódás.
Látható-láttató mozgásszabadság.
Látszólagos.

Írok.
Többféle olvasatban.
Csak egyenes derékkal.
Mindig jól vasaltan.
Nem dőlt betűkkel.
Bedőlni tilos!
Esetleg az érdekek kényszeréből?
Az gerinctelen.
Aki ír -
főemlős.
Ráadásul -
ember.

Szentes2013. április 20. 16:25

Mindenki költőnek születik e földön.





Mindenki költőnek születik e földön.
csodás rímekbe fonja érzelmeit,
verscsengők jelzik álmai képeit,
árnyék és fény kíséri kifakult éveit.
A szó, ahol elcsitul, ott megszólal a szív,
dobbanása lüktet, táplál és hívogat,
megint újraéled a begyógyult kínokat,
föltépi sebeid, mint szél újság papírokat.
Minden kép egy gyöngyszem egy gyönyörű gyöngysoron,
minden hang egy húr a lélek hegedűjén,
minden érzés, balzsam a szív sérülésén,
minden vers egy álom a lét beteljesülésén.

Zsuzsii2013. április 20. 14:32

Költői lét

A versírás egy önkifejezési forma, holott,
Sokan azt hiszik, a költészet már halott.
Így fejezem ki magam én is,
Mint Petőfi, Ady és Babits.
De ezek nagy nevek,
Közéjük sorolni nem sokunkat lehet.
Mégis hogy lesz valakiből költő?
Van, hogy nem elég hozzá egy egész emberöltő.
Egyre többen vagyunk, kik ezt az utat választjuk,
De az embereket más érdekli, láthatjuk.
Vannak, akik megzenésítik írásaikat, talán ők csinálják jól,
De mi hol mutassuk meg tehetségünket? Hol?
Talán ennek így kell lennie, de maradjunk meg egymásnak?
Semmi újat ne mutassunk a világnak?
Hát legyen. Akkor nyugodjunk bele.
Legyen mindenki nagyon boldog vele.
Szerintem a költők ennél sokkal többet érnek,
Mindenki fontos, nem hiába élnek!
Mivel a szó elszáll, de az írás megmarad,
Remélem e néhány sor a fejedben valamit megragad.

955kondoros2013. április 20. 13:48

Írás
Vonalak,pontok a fehér papíron.
Akár csiga által vont fényes csíkok,
amelyeket egy gyenge eső elmos.
Így mossa el kis szösszeneteimet,
majd; a könyörtelenül múló idő.

andreak2013. április 20. 11:44

Kovacs Andrea

Ihlet asztala


Ihlet asztala körül összegyűltek
A holnap költői írni kezdtek
Egy szép napon mikor arra jártam
Megfogták kezem, oly boldog voltam

Leültem közéjük, félve óvatosan
Hisz köztük oly kicsi vagyok, gyakorlatlan
Büszkén feszítettem átkarolva karját
Ott ültem közöttük, s ok a versem várták

Megfogtam a tollat, mi oly sok remekműt irt
Vártam az ihletet, kedves múzsa most segíts
Hisz e csodás költök lélegzett visszafojtva, várják
Mit ír e kis kezdő, megmutattam s Ők, olvasták

Egymásra néztek, lassan elmosolyodtak
Kedvesen, halkan a fülembe súgtak
Írjál még sok, sok ilyen kis versikét
S ha szerencséd lesz, talán egyszer, megírod életed remekművét

szalokisanyi12013. április 20. 09:29

Szalóki Sándor

Írni muszáj

Mint tiszta forrásból a víz,
Folynak a régi emlékek,
Verssé formálva megírom,
Régmúlt időkről mesélek.

Őseimnek bölcsessége,
A természet vad szépsége,
Elmúlás és megújulás,
Pokolra vagy mennybejutás.

Kényszert érzek, le kell írni,
Vajon meddig fogom bírni?
Egyszer jön az örök álom,
Elrepülök angyalszárnyon.

2013. 04. 20.

mystynekatika2013. április 20. 03:02

mysty kata
Vers nélkül

Vers nélkül én sem, de te sem élsz, mint
életek gúnyját viselni - nehéz!

Gondolataid apró kis tavak,
tiszta csillogó vizéből itatsz...

Szeretőn és szeretve lehetsz
szívpalotádnak Líra terme !

Férj és nagyapa dalol - ahol
a daltól gyújtott csoda elég!

Pereg a sorokon visszafogott
egyszerűség, a zenész éberség,

hangja régi rekedt melódia, de
nem ismeri, mi a melankólia!

karel2013. április 19. 21:00

A költő

A költő, aki mestere a kimondott szónak,
Vajon van –e oly szép szó ami lelkéhez szólhat?
Mondhatunk e néki szebbet, igazabbat
Mint ami szívében lakik és nap, mint nap forgat?

A költő kinek lelkében ezer virág fakad
Festhetünk e szebbet szóval, mikor velünk marad.
Adhatunk e néki többet, mint egy falat,
A szívünkből egy igaz szót mitől szeme fenn akad.

A költő kinek úgy teljen minden napja,
Csak ránk gondoljon és csak azt az egy szót hallja,
Hiába van mellette a kedvese a párja,
Hiányzol! Hiányzol! Ez a szó, ami a szívét át járja!

Bogya Károly

tengshilun2013. április 19. 18:01

Bocsánat, az előbb lemaradt a cím. Címmel együtt:

Szent születés

Titokban fogantál lelkemnek mélyén,
-oh Dionüszosz, áldott legyen a te neved,-
mindenek élesztő zsongása a tiéd,
mely elpusztít, s újra felemel.

tengshilun2013. április 19. 17:13

Titokban fogantál lelkemnek mélyén,
-oh Dionüszosz, áldott legyen a te neved,-
mindenek élesztő zsongása a tiéd,
mely elpusztít, s újra felemel.

DJ2013. április 19. 16:36

Domonkos Jolán
A belső hang

Közepeset írni néha,
az is jó lenne nagyon.
Ám, hogy nem fog összejönni,
azt én bátran bevallom.

Nem vagyok én sajnos költő,
nem is leszek soha tán.
Bámulom az üres lapot,
amin tollam fut csupán.

Billentyűkön, egereken
tartom én a kezemet.
Kattogtatok jobbra, balra.
Így írom a versemet.

Megjelenik a képernyőn
az a sok-sok szófoszlány.
Leírtam. Meg kellett tennem,
mert valaki szólt hozzám.

Elküldte nekem a verset,
s az magával ragadott.
Így mérte le rajtam azt, hogy
rá mennyire hallgatok.

2012. november 6.

Karcsika2013. április 19. 14:45

Én a Költő?

Rímekbe szabott ezernyi gondolat,
pennámról vetül, hófehér vászonra.
Átadom nektek életem,sorsomat,
láthatod hogy futok,olykor én zátonyra.

S miért ír folyton ,verset a költő?
válaszolni tudnék,röviden s hosszan.
számomra szívemben, egy nagy űrt betöltő, segít a felszínen maradni,jóban és rosszban.

Írom hát soraim,lelkemből merítve,
láthatod te is milyen ember vagyok.
kiadom magam,szívem elétek terítve,
s földi éltem végén,valahogy mégis itt maradok.

Ha csak egy ember van, kit megérint a versem,
s azt érzi tán neki csengenek a rímek.
Akkor már megérte,átadnom a lelkem,
és tudom hogy válaszom mi lehet e címnek.

pauleve552013. április 19. 13:25

Vers

Mondhatnék kis hercig, udvarias formulákat,
vigyázhatnék, meg ne sérüljön a hamis látszat,
de ezekért nem érdemes kinyitnom a számat.
Én
sebesült lelkemet gyógyítom versemmel,
felvállalt Igazság hozzá a varázsszer,
Isten gyermekének tartozom ennyivel!

Törölt tag2013. április 19. 09:19

Törölt hozzászólás.

lantantal2013. április 18. 21:57

Lant Antal:
Dicső költő a reppet ötlő

Ki ő, ki repül s költő?
Repül ő s költ is ő:
A repülős költő.
Repülő ősköltő
Az ülős költő,
Ki repülős (ember)öltő.
Ki költ s nem ül,
Annak elrepül az öltő,
Mivel költött ő s repült.
Ő.. Ki reppül költ ölt?
Reppülő költők nem köttettek röghöz.
S ki emberöltőt reppül költött,
Nyelvet öltött s verset ötlött.

Xhonved.GVJK2013. április 18. 20:23

Az alkotás megvallása

Régi idők szólítják vissza, letűnt korok elméit
Kik porba rajzolták ha kellett, viharos életük sorait
Kik kardot kovácsoltak, puszta szónak lángjával
Hatalmat kaptak elítélni, s zengeni ódákat

Ékes a szó, mint éles kard fénylő pengéje
Hány ezer éven át edzették ajkak heves tűzében?
Hány ember fogant, ki papírt ragadott maga elé
S izzó szavaival adta tova, mire rendeltette a sors a maga végzetét

Költő lévén az ember, ember
Nem puszta ösztön, hanem lélek s szellem
Nem csiszolt kavics, hanem patakban sodródó kődarab
Ki gondolatait tetézve mereng, vidáman vagy vidámtalan

Embernek születni, annyit tesz érzel
Költőnek születni olyan mint barangolni viharverte réten
Emberként nézve az eget szárnyalhatsz a széllel
Költőként fentről írsz, de tudod itt vagy, itt lenn

Bárki kapta az ékes szólást, becsülje mi adatott
Kis ember nagy szavakkal, nagy tettekre hivatott
Bárki érzi szíve forrás, merítsen míg zubog ott
Kis szikrából csillag fénye, csak egy toll meg a papírod

(Gálosi J. K.)

gyermek2013. április 18. 18:38

Versírás

Árván maradt költői képek
kivágott szellem fái
ott villódznak elhűlően
szívizomnyi versigékben
hol Isten szín-vörös echóját
utánozom látni és fájni.

Kovács Gabriella

1957052520122013. április 18. 18:03

Bera Irén

Mi a vers?

Szócsokorba válogatott, szép szavak rímekbe rakva,
Agytekervényeid szüleményének hű lenyomata,
Belsődből feltörő gondolatcsontvázak halmaza,
Szíved húrján megpendített varázslatos muzsika,
Elefántcsonttoronyban fűszerezett könnyű vacsora,
Neveddel fémjelzett megfoghatatlan eufória.

1957052520122013. április 18. 17:56

Bera Irén

Mi a vers?

Szócsokorba válogatott, szép szavak rímekbe rakva,
Agytekervényeid szüleményének hű lenyomata,
Belsődből feltörő gondolatcsontvázak halmaza,
Szíved húrján megpendített varázslatos muzsika,
Elefántcsontoronyban fűszerezett könnyű vacsora,
Neveddel fémjelzett megfoghatatlan eufória.

juli482013. április 18. 17:55

Vörös Júlia

ÜNNEPELJEN VERS
(József Attilának)

Köszöntse az ország
születésed napját,
írd és mondd a verset,
sorsod ne felejtsed!
Tedd félre zord arcod,
mosoly a te arcod,
ismerje meg mindenki,
és álljon ide ki!

Kéz kézben a téren
néked zeng a verssor,
versmámoros embersor
néked most verset mond!
Emeljük fejünket az égre,
ma mindenütt béke
legyen sok-sok arcon,
verssel vedd fel a harcot!
Robbanjon rügy és tavasz,
versünnepen verset kapsz,
zengjen mindenki verset,
és áradjon szeretet!

10082013. április 18. 17:55

Nagy Zsuzsanna

Versben bukdácsolva…

Versben bukdácsolva járok,
szárnyat próbálnak a szavak,
sorok parttalan áramába
ringják meztelen hátukat.
Álmomban verserdőben hálok
kézen fognak a csillagok,
kergetőzök versmezőkben,
hullámokon lovagolok.
Lépegetek hegytetőkre –
a ködfelhős magasokba,
vadvers-hegygerinc hátáról
lesiklom a havasokra.
Szelíd hullámú tengeren
csodát álmodnak a szavak,
repülve a felhők ormán,
leképezve madarakat.
Levegős színben pompáznak
rétek, legelők s a tavak,
vitorlát bontnak’ a stégen
fényes napernyőradarok.
Ringnak lélekcsónakokban –
s fészekben a vadgalambok
dúlnak -,de ez is csak képzet
mit lelkem a pillanatból
csodálatosan felérzett…
Majd a napból lezuhanó
fények szemembe megtérnek;
háttal feszülök a térnek,
s lassan, szépen által jutok
egy végtelen tartományba –

Ó,Versország, vad Dzsungária!

10082013. április 18. 16:54

Nagy Zsuzsanna

A Vers

A Vers, nem regény, nem írás,
a vers, tömény esszencia,
öröm, néha könnyes sírás,
fénylő lélek-monstrancia.

Verseny idővel, magánnyal,
eget hasító sasmadár,
tűz, kénkő, villám a tájban,
lüktető élet, gyász, halál.

Lélekhullám – vigasztaló,
majd kegyetlen sújt a mélybe,
olykor fecseg, titkokat szól,
vagy fortyog a szív-szentélybe.

Vérző szó, fájdalmas ének,
szemben szűkölő világkép,
visszakozó, fáradt fények,
hajnalpír, hol a világ ég.

Pőre szerelmi vallomás,
menny kapuján dörgő ima,
gyermekszemű csodálkozás,
fátyolba rejtőzött rima.

A Vers, a földet elhagyó,
csonton szublimáló lélek,
érvényességbe halkuló, -
a volt-van-lesz: örök végzet.

10082013. április 18. 16:52

Nagy Zsuzsanna

Valami szépet…

Valami szépet kéne írni,
melyben tűz van, sárm, tetterő,
költészet legyen a javából, –
méltón míves, színes, nyerő.

Valami belőlünk születő,
égből hangzódó, szép, komoly
dal, – mint termő holdviolákból
felénk sugárzó fénymosoly.

Legyen borzongatóan kéjes,
mint virágnak bársony ágyás,
sosem hasztalanul negédes,
de némelykor szikár, szálkás.

Mint karcok az éjnek homlokán,
mikor harcol lelkem érted,
úgy vágyd enni, inni a szót, mint
lottón való nyereményed.

Valami kedves, bohém szózat,
mint palettán összefutó
festékek kavalkádja – élet,
kép – a tárlaton befutó.

Amely hozzánk is méltó lesz majd
mikor vesződünk, Aranyom:
feszítse szét a jégtáblákat,
hogy olvadjunk fel a napon!

Golo2013. április 18. 12:37

Marković Radmila

Mondd meg anyám, miért?

Most itt vagyok:
én, az önfejű,
a csecsemő
a vénségtől megtört,
az ifjú szívű,
kivel kacagtál,
sírva sírtál.
Mielőtt elszálltál,
szemrehányást
hagytál
nekem
örökül,
pedig a tenger
kéklett,
partján csigák,
halak,
kicsik-nagyok.
Velem kavics,
homok,
neked
sárgaföld jutott.
Együtt voltunk
pogány,
hitehagyott,
bennünk emelt
templomot:
bűn és erény.
Mi ketten
egyek voltunk:
a gyengédség,
a szeretet, de
hol semmi
a lét,
ott minket
egyenként
hiába keresnél.

Golo2013. április 18. 12:35

Marković Radmila

A nyitott könyv

Nyitott könyv az életem,
olvasni kellene belőle.
Megsárgult lapokon a sorok,
mint a gondolatom,
filmkockákra bomlott,
menekülnék...
Remegő kezekkel lapozok
nyálazott ujjbegyemmel,
nem dobok el egyetlenegy
elnyűtt, szakadozott lapot sem,
legyenek figyelmeztető emlékek,
hiszen vihar tépdeste azokat.
Most megtudhattam,
mindennek oka van,
nem véletlen nyitottam ki
a polcról levett, poros szavakkal teli múltamat.

Golo2013. április 18. 12:31

Marković Radmila

Az életem
Hunyd be a szemed, és
látni fogod két szikla között
milyen az életem.
Olyan, mint a gólyalábon
sután haladó érzelem.

A mosolyom
vízesésről pattant napsugár,
kisimul arcomon minden szarkaláb.
Hátizsákomban cipelem gondomat,
eldobom, ne húzza gyönge vállamat.
Csodás látványban lesz részed
Titkaim súlyától szikla-sárkány
szabadít meg.

Megjelennek elmúlt csillagok,
vibráló fényükből kipattanok,
felfogom, megértem összefonódik
múlt és jelen, nem lázad az értelem,
közösen mutatják hogyan lépjek,
félelem fátylát a lángnyelvek nyeldesik,
minden mozdulatomból kukucskál
a szívem, körötte lebeg a lelkem,
mindkettőt kőbe vésem,
így örökítem meg
tartalommal telített életem.

Nyisd ki a szemed:
mondd, jól láttál engemet?

embererika2013. április 18. 12:20

Nekem a szó

Véshetnék követ
zajosan,
festhetnék vásznat
lázasan.
De tollam szalad
egy lapon,
így születik az
én hangom.

Úgy szép a versem
dallama,
ha szabadon száll
ritmusa.
Szívemből adom
a csodát,
nem várok érte
glóriát.

Nekem a szó ad
levegőt,
társaim szava
új erőt.
Ha egykor még is
meghalunk,
számtalan versben
él szavunk!

mystynekatika2013. április 18. 11:52

Hasonlat

A központozatlan vers olyan, mint
egy díszében virágzó fa, zöld levelek nélkül!
Mysty Kata

ZETA2013. április 18. 11:18

Versbe írott szavak


Télen hideg van és hó,
Nyáron meleg van és jó.
Kikelet a tél után,
Nyáron jó a délután.
Rózsavirág a világ
Mikor gondolok terád.
Mindenkié a haza
Aki éppen akarja.
Kinek olcsó élete
Jóból vajon kérhet-e?
Akinek fáj a szíve,
Jóban legyen a hite.
Aki nem hisz semmibe
Ne vágyon az semmire.
Akinek nincs semmije,
Annak legyen jó szíve.
Mert a jó szív, a hite
Az lehet az ő kincse.
Versbe írott szavakat
Diktálja a gondolat.
Minden vers egy gondolat
Bele írod sorsodat.
Idő és a pillanat
Rögzíti a vágyadat.

kaszkri2013. április 18. 10:28

Önismeret

Vágyak mélységesen óceánjában,
Egyedül vagyok a világban.
Költő lettem, vagy nem tudom?
Csak ne kínozna ekkora fájdalom.
Most eszmélek mekkora is vagyok,
Eljövének értem testvéri angyalok,
Elkísérnek a messzi útra, hogy újra,
Sok-sok csatában harcolva,
Önmagam leszek, a lét eme síkján,
Túllépek önmagam határán!

jagosistvan2013. április 18. 08:53

maki67672013. április 18. 08:12

Költő és verse...

Szavak,mondatok,
versbe foglalat gondolatok.
Megannyi téma,
szivárvány színárnyalata.
Érzelemmel töltött emlékek,
míves sorokból festett képek.

Érzelmi diagram sorol sora,
gondolat szárnyán száll magosba.
Lelki világát szőtte versszakokba.
Képzeletének csodás szálai,
lelkének tiszta virágai.

Kézen fogva vezet magával,
sorok mély hatással hatnak rád,
átérzed minden pillanatát,
boldogságát,vágyát,bánatát,
megérinti lelked húrját.

Szegény Poéta,
saját emlékeit véste papira.
Sorokba rejtett tükörbe,
saját magadra ismerve,
sorsod össze fonódott övével,
könnyeket csalt szemedbe,
így lettetek egyek e versbe.

Törölt tag2013. április 18. 08:23

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2013. április 18. 08:09

Káldi Zoltán

Hat hexameter a költőnek

Pennák hercege, jámbor jambusok embere, ébredj!
Az buja társadalom hív, zsarnoka haldokol, éledj!
Béklyó nemzeted ajkán, új prófécia adván,
széttöri cenzura pajzsát, rapszodikus romok alján.
Mocskos pergamenek kora vész tova régiek álmán,
hárfák húrjain újhoni szózatod echoja csákány.

kovacsagi2013. április 18. 08:08

Szántóné Balogh Szilvia (Sz. Balogh Szilvia
KÖLTEMÉNY, CSUPÁN AZ ÉLET

Költemény, csupán az élet: telihold.
Monet aranyhídja szobámban: meghitt.
Fehér szűz liliom kezedben szép volt,
Füttyöd jókedvről tanúskodik, el hidd.

Orgona lila madárének úgy zeng,
akárha Chopin zongoradarabja.
Estéim illatos harangjátéka vagy,
fürtjeidben fiam, a nyár aranya.

kovacsagi2013. április 18. 08:08

Kormos Kata
Virágok az Őszben
Megint magamba lépsz és elsétálsz velem.
Kinézünk és látjuk a kékellő eget,
hogy a Nyár ismét tovaszállt az Évben,
hogy kétezerszer elmúltunk ebben a hűs Télben.
És kilépnénk mégis, hogy Virágot lássunk,
keresni próbáljuk, még mielőtt ásunk,
és ott van! én látom, ott búvik a Talaj,
s látom a Virágot, mit zavar az Avar.
Ráhullott millió, és lenyomja egyre;
titkon virágzik, mert úgy érzi egyke.
De száz, meg ezer gyomtárs van itt még a Földön,
száz, meg ezer bájos, magányos, szép költő!

kovacsagi2013. április 18. 08:08

M. Laurens
Költőnek lenni
Oly korban írom meddő soraim,

Mikor nehéz már költőnek lenni,

Mert a mosoly eltűnt az arcokról,

És nincs ok többé már énekelni.

Mikor sajgó szívvel nagyon nehéz

Az arcokra boldog mosolyt csalni,

Mikor a reménység már ködbe vész,

És a kék madár is készül halni.



Szerető szívvel és tiszta fejjel,

Sziklányi teher ma hittel szólni,

Harcolni egyetlen árva tollal,

Felállni és másokért dalolni.

Költőnek lenni nagy felelősség,

S kinek erre vetemedik tolla,

Sosem írhat le többé hazug szót,

Mert hitelének gyilkosa volna.



Nem bújhat el gyáván szemlesütve,

Agysejtjeit mindentől elzárva.

Nem futhat félelmében világgá,

Nyüszítve, a Jóistent gyalázva.

Ha igazi költő akarsz lenni,

Légy kész harcolni egyetlen tollal.

Felállva, csak másokért dalolni,

Vagy küzdeni körömmel és foggal.



Mit nekünk bősz óriások hada!

Mi költők akarunk végre lenni,

És nyakas módon újra meg újra,

Dicsőként szélmalomharcra kelni.

Ha széjjeltépik is olykor versed,

Mégis érdemes költőként élni.

A tollforgatók sorsa s élete,

Küzdeni a jóért és remélni!
Pest-Buda, 2013. február 8-10.

e.bela2013. április 18. 02:17

Apollón magam..

marionett mozdulat fest betűkkel lelkeket
dallammá gyúrt szimfónia sorok közti tánca
szírének intenek íriszed parttalan tengerén
léted magányosan lebegő
megunt percek zsákjaitól zsugorodó bárka

mályvakő szívem parázslik a tinta nyomán
euforikus látomás,koponyán túli mindenség
én magamnak,más délibábnak hisz csupán
arcok ezrét mutatni kész
élő börtönbe zárt,transzban ülő istenség

kavargó érzések,vágyak lobbanó örvénye
szavaid vízhangja ujjamon át dobban
meg kopott pergamenek,pennák szépsége
remegjen bennük élményként
versed karma születése, minden sóhajukban ott van

totyi922013. április 17. 23:52

Garatra költő

Nem vagyok költő, talán sose leszek,
Életem pengetem nem a húrokat,
Hajnali mámorban írom a verseket,
Tartok néha buja versláb zsúrokat.

Minden versem egy adott múzsa,
Lelkemmel csodás keringőt jár,
Énemen gyönyörű foltot hagy a rúzsa,
Ilyenkor a Telet felváltja a Nyár.

Van, hogy együtt járjuk az ön-kínzó padot,
Ha karmámon sivár foltot hagy az éjszaka,
Még fel se vettem, de már leteszem a lantot,
Hisz minden sorom érződik a bor szaga.

Mesiko-szan2013. április 17. 23:36

Az élő kövület

Legyen régi, legyen ósdi,
Nálam ez marad a módi,
A szabályos rímek, sorok,
Én e téren nem változok.

Mondhat nekem bárki bármit,
Nálam divat, trend nem számít,
Új stílusok jönnek-mennek
Én maradok kövületnek.

Jönnek új szavak és fények
Színek, formák, élőlények,
Eltűnnek az idő alatt,
De élő kő volt, van... s marad.

Törölt tag2013. április 17. 23:01

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402013. április 17. 21:23

Mamamaci 40


Ars poetica


Nekem az írás, egyfajta varázslat,
úgy hiszem, messze még
számomra a költőlét.
Csoda a költészet,
de nem kell sem varázsköpeny,
sem cilinder, csak alázat.
S egy ember ki lelkéből mesél,
és reméli, hogy szava
más lelkekhez is odaér.

ZETA2013. április 17. 21:20

Vers lehet

Vers lehet egy gondolat,
Megoldja a gondokat.
Lehet egy szép álmodás
Ami csak egy állomás.
Minden vers egy érzelem,
Ami nagyon szép nekem.
Bánatom is benne van,
Mint az idő mi rohan.
Hitem, lelkem az olyan
Amilyen egy nagy folyam.
Benne van az életem
Sorsom útja én velem.
Kor szelleme bennem van
Néha olyan szótalan.
Olyan most a nagyvilág
Mit sok ember nem imád.
A vers mindig olyan szép
Miért szívem mindig ég.
Szép, mint kertben a rózsa
Vagy kedvesemnek csókja.

ZETA2013. április 17. 21:11

Minden vers


Egy szó és egy gondolat
Sorba rakja a szavat.
Magától jön minden szó
Ami gondolkoztató.
Hallom jönnek a szavak,
Közben az idő halad.
Írni kell egyre őket,
Ha nem akkor megszöknek.
Minden vers egy gondolat,
Megosztja a gondokat.
Lehet virág, szerelem
Ami tetszik én nekem.
Bú és bánat én bennem
Olyan, mint a mély verem.
Kor szelleme bennem van
Vele küzdök egymagam.
Ha a verset elmondom,
Kevesebb lesz a gondom.
Aki írja a verset
Meg hódítja a lelket.

1999zsofi2013. április 17. 21:07

Szívből jövő ének

Az énekeseknek a dal, s muzsika a döntő
A szobrászoknak a kő, s az anyag a fő.
A festőknek a vászon, az ecset a támpont,
S a zenésznek a kotta, s a húroknak szólnak.
Míg a poétának a tolla, gondolatai jőnek,
Amelyből oly sok ember megfelejtkezni vélt
Hogy azzal nem megy semmire. Minek írja azt tele?
Annyi elhasznált papír, s az üres kupacok tetején,
Egy szó, amelyből megszületik egy gondolat az elején.
Amiből kibontakozva csodás művek kelnek életre.
Néhány pici szó, tán csak egy hang, de ez is jó.
Mert egy költőnek nem lényeg a szabály,
S a kötöttség is mellékes, mert e gondolat szabad.
Amely csak a tiéd, s te tudod, hogy mit is jelent
A versbe kiírod azt ami bánt, azt ami már nem fáj.
Lélekgyógyító, mit tanulni fölösleges fáradság
Akikben él egy szikra, ami mozgatja a húrokat.
Nincs annál nagyobb kincs. S varrd be foltodat,
Ezzel a tollal, s gondolatoddal, de ne feledd voltodat!
Te vagy az aki megalkotja az angyali dalokat.

Törölt tag2013. április 17. 20:10

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 17. 15:50

Törölt hozzászólás.

mystynekatika2013. április 17. 14:20

A vers

gondolat kompozíció,
érzelmek librettója,
a lélek kiszolgálója;

stílusjegyekkel kombinál,
rövid és hosszú léptekkel,
halad az élet- zongorán ;

hangsúlyos és hangsúlytalan,
ütemek a szív dobbanásai,
írásjelek az élet- búzavetési;

versszakai az Én - templomi,
szünete a lélek lélegzetvétele?
a Mindenség gondolatjelbe tétele!

Mysty Kata

mystynekatika2013. április 17. 14:15

Mysty Kata

Sírvers

Ha meghalok nekem verset mondjatok

Fejfámra verset írjatok...
Virág helyett versekkel borítsatok !
Köszönetet Istenhez is versben mondjatok!
Mysty Kata

mystynekatika2013. április 17. 14:12

Versem útja

Versem kicsi zöld faággal
ölében útra kelt, nagy vágyakozással
pihenni egy kőre letérdepelt: s
nyomban el is aludt, álmodott
is talán; s közben friss dal
szárnyai érintették sután.
Hirtelen az ágacska tőle kirepült,
mint eldobott kő zuhanva földre ült.
Most esőfelhő hátán ül rügyben fakadtan
kis virág szirmaival ölében tapadtan.
Hirtelen dal szárnyán velük ringatón, meseszél
szórt csillogó álomport szerteszét.
Aztán a felébredő vers kereste csak kereste;
de az ágacskáját lelni sehol sem lelte.
Helyén csodák csodája virágszirom ült,
vele siklott tova az égi mezőn...
Tovább és tovább együtt a csönddel,
félelem nélküli boldog örömmel.
A zene nyitott kapuja várta,
csakis a zene várhatott rája,
ott, ahol a szó elül, valahol
az üveghegyen belül.

Mysty Kata

mystynekatika2013. április 17. 14:11

Ha írok...

Ha írok, szabad vagyok ,
mint a madár és szállok ,
szállok gondolat nyomán!
Aztán landolok egy kis öröm fokán!
Mysty Kata

mystynekatika2013. április 17. 14:08

Mysty Kata
A vers közkincs



Angyali barátja írónak
az olvasó.
A vers közkincs!
Lehet-e más
a befogadó?!
Alkotótárs lesz
és életre kelti
papírsírjából az
el - elhaló gondolatot.
Szomjazó, hát belekóstol,
a forrásra hajlót
megérinti a csobogás.
Pillanat szökell
képzelet rajzolta nyomokon.
Mint varázsige visszhangzik
a sok jóra való szó:
angyali angyalit követ,
- egymáshoz közel -
szív érint szívet...
S im' a gazdagság titka;
nem ez vajon a nyitja?

cedrus492013. április 17. 12:07

Pipacsszívem
(Tisztelgés József Attila előtt...)

A földre nézek és a mennybe vágyom.
Még szemlesütve járok.
Kitaposott utakon botorkálva,
ahol nyomodban másnak frissül a vetés,
nem tudom lesz-e belőle
valaha frissen sült kenyér.

A mennybe nézek, de a földre vágyom.
Soha nem ringattam hamis ábrándokat.
Csak bolond ok, hogy nadrágot hordok,
- mit is (t)akarnék vele -.
Nem ringattam hamis ábrándot,
a város peremén is jártam,
mégsem találkoztam veled.

Szemednek vetkőzöm pőrére halálom,
s életemben is tükör vagy nekem,
de ha nem látom szépnek
meztelen világom,
a homályt nem az
íriszeden keresem.

A mennybe érek és a földi álmom
nézd, mily szerény és mégis lángot vet.
Mikor találkozik veled e világom,
pipacsszívemnek
csak bolond ok
kurta létem s ragyogásom...

mely szerény,
tőled mégis lángot vet.

melanka2013. április 17. 12:06

Poéta

Poéta írj és dalolj, forgasd a tollad !
Légy jó szántó-vető,szántsd ki a múltból
A rosszat, tartsd meg a jót, mert az elhintett
Mag, csak jó földben termi meg a holnapot!
Légy regös, ki vallatóra fogja a múltat,
Légy fáklya ,ki sötétben magából fényt ont,
Légy tükör, mely ha fáj is, az igazat mondja,
Légy élő lelkiismerete korodnak !

Dalolj,regélj, mesélj, nevettess és ríkass meg,
Kicsit, nagyot, de igaz szívvel ,hittel tedd !
Lángolj ha kell,kiálts ha fáj ,árassz reményt,
Mutass kiutat ,ott is, ahol szinte nincs!
Szavad vigasz legyen , ha a zseb üres, akkor is.
Szeress, szenvedj ha kell ,add magad mindig
S ne feledd, a költő más sorsáért is felelős,
Úgy szólj, érezze, értse az is,ki egyszerű !

Hazug szó el ne hagyja soha tollad,
Becsületed ne add el harminc ezüstért,
Tartsd szíved, szemed mindig nyitva és szólj
Bátran, vedd válladra mindannyiunk terhét,
S ha kell, vállald értünk a „keresztre feszítést”!
Koponyák hegyére, kínzó az út az igaznak,
Ripacsok öntelt vigyorától mégse torpanj,
Hogy hittel tudd kimondani a feloldozást !

anemone2013. április 17. 11:30

Óda a Nagy Költőről

Nagy kezében
Nagy tollal
Nagy füzetbe
Nagy betűkkel
Nagy verseket ír
A Nagy Költő.

A Kis Költők erre
Csaknem képtelenek.
Tőlük a Nagy dolgok
Merő véletlenek.

mizsi2013. április 17. 11:20

Mit tehet a költő?


Mondd, mit tehet a költő
kinek szívét öröm és bánat
nyomja, s szavaiból üvöltő
kín s gyötrelem árad?

Lehet elvonulni némán,
míg soraid szerteszét
szavak ölelik át mélán,
mint anya a gyermekét.

De botorság gyáván elfutni,
mert elgördítve minden követ
hadakozva kell tovajutni:
s poémád mindörökké követ.

Lanor2013. április 17. 11:06

Art Poetica

Írd fehér lapra, vagy tudod mit?
Írd érző lélekbe, mind, mi jó.
Mindazt mi éltet, mi remél,
legyen szavad nincsben kenyér,
könnyharmat, amely szomjat olt,
lomb, mi naptűztől féltve óv,
legyen igaz a hamis valóban,
tedd jól, s légy merész, ha már
ösztönből gúnyos most a szó,
a szél szárnyán, kavics között,
legyen szavad igazat mutató,
szívbe rejtett, de tükröt adó
gyémánt való.

S hogy kit, mit hagy
örökül utókorára?
Tán lesz aki érti, s ha kell,
szavait zászlójára tűzi,
költői szótól lángolva égve,
hamis prófétával
bátran szembenézve,
mert hittel remél,
s múlt kövéből
erős alapot összerakva,
a jövőt nem fehér papíron,
de rímekbe faragva adja.

Edeke2013. április 17. 10:43

''M''agam-''m''agam
M: - Ezer verset írtam,
Feszt, ha volt alkalmam!

m: - Én, csak egyet,
De oly szép volt, hogy belehaltam.

M: - Csak papír kell, meg toll,
S újabb ezret írok!

m: - Soha többé verset,
Írni, már nem bírok.

M: - Akciósan adom,
Eladó a versem!

m: - Vigyétek el ingyen,
Az a testem, lelkem.

M: - Ezer verset írtam,
De egyért odaadnám.

m: - Ingyen vidd, hisz nem pótolja
Soha semmi azt már!

cedrus492013. április 17. 08:49

KöltŐ

Esküszöm, hogy költő lesz belőlem
- nem huszadrangú, könyvvel, könyvtelen -,
holnaptól, ha követem a trendit,
- az obszcenitással ismerkedem -.

A sarki kocsma barátom régről,
kutyám előtte hagyja nyomait,
egy kupica pálesz - kölcsönpénzből -
haveroknak biz kiskapukat nyit.

Múzsámat az egyetemes térből
átkonvertálva síkba helyezem,
úgy viszont csak széle-hossza látszik,
hát képzeletem is befektetem.

Adonisszal két dimenzióban
így sokszor voltam közös nevezőn,
de más alapra helyezem holnap,
ha kiadónál én leszek nyerő.

Ha nem elég a poeta vérhez,
olvasó híján véleményezek,
a verstan fel keveseket vértez,
de azt már tudom, mást hogy csesztetek.

cedrus492013. április 17. 08:47

Az utolsó előtti sorba véletlen került gondolatjel! :((

cedrus492013. április 17. 08:45

Egybeforrva - Euterpéhez

Mondd, leszel-e a múzsám,
rezdülés estéim átsejlő blúzán,
hajnalban pisla lámpafény,
mielőtt a Holdnak lába kél,
kacér szellő a vállamon,
gödröcske durcás államon,
fülcimpán csókok ujjbegye,
bűnömre az Úr kegye,
vagy inkább imám szólama,
kórusból (ki)csengő szózata,
koldus költőnek falat kenyér,
ellenségének nyitott tenyér?
Ó, legyél a csend! A végtelen.
Helikon csúcsán védtelen
alvó tudatom kútfeje,
ha bőrömön átfut a bús zene.
Legyél a szóm, ami átitat
embert, világot, s lám áhítat
cseppen ajkamról eléd. A remény,
hogy Isten malmából erény
szitál fejünkre port, kevés,
hát sok kishitű költő téged kér:
Húzd öledbe ez árva főt,
vezesd kezét, ezt várja ő.
Ne hagyd magára, légy támasza,
magányos cédrusnak ágyasa.
- Fuvoládról, ha dallam száll,
emelj magadhoz, olvadj rám!

cedrus492013. április 17. 08:35

A vers

..rejtély, rejtvény, sejtelmes titok,
szegett szárnyú madár, sas a hegyormokon.
Bíborszínű álom, illatos kikelet,
virágon pihenő színes lepkesereg.
Simogató szellő, dühöngő vihar,
száguldó fellegben villámtól égi hang.

Szellemnek kalács borral leöblítve,
sánta eb kolonca, koldus hegedűje.
Tegnapi kenyered, holnapi betevőd,
világmegváltóktól szennyes lepedőd.
Szerelmes vágyak ágya, temetője.
Halotti lepel. A lélek szeretője.

Edeke2013. április 17. 08:15

Ritkán írok verset!

Ritkán írok verset,
Négy-öt szó per sor.
Nem érlelek nyerset,
A babér nem hajszol.

Nem idéznek engem,
Példa sem vagyok.
Leelőznek menten,
S mennek a nagyok.

Rímrovási inger!
Írni még sincs kedvem.
Tudja, aki ismer,
Magamnak se tetszem.

És hogy a világra,
Ne hozzak én vesztet,
Maradok gubómba,
S ritkán írok verset.

Opa012013. április 17. 06:46

Kimondott költészet

Holt költők lelkeit kanalazva
a költészet égő leveséből,
a rég mocskos tányért is kinyalva
szomjazom a csípős tehetségtől.

Szimbólum ízű vegyes saláta,
mind befalom, s mégis éhezem.
Egy nyögdécselő gitár halála,
versek aknamezőin lépkedem.

Áldozatok kínjait kutatva,
lelkek termeiben rejtőzködve,
az elélvező magányt kívánva,
várok elképzelt karodban ülve.

S mégis kínok közt hánykolódva,
szépet adnék hazának, fiának.
Igazgyöngyöt fűzve verssorokba.
Csipiszt mutatva a rút halálnak.

goth.l2013. április 17. 03:51

Költészet és informatika

A líra is csak közlések sora,
a gondolat nem lehet mostoha.
Mert őrületből van itt épp elég,
kár lenne versben hozzátenni még.

A líra is csak közlések sora,
az átlagolvasó nem ostoba.
Nem hagyja ő, hogy a józan eszét
egy költő-klón verssel verje szét.

A szenvedély ha éget és vad is,
lehet kusza, de nem lehet hamis.
A lírából a hazug szavak
hihetetlenül kihallanak.

Ha tételednek ellentmond az értelem,
nem igazolja semmi érzelem,
és tiltakozhatsz bármilyen vadul,
törlésre kerül. Irgalmatlanul.

jagosistvan2013. április 17. 03:50

Limmi, vedd úgy, hogy ott a pont. :)

Törölt tag2013. április 17. 00:33

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 17. 00:32

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 17. 00:19

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2013. április 17. 00:11

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.
Mikor sajgó szívvel nagyon nehéz
Az arcokra boldog mosolyt csalni,
Mikor a reménység már ködbe vész,
És a kék madár is készül halni.

Szerető szívvel és tiszta fejjel,
Sziklányi teher ma hittel szólni,
Harcolni egyetlen árva tollal,
Felállni és másokért dalolni.
Költőnek lenni nagy felelősség,
S kinek erre vetemedik tolla,
Sosem írhat le többé hazug szót,
Mert hitelének gyilkosa volna.

Nem bújhat el gyáván szemlesütve,
Agysejtjeit mindentől elzárva.
Nem futhat félelmében világgá,
Nyüszítve, a Jóistent gyalázva.
Ha igazi költő akarsz lenni,
Légy kész harcolni egyetlen tollal.
Felállva, csak másokért dalolni,
Vagy küzdeni körömmel és foggal.

Mit nekünk bősz óriások hada!
Mi költők akarunk végre lenni,
És nyakas módon újra meg újra,
Dicsőként szélmalomharcra kelni.
Ha széjjeltépik is olykor versed,
Mégis érdemes költőként élni.
A tollforgatók sorsa s élete,
Küzdeni a jóért és remélni!

Pest-Buda, 2013. február 8-10.

amalina2013. április 16. 22:12

Schrenk Éva: Verseim

Úgy szeretlek titeket,
mint a gyermekeimet.
Képzeletem szült bennetek,
hogy utánam tovább éljetek.

Sokasodjatok és erősödjetek!
Forrósodjon át a szívetek!
Betűim égjenek bele a papírba,
ne hulljanak velem együtt a sírba.

emonye2013. április 16. 22:11

Vers Elek és Rím Róza

Vers Elek az alfa hím
De hiába, ha nincs rím
Kedvese a Rím Róza
Vers kell neki nem próza
Ők csak együtt egészek
Jól csengők és merészek
Románcuk forrón izzik
Papírom tőlük hízik
Ha ők táncra perdülnek
Betűk, szavak hevülnek
Kacagnak a szótagok
Dalolnak a verssorok
Vers Eleknek nagy kincse
Rím Róza díszes éke
Egymás mellett szorosan
Huncuton, játékosan
Akkor lesz egy vers csodás
Ha végzetük lesz a nász
Rím Róza és Vers Elek
Még sokszor megversellek!

amalina2013. április 16. 22:10

Schrenk Éva: Versírás

Ahogy szó szót követ,
létrejön a vers-szövet,
versszak versszakra épül,
a költemény egyre szépül.

Katedrális lesz a szavakból,
ragok hullanak a falakról.

amalina2013. április 16. 22:10

Schrenk Éva: Ok vagy cél?

Én azért írok,
hogy leszálljak a mélybe.
Hogy mindent, amit bírok,
felleljek az éjbe`.

Lényem titkait kutatom:
a szavak segítenek utamon.

Ahogy a vers bennem alakul,
a külső zaj mind elhalkul,
és csak befelé figyelve, lesve
tör elő lelkem szerelme
(öltözve nyelvbe).

amalina2013. április 16. 22:09

Schrenk Éva: Eredet

Ahogyan a szavak előbújnak
takarója alól a végtelen azúrnak,
s a papir fehérjére falevélként hullnak,
úgy születnek verseim dicséretére az Úrnak.

amalina2013. április 16. 22:07

Schrenk Éva: Vers-halász

Kérlek, Istenem,
adj egy szép verset nekem!
Vesd bele csillagok zuhatagába,
sodorja felém csillagpor-folyók árja!

Szavak halásza, én,
ücsörgök folyópart szélén.
Lesem, várom, hogy felbukkanjon,
hálóm kivetve beleakadjon.

Adtál, Istenem,
egy új verset nekem!
Bár nem szól semmiről, ''csak'' Rólad,
mégis ereje van minden szónak.

Mert van, akinek minden szívdobbanása
a Te szereteted vulkáni kirobbanása!
Kegyelmed hordozója, én,
ülök a létezés peremén.

amalina2013. április 16. 22:06

Schrenk Éva: Ars poetica II.

Minden kimondott szó: ültetés.
A szívben majd kicsírázik.
Verseket írni: küldetés.
És örülj, ha látod: kivirágzik.

amalina2013. április 16. 22:05

Schrenk Éva: Ars poetica

A jó vers nem gondolkodás eredménye,
de a szív szüleménye.

Felfogni ésszel nem lehet,
érezni kell a verseket.

emonye2013. április 16. 21:45

Arc poetica

Az arcom, mint papír
Élő notesz
Mire kedélyem ír
Rózsapír díszes ék
Szerelemtől
Csókok lángjától ég
Láztól hevül
Érzelmek írta vers
Az én arcom
Mert rajta látszódik
Életharcom
Mint egy film játszódik...
Érzéskockák
Peregnek lefelé
Hit ereje
Emeli ég felé
Bánat görcse
Tenyérbe temeti
Könnypatakom
Bársonya enyhíti
Ha sanyargat
A kín - izma rándul
Ha boldogság
Ér nevetőránc fut
Bőrömön át
Meglágyul mimikám
Harag csúfít
Fájás nyúzza orcám
Titok nincsen
Érzelmem vihara
Arcomra ül
Kedélyállapotom
Versként terül...

Törölt tag2013. április 16. 21:42

Törölt hozzászólás.

Letalis2013. április 16. 21:31

Mi a költészet?

Mi a költészet?
Egy életművészet.
Leírom a fájdalmat.
Minden ártalmat.

Mi a költészet?
Egy élet történet.
Emlékek naplója.
A költők sóhaja.

Mi a költészet?
A valós éned.
Mit olykor rejtegetsz.
De soha nem feledsz.

Mi a költészet?
Maga a természet.
A hömpölygő tenger.
Mi örvényként elnyel.

Mi a költészet?
Az őszinte szeretet.
Az igaz szerelem.
Mely szép, s végtelen.

Mi a költészet?
Mi szülőként vezet.
Barátként ölel.
S párként kezel.

Pádár Martin

juli482013. április 16. 20:10

Vörös Júlia

MI A VERS?

A vers
lüktet és zenél és lázad,
felmegy tőle a lázad
elringat téged lágyan,
hogy nem is élsz már a mában!
Porba sújt és észhez térít,
elragad és égbe szédít,
ami rég fájt, jobban fáj tán,
ha megszorít szíved táján.
Aztán űjra benned rezdül,
boldogságod meg-megpendül,
sírja örömed-bánatod,
hát ilyen a vers,
láthatod!

Ametist2013. április 16. 20:09

Nem én akartam...

Nem én akartam a Verset,
a Vers akart engem,
míg száz esztendős álmát
aludta mélyen bennem,
s míg ódon csipkefüggönyök
homályba burkolt árnya
elfödte ablakom, egy
apró fénysugárka valahogy
mégis beszökött, utat lelt
sötét bútorok között -
behunyt szempilláim
alatt sóhajtva felébredt
a Lélek, hullámzó
verssorokra tévedt
tágra nyílt szemem,
s kavargó rímeken
felbukkantak színes,
papírhajó-szavak:
egy érzés, gondolat
magához láncolt,
nem eresztett, s
már tudtam jól hogy
én is akarom a Verset,
mely vándor hajósként
úszik, partot ér, idegen
tájakon jár, de mindig
visszatér...
Nem én akartam a Verset,
tán ő sem akart engem,
de találkoztunk egyszer:
két út a végtelenben,
két tajtékos hullám,
mely összecsap,
homokba rajzolt írás,
tán meg sem marad -
de egyszer odafentről
megláttad azt a képet,
szívedbe költözött,
vagy álmaidba tévedt,
s ha csak egy pillanatra
belerezdült a lelked,
akkor már a tiéd is:
akkor a te Versed...

jagosistvan2013. április 16. 20:04

Töröltem voodo első próbálkozását, de ez volt az utolsó. Kész kiforrott munkákat várunk. :)))

Marie_Marel2013. április 16. 19:10

Jagi, bocs az off-ért, várunk itt:

http://forum.poet.hu/deemka---palyazati- felhivasok-informaciok-megjelentetett-ko tetekrol-meghivok-kotetbemutatokra-stb

Paula.S.Tizzis2013. április 16. 18:50

Elmosott szavak

Forgatom a számba szívem szavát,
gargalizál fent akadt gondolat,
papírra köphetném a szót magát,
de tisztelem, így a paszta nyomát
mosom, tán kőbe vésem gondomat.

Eszem a kefét, kisöpröm lelkem,
a fogam fehérjét megmutatom,
látod, nem kell semmit sem lenyelnem,
elétek magam tisztán leteszem,
létem majd a sorok közt kutatom.

Ha majd egyszer a tubus kiürül,
s szuvasodnak a bent maradt sorok,
lelkem a csap szélére kicsücsül,
titkon rágja magát majd legbelül:
- Hová lettek a megmosott korok…

Törölt tag2013. április 16. 17:43

Törölt hozzászólás.

fejosfranciska2013. április 16. 13:00

Fejős Franciska

Gondolatpárnáidon álmodom


Verseid hulló morzsáit csipegetve
Mint arra éhes ázó, fázó kis madár.
Szívem sorok oltalmában hempereghet.
Érezve foszló lelki mannáid szavát.

Mint mézeskalács íze , bújsz belém hamar.
Meséd gondolatpárnáidon álmodom.
Veled, csitítva gyorsan nyugtatom magam.
Megélve minden kínzóvá vált alkonyom.

Titokzatos tavaszba visz a képzelet.
Varázsszőnyegem nem földi fényben suhan.
Álmokat általad így nyerek, s kergetek,
Ébredve, végzetem verseidbe zuhan.

2013-03-31

Prot2013. április 16. 10:46

Éles Attila

lelkembe mártott szavakkal


süket fülekhez szólok halkan
lelkembe mártott szavakkal
szívet szólítok szívvel
rajzolok alkonyt andalgót
pillangót tavaszi égre
szerelmeseket napos rétre
vihart ébresztőnek lángot
perzselni elunt világot
sírok rettegek félek
pőrén adom magam míg élek
tisztulva isteni fénnyel
süket fülekhez szólok halkan
lelkembe mártott szavakkal
szívem telve reménnyel

Judith19722013. április 16. 10:07

Mi együtt….
A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim
falán, mint csattogó fejszék a fák hangján.

Verssorokba öntöm a Te, a Mi tettünket.
Hadd sodorjon a vihar, könnyítse léptünket,
karoljon át napfény, mit Isten ajándékoz,
szívünkhöz lopakodik, s hitünkbe erőt hoz.

A meg nem született gondolatok, ím, élnek!
Egyesülve érzelmeiddel életre keltek….
Ne keresd a versben a hiányzó szavakat!
Szívedben lapulnak, gúzsba szorulva vajúdnak.

Gulyas_Tamas2013. április 16. 09:23

Gulyás Tamás

Ha volna versem


Sokért nem adnám, ha volna versem.
Olyan igazi, nagy bölcsességem,
rímekbe szedve, szép szólamokkal,
tele gondokkal s gondolatokkal,
csípős élccel, szólnék keményen
s bölcs egyszerűséggel.

Valami olyan kellene,
mi kicsinyke szívedbe beférne,
s maradna ott örökül, öröktől fogva,
és addig örül, míg szívednek foglya.

Ilyen örökségem lehetne nekem,
hogy neked adjam,
betakarhassalak vele,
mint egy meleg paplan.

Igen. Erre vágynék,
és ha enyém volna,
talán meg is halnék szívesen, boldogan,
hisz mi megkapható, azt megkapnám,
egy virító muskátlit szívednek ablakán.

Törölt tag2013. április 16. 08:55

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 16. 08:45

Törölt hozzászólás.

mystynekatika2013. április 16. 02:24

Mysty Kata
Néma tanítók

Nem vagyok költő,
csak egy amatőr
lelkesen verselő.
Tollal kelő-fekvő,
könyveket kedvelő,
gyerekeket nevelő,
csak magával perelő,
nyugdíjas verskedvelő.
- Senkivel nem vetekszik,
sajnos mégis öregszik.
Kérdez és felel,
s hátha megfelel...
Helyet persze cserél,
- ezzel bizony él;
s lesznek idővel,
helyette; versei
néma tanítók.

Molnar-Jolan2013. április 15. 22:14

Hajnali részeg

lámpaesőt szitál az este
a tudattalant tükrözi inverze
tilos sebbe gyűlt rímet véresre
vakarni és szemetelni persze
évtizedes koszréteg a padlaton
a kutacsrés mély torkú száj
elvetélt vers-magzatom
falra kentem okádni muszáj

súg a csend csak isten hallja tán
a sínsikoly szignálja megtapad
kályhacsövek hajlatán
elgurult fém-ízű szavak
higanycseppje remeg
inamba száll az ihlet és a szesz
fűtetlen vers neszez
a váróteremben te meg
józanodsz egy padon részeg
költészet

Marie_Marel2013. április 15. 21:54

.

starlit2013. április 15. 21:22

Könnyed utazás...

..minden nap utazok egy szépséges álomszigeten.
A költők világában. Érzékeny, érző szívekben.
Olvasom vágyukat, óhajukat, mit elém tárnak,
engedve bepillantást lelkükbe, amire várnak.

... és lehet, csak egy látomás, mégis oly sokatmondó,
tapintattal átitatott szóvirágos mondandó.
Egynek érzem vele magam, hisz az élményt ismerem,
élem újra a vágyban megfogalmazott érzéseket.

...arc poetika, nagybetűs ÉRTELEM és ÜZENET,
bármennyire elvont igazság, mégis kelt tüzeket.
Emberien tapintható, látható és hallható,
magasságokban lebegve, minden elfogadható.

...és amikor egy felnőtt ember hallgatni kényszerül,
igaz játékának furcsa erejével szembesül.
Őszintén meghajtja fejét, titkát nem mondja senkinek,
de kikiáltja névtelenül, ha lehet, mindenkinek.

2012. november 25. 19:35

M.Laurens2013. április 15. 21:10

Amennyiben ez így megfelel, akkor maradok a kaptafámnál.
http://www.poet.hu/vers/108081
( így megadva megfelel ? )
Üdvözlettel: Miklós

darklightflame2013. április 15. 19:51

Szavak , a szavakon túlról

Duka Éva



Szeretem a szavakat - egyenes gondolatok,
Benne a lényeg maga a Realitás !
Éles , érthető képek,
Tartalom- dús filmvászon kockák.
Valahogy beléd hasít az élet...
Általuk megéled a mát.
Szavak közt kivetül az Éned
Nagyítóval kezdted nézni, ugye, a Mát?

Törölt tag2013. április 15. 19:39

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 19:05

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 18:57

Törölt hozzászólás.

piroska712013. április 15. 18:30

Dúdolom halkan...

Fülembe lágy melódia zendül,
Lelkem táncra kel, ütemre rezdül.
Múzsám kényeztet, lágyan simogat,
Rezget világot, galaxisokat.

Maradnék örökre - gyökereznék,
Vágyam ringatná a földkerekség.
Így dúdolnám én halkan, szép dalom,
Önmagam a mámornak átadom.

Őrangyalok hintáján - mennyekig,
Suhanok fel - kedvemet nem szegik!
Ékkőként szikrázó csöpp csillagfény,
Iránytűm a mindenség éjtükrén.

Szép, hófehér zongorán ballagok,
A léptemtől csendülnek dallamok.
Gitárhúrján érzékin rezdülök,
Dobban a szív - tűztáncra perdülök.

Micsoda báj, latinos forgatag,
Karnevál, varázs - színpad roskatag.
Pompás kosztüm, álarcok - csillogók,
Illúziót kergető álmodók!

Nem hallgathatok aléltan - némán,
Hajszálon függök - költői vénán.
Szikrázva tündököl - az én napom,
Dúdolj hát világ! - zengjed szép dalom.

piroska712013. április 15. 18:24

Újjászületés

Meghaltam egykoron a semmibe vesztem,
Szebbnél szebb versek által újjászülettem.
Most is ismeretlen az, ki régen voltam,
Befelé fordulva fetrengtem a porban.

Értelem csillaga ragyogott felettem,
Vajúdó álmaim papírra vetettem.
Mióta megszállt egy gyönyörű igézet,
Azóta hirdetem tengernyi igémet.

Másként zeng a szív, ha felcsendül e dallam,
Simogatja lelkem - bánatomra balzsam.
Lélekrezdülés és varázslattól kábán,
Szép szavakon csüngök, mint alma a fáján.

Újdonsült életem nem cserélném mással,
Semmi fényes giccsel, csalfa ragyogással.
Az angyalok tollából ihletet csentem,
Szeretem azt a nőt, akivé most lettem.

Törölt tag2013. április 15. 17:27

Törölt hozzászólás.

Barbara215142013. április 15. 16:04

Cím nélkül

S látod, ím, itt vagyok.
Belőlem még nem veszett ki az archetípus.
Tudok még hinni az elmúlt csodákban,
Régi álmokban, vad vágyakban,
Egy-egy sok sorban írt vallomásban,
A földre hulló végtelen Magányban.

Ők kinevetnek, én szabadulok.
Én nevetek, ők mondják: „ gazba nyúlok!”
Értékes!- Mindenki tudja, mi jó, mi szép,
De lenéző tekintetek hada a sárba hív
És nem merít, ha azt mondom, Thomas Mann
maradandót írt.

Ó, régi költő, zeneszerző, író,
Az érzékeimre együtt ható!
Ha korod még megismerte, s elismerte ars poeticád...,
Majd elfeled a „ma”.
S nem marad más, csak üres koponya,
Hisz „fontosabbak” kélnek útra, mint Te:
a bamba hanta, rút eszme, „virágzó politika.”

Igazságtalan vagyok-( amivel foglak, nem marok, de ész és érzemény)-
mert képtelenség, hogy megadatott
minden vérnek, s szívnek az alkalom,
melyben nem csak az üres betű,
hanem a hús-vér ember diktál,
mely menekvés lehet a bánat alkonyán.

Reménytelenül, lassan, tűnődve állok…
Immár Húsvét után várok,
Szívemben árok,
S állnak messze ringó távolban egyetemes feltámadások.

jagosistvan2013. április 15. 14:57

Kedves Melánia, melyikre gondolsz pontosan?

Marie_Marel2013. április 15. 13:54

IDE CSAK VERSET KÉRÜNK!

Kedves Melanka! Kérdéseket NE ITT tegyél fel!

Itt lehet kérdezni ezzel a pályázattal kapcsolatban:

http://forum.poet.hu/deemka---palyazati- felhivasok-informaciok-megjelentetett-ko tetekrol-meghivok-kotetbemutatokra-stb

Az Antológiáról pedig itt:

http://blog.poet.hu/palyazatok/poet-anto logia-2013

baramara2013. április 15. 13:42

Versről írt vers

Versről írom versemet,
e szavakba szedett üzenet
ellkemből száll a szó, s ha jó
remélem, lesz befogadó
kit megérint a gondolat
mi a fejemben fogant.

Van, hogy vidám szárnyalás
kacagva száll belőle ki,
de van úgy, hogy szomorkás
hangulatomat üzeni
ha valakinek kell pár biztató szó
talán belőlük kiolvasható.

Én nem vagyok író, költő
nem tanultam verset írni
de, amíg van papír és toll
és bennem születik a gondolat
addig, azt hiszem, hogy
már le nem teszem a tollamat...

Budapest, 2013. 04. 15.

melanka2013. április 15. 13:38

Tisztelt Team!
Az előző pályázat eredményét hol és mikor láthatjuk?
Szeretettel: Melánia

Törölt tag2013. április 15. 13:14

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 15. 11:56

Szia Koma! Üdv a fedélzeten. :)

jagosistvan2013. április 15. 11:55

Igazat adok Limminek. Innen könnyebb a zsűrinek is elérnie.

janow2013. április 15. 11:55

Szasztok skacok! Lehet régebbi is? Mert ha igen, akkor íme:

Gál János
Kincskereső

Mire megmutatja neked magát
a csillag-eszmélet
s hullámokban terít le az élet,
tanulj meg hinni magadban
abban a megfeszült alakban
mit találomra szórtak rád
részeg angyalok,
te majd eldöntöd
szárnyakon, vagy gyalog.

Arcod csak egy van,
vagy tízezer?
Kincseid tagadod,
vagy csak alig hiszed el?
Csillagporszem vagy,
de micsoda fényörvényben!
Tapogasd utad
macskaköves sikátorban
hajladozó árpamezőben
akár hűvös akna-mélyen...
Csak leld meg célod,
mely régóta foglalt neked

az örök törvényben!

Törölt tag2013. április 15. 11:42

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 15. 11:25

Nem gond Pillus. :)

Torpilla31812013. április 15. 11:16

Remélem az nem gond, ha már fo.-on publikált.
Ez az én ap-m:))

Cupp

Torpilla31812013. április 15. 11:15

Költészet, Köszönlek

Harmincegy év távlata kevés
picike hossz tudatja bennem
hogy bukott lét-részből nem kértem
mert tanultam, éltem, szerettem
most, mikor ezen sorokat írom
pontosan ez az Önös-érzetem:
nagyon szeretem a költészetet

Előttem egy iskolai kép
padsorban ülnek fiúk, lányok
sokan, a lurkók, a tanárok,
- s a pad alatt épp nem rím-gyártók -
Már érzem, mit akkor nem értettem
mi a szép a versek soraiban
s a leckék híresnév-tollaiban

Nem akartam felelni strófát
szerelmet elemezni hintán
naiv voltam, és cserfes kislány
álmodoztam, elvesz egy király
ma forr a jellemem, színe néha
tapasztalt, lángoló, meg érzelmes
s csalódott is, mert sokszor szerelmes

Rájöttem, csak írni akarok
köveken, utakon, tengeren
fájdalmasan üres percemben
meg csókban elhalt kétségemben.
s ma csak erre emlékeztem. Jó volt
- Olvastam, míg elkapott az ihlet
köszönöm nektek nagyok, hogy így lett -

(S hogy kötetben vártok, ha nincs eszem.)

jagosistvan2013. április 15. 10:57

Még annyit, hogy a dupla regeket nem vesszük figyelembe. Azaz ha egy szerző két névvel is pályázik, akkor a korábban regisztrált nicknevet fogadjuk csak el.

Pl. Ha XY beküld egy verset, akkor tőle HZ néven mér nem fogaduk el a következő versét.

Csak 2013. április 14. előtti regisztrációról fogadunk el verseket. Ezzel is szeretnénk kiszűrni a friss álneves regeket. :)

Törölt tag2013. április 15. 10:43

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 15. 10:41

Szima, azért a címre várom őket. :)

Marie_Marel2013. április 15. 10:38

Szima, csak tudja az emilcímét. :-)

Törölt tag2013. április 15. 10:37

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 10:37

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 15. 10:29

Nem adtam meg rosszul Szima. Van már magyar változat is. :)

Törölt tag2013. április 15. 10:28

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 10:24

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 10:05

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 10:02

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 10:02

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 09:57

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 15. 09:56

Törölt hozzászólás.

dvihallyne452013. április 15. 09:41

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Verseimről

Verseimet mindig
úgy akarom írni,
hogy aki olvassa
meg tudja érteni.

Ne kelljen hozzájuk
írni sok elemzést,
magyarázatot, hogy
segítse a megértést.

Egyszerű szavakkal
amik ''primitívek'',
ezért érthetőek
olyan sok embernek.

A tartalmukat is
mind úgy válogattam,
tükrözzék majd mindazt,
amiket megláttam!!

Nem vágytam én másra
csak,hogy írogassak,
érzelmeim kicsit
legyenek hangosak.

Törölt tag2013. április 15. 09:11

Törölt hozzászólás.