darklightflame blogja

Haza
darklightflame•  2013. április 21. 16:21

Bölcső és hant...

 

 

 

Tisztára mossa a tájat egy kósza felhő,
S utána vígan ránevet  , az ébredő  Nap,
Tavasz illatát fújja, az ágak közt a szellő ,
A gondolat , mint robogó vonat, messze szalad...

 

Fenyvesek zúgása bennem zendül,
Ha millió sugárba megtörik a Nap.
Friss források zaja szólamként csendül,
Fogva tart e hon, mint bölcső és hant...

 

Mint semmibe szórt sóhaj , ritkul  az erdő,
s hull , porlik homokká a tündéri táj?
Idegen karmok mardossák lelkünk
Nemzetem, Székely nép ! Ne hagyd magad !

 

Árulás, ármány ha gomolyog sorban,
S zord felhők borítják a hamvas tavaszt,
A gátra itt az idő kiállni, Népem,
Itt megvetett láb kell legyen a Magyar !

 

5 hozzászólás
darklightflame•  2012. szeptember 23. 17:03

Szilaj csikó...

 

 

 

Szilaj csikó, ha szemedbe nézek,

Rám tekint az ősmagyar virtus s hazám,

Lázadó kiáltás maga a vérem :

Bíborban lángol a turulmadár.

 

Szilaj csikó, ha érintlek téged ,

Nyilak záporát szórja a vágy ,

Mert szomjas és éhes a szegény népem,

Rakj a fejünkre itt-maradásból ,napkoronát.

 

Szilaj csikó, ha száguldok véled,

S hordlak szívemben, ős csatabárd,

Csaba királyfi, vezesd a néped ,

Győzni születtünk,e föld a hazánk !

 

 (Székelyudvarhely,2012.09.22. )

22 hozzászólás
darklightflame•  2012. május 22. 15:54

Szabadnak lenni idehaza !

 

 

(Székelyudvarhelyen)

 

Fortyogni kezd  megint Góbé vérem,
ha szárnyrakelnek rózsaszín szózatok.
Székely dombok között hiába szállongnak
megcsonkított, renyhe mondatok.
Fékezni magam minek ,
ha a Valóság mást követel...
Itt önmagunk ura vagyunk  ,
e drága Székelyudvarhelyen!
Minek a cirámos félszavak, hajbókolgató komédia,
érzésvilágunk más Itt,
megmaradásunknak hív záloga,
A lényeg Itt még mindig éget !
 Szó és TEtt lett életünk,
Kimondani itt nem vakmerőség ,
Ez Szabadságunk mert Így Lehetünk.

 

http://www.youtube.com/watch?v=4HBbIK7DUbg

 

26 hozzászólás
darklightflame•  2012. május 7. 13:53

Hitvallás

 

Ha azt várnád, hogy panaszba törjünk ki:
tévedsz, hallgatásunk konok.
Fenyőfa szirteken makacson
sütő Hold vagyunk;
Vagyunk büszkén lobogó zászló,
ormok bátor homlokán.
Bennünk él Napunk, 
mi örök láng, mécsesünk.
Szívekben végtelen lüktetés vagyunk.
Keresztfák utadon,
ha zátonyra hordod népünk hírnevét.
Kenyerünk nem segély, sem siralom,
ha jön a vész úttalan utakon.
Feszület legyen minden napunk,
nem törünk, - remélünk vagy halunk.
Hitünk világnak ad új csodát,
fiút, lányt - ki épít jövőt s nemzetet.
Általuk vagyunk hit, a lét, 
meg szeretet, itt a végeken.
Vagyunk a harc, megvetett láb vagyunk 
egy hazáért, mi ideköt.
Székelyföld hegyein 
a bérc vagyunk, ha tép 
hamis szó, jeges dér s jövő...

 


http://www.youtube.com/watch?v=9fi1-xTeHyo&feature=related
17 hozzászólás