darklightflame blogja

darklightflame•  2020. június 3. 23:32

Impresszum ,szabadon

Hadd írjak pár sort

Titokban rólad, kedves,

Mert csak így rejtőzhetnek
Mai nap a nagyvilágban
A kinemmondott mondatok ...

Szavaid elgurult gyöngyszemek,
Felfűzi az élet egy monoton
Zúgásalapra, fényként s talán
Így csillog nekem illúzióként a gond .
Talán te vagy ,lehetnél,
Az örökkévalóság leplezetlen leple,
Vagy a boldogság ? Ki tudja ?!
Csak elfutó másodpercek vagyunk,
Sorozattűzbe rakva s a semmi
Közepének ármádiája céloz ránk egyre.
Mond miért vagy az agyam
Egy elrejtett zugából,kibimbózó,
titokvirág mosoly ?

.....Zzzének szeretettel .....

darklightflame•  2020. június 3. 21:15

Groteszk esti portré


 

Az este lazán átsuhan rajtam, 

Szellőízben zuhanó romok,

Nevetésed csak követ egyre, 

S a kezemben sivatagként

Szóródik szét a múlt, mint

A mélységben lepergő homok.

Szemedben kísért az örökkévalóság, 

Messzeségként suhannak a sorok.

Villámként széttép néha az élet 

S hiányod valahol mélyen lüktet, 

 Mint kitépett szívet kézben tartó, 

A meglepetéstől elnémult bolond .

darklightflame•  2020. május 23. 08:02

Májusi reggelen

 

 

Ma olyan szépen bomlik a reggel,

A napsugár selymesen ránk szitál,

A levegőben ott ül a tisztaság,

A madárdal is vígan muzsikál.


 

Ma olyan szépen bomlik a reggel,

A május ezer illatban szonettet komponál,

Hangszerei a zöld levél, a harmat,

Amire millió kis virág vígan dudorász.


 

Ma olyan szépen bomlik a reggel,

Reményt ad a szívnek egy új világ,

Vírushaddal dacol az ember,

De a Jóisten a Mennyből,gondosan ránk vigyáz ...


darklightflame•  2019. július 6. 08:24

Szabad vers - Neked

Néha megállnak a fejemben a szavak,

Sorban állva várják a felszabadító mondatot ,

Hogy elszabaduljanak a papíron, mint

Szédelgő napsugármámorban szenvedő rovarok,

Ha rájuk talál egy vérző hőséggel átitatott nyárutó

És a Szahara-száraz itatóspapírján eltűnik

Minden reményt jelentő, élet-dús mozgalom.

Ilyenek vagyunk mi is : légzátonyra partra vetett

Gondolatfutamok, de elmondom miért is

Vetődtek fel bennem ezen mondatok : Így

Talán leírhatnám pillanatnyi lelkiállapotom ,

Azt, hogy a boldogságunk néha csak ránk kacsintó,

Percnyi időintervallumokból áll,s a létezésben

Elszórt hűsitő pálmaliget-szózatok vagyunk és

Evezünk ebben a mindennapi iszonyat-tengerben,

S közben lilás, azúrkék érzelmekben libbenő

Mosolyhaboknak képzeljük magunk s elhisszük ,

Hogy a tiszta szívből jövő nevetés másodpercnyi

Öröklét lehetne, ebben a tükörképként

Csillanó plasztikvilágban, miközben

Végtelen bizonytalansági állapotomban talán újra

Megérintem kezed vagy megszorítom majd ,

Ha úgy hozza az idő tengelye, de ezt még eldönteni

Jelen pillanatban még jómagam se tudom ...

darklightflame•  2019. március 31. 16:44

Ha azt hiszed...







Ha azt hiszed, hogy az emberek csak a kezedben pihenő 
olcsó kirakós elemek, tévedsz, mert ők az utadba guruló 
sors által küldött, megfontolandó próbarendszerek .


Ha azt hiszed, hogy a szív egy mindent 
megbocsátó szerkezet, akkor hibás a fejedben 
ketyegő túl okos gépezet, mert a könnyektől rozsdát 
fognak a még tökéletesen is robogó kerekek .

 

Ha azt hiszed, hogy másokon magadat fényezve nevethetsz 
vétkezel, a lét mindig éberen megfigyel és ha hiszed,
ha nem, mikor nem is gondolod majd akkor jól megvezet .

 

Ha azt hiszed, hogy társadalmi helyzetednek köszönhetően, 
bármit megtehetsz,félhetsz, mert az egyensuly könnyen megremeg, 
ha túlhajtod a hepehupás úton billegő ördögszekeret ...