danczi.monika blogja

Mert  a világ él tőlük:

ünnepeljük őket.

Mert a döntés náluk lett:

halálunk, vagy élet.

És ha élet,  az milyen,

anyáinknak gondja:

gyermekével viszonya

lesz a világ sorsa.

Önzőn magához ragaszt,

úgy fonja fonálod?

Vagy kitárja kincseid,

fordít igaz mához?

A világnak felelj meg,

vagy csak önmagadnak?

Hogyan legyél mihez hű,

példája abajgat.

Ha szeret, szeretni fogsz.

Elvadulsz, ha nem félt.

Szava szántja lelkedet,

tettével ír törvényt.

Ha nő vagy, anya leszel,

ha férfi, a párja.

S kit e világ átölel,

boldog lesz hazája.

 

2016.4.27. DM

Anyák, álljatok talpra!

Nem viheti a világot

az ebek harmincadja!

Anyák, simogassatok!

Szeretetetek elmossa

a legszörnyűbb holnapot!

Anyák! Hát virrasszatok!

Mosollyal és öleléssel

vívjátok meg harcotok!

Ragaszkodást valljatok!

Kössétek a földet éggel,

erőtök száz harcost ér fel,

csak jóban maradjatok,

s győzelemmel virág borít

minden áldott szép napot!

 

2016.4.27. DM

Ó ne hagyj el Isten,

Ó ne engedj menni.

Messze síkon, völgyben

újra megpihenni

állítsd akadályul

kereszted, mosolyod.

Madárcsicsergésből

eresztett csobolyód

nyisd ki nagyra, merre

vándorutam hajlik.

Engedd azt találnom,

csak mi hozzád illik.

 

 

Hajkurásszuk mind a láthatatlant,

de fizetni nem akarunk érte.

Egy galamb, egy angyal paroláznak,

figyelik, hogy mit csinálok végre.

Lesekednek, hátha hívom őket,

ülnek sorban, mint fecskék a dróton,

csak egyetlen szép szavamra várnak,

s égbe vinnék minden szörnyű foltom.

Én is ülök merengve a rosszon,

ahelyett, hogy a jót eregetném.

Nekik adom égi, földi gondom,

s ábrándommal csodám teregetném.

Láthatatlan jót repítve hittel

ragasztom a jelent szép jövőbe,

elindulok boldog úton járni,

megvenni a valóságot véle.

Égi galamb, angyal, visszajőve

vállaimon velem paroláznak,

csodát súgnak mind a két fülembe,

valsógába hajtjuk a csodákat!