A kérelem

gyuszuki•  2021. június 9. 14:32  •  olvasva: 14

Állok az önkormányzat udvarán, szerényen bámulok ki a fejemből, amikor velem szemben egy idős hölgy, fiatalos mozdulattal ugrik le festék után rikoltozó öreg bicajáról. Köszönésemet válasz nélkül, inkább csak széles mosollyal fogadja, s hogy fiatalos lendületének mégis elejét vegyem, elé lépve érkezésének célja felől faggatom. A kótyagos kerék milliméterekre a lábam előtt áll meg, én hörcsög hangon sikoltok picit, majd a hölgy távolba révedt tekintetét látva, valamiféle magyarázat után kutatok! Arca jól ápolt, keze kisimult, kacagása mentén kivillannak irigylésre méltón fehér fogai, ám apró rángatózásai sejtetik, a szoftverrel valami baj van! Óriásra nőtt sóhaját a szomszéd templom tornya szemérmesen veri vissza. A bicaj csendben elpihen, a hölgy UFO-ként méri végig társamat, majd egy sor hangos levegővételt követve, egy szabadnapos harckocsi hangján énekelni kezd!
‒ Azért jöttem, mert nekem nincs pénzem szájmaszkra! Adjon egyet az önkormányzat!
Kollégám, sietve a válasszal közelebb lép, ám a hölgy e pillanatban hozzám fordul.
‒  Hja, ebédet is kérek!
Kissé furcsán megtisztelő bizalmában lubickolva már mondanám is mit, hogyan kellene tennie, amikor ismét megszólal!
‒ Én a Polgármesterhez jöttem! Kérni akarok tőle egy használt laptopot!

‒ Ebédre? Tör ki belőlem a viccnek gondolt kérésre, a viccnek szánt kérdés. Fejét ismét az égnek emelve, mosoly mögé bujtatott komolysággal válaszol.

‒ Miért? Én nem kaphatok?
Napon érlelt gyűszűnyi agyamról sikoltozva menekül a pompom, míg eltévelyedett tekintetemmel a kandi kamerát keresem! Kollégám nyitva felejtett szája épp egy partra vetett hal grimaszát mintázza, amikor a hölgy búcsú nélkül a bicikli nyergébe pattan!
‒ Tudják mit? Mondják meg neki, hogy nem szorulok rá!

A kaput elhagyva épp úgy nyeli el őt a láthatár, ahogy hangja vész bele a gyenge délutáni szélbe. Leesett állunk hatalmasat csattan a betonon, míg odakozmált kollégám gépiesen fogadja kézfogásra nyújtott jobbomat!
‒ Üdvözöllek csodaországban, szalad ki a számon, majd a történteken hatalmasat nevetek.

Az öreg udvar távolabbi szegletéből egy kavicsokkal viaskodó lapát sikolya száll. Felettünk, hangosan torzsalkodnak a verebek, amikor kollégám, hirtelen jött téli álmából egyszer csak öntudatára ébred. Kis ideig még gondot okoz számára a mozdulat, ám ahogy ereit ismét átjárja a vér, egy hasba rúgott gólya lépteivel indul el, az épület bejáratának irányába! Néhány méter után megáll, s a válla fölött visszaszól.
Ha netán keresnek mondd meg, hogy nem vagyok! Megyek, és ebédre én is kérek egy laptopot!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom