Mikor az akácok...

Nevelőapám emlékére

Mikor az akácok
virágba borulnak
rajta nektárt gyűjtve
méhek duruzsolnak
a régi emlékek
újra visszatérnek
mert a fák s a méhek
apámról mesélnek.

Eszembe jut ekkor
a citera hangja
szívemnek oly kedves
fülbe mászó dala
s két ölelő karja
lágyan kérő szava
ami többé nem hív
nem vár engem haza.

Mikor az akácok
illatát megérzem
sóhajomat küldöm
fel a magas égnek
s könnyeim hullatva
üzenem tenéked
hiányzol, mert nagyon
szerettelek téged.

/2010. június 8./

http://www.youtube.com/watch?v=8AeliGmv9m8