mezeimarianna blogja-dalok

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
Elsírni el nem sírt könnyeket,
Karomban tartani, ölelni, csókolni,
S hozzád bújva érezni szívemet.

Szeretnék még egyszer boldogan nevetni,
Örülni, ha arcod hozzám simul,
S kék szemedbe nézve suttogva becézni,
Szeretni gyerekként, ártatlanul.

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
Lázban égni szerelmesen,
S az elveszett időben visszatérni,
Mikor még szerettél, s szerettelek.

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
S nem engedni el sosem,
Örökre melletted élni és meghalni,
Mert te voltál az egyetlen,
S te maradsz nekem.

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
Elsírni el nem sírt könnyeket,
Karomban tartani, ölelni, csókolni,
S hozzád bújva érezni szívemet.

Szeretnék még egyszer boldogan nevetni,
Örülni, ha arcod hozzám simul,
S kék szemedbe nézve suttogva becézni,
Szeretni gyerekként, ártatlanul.

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
Lázban égni szerelmesen,
S az elveszett időben visszatérni,
Mikor még szerettél, s szerettelek.

Szeretnék még egyszer, újra boldog lenni,
S nem engedni el sosem,
Örökre melletted élni és meghalni,
Mert te voltál az egyetlen,
S te maradsz nekem.

http://www.youtube.com/watch?v=Oisafk3tVj8

Hányszor álmodoztam titokban rólad,
Hányszor vártalak a fák alatt?
Hányszor mentél el, és maradt a sóhaj,
Mit őriznek a csupasz, zord falak.

Olyan boldog én még soha nem voltam,
Mikor először megláttalak.
Rám néztél és én azonnal tudtam:
Soha nem múlhat el az a pillanat!

oly tüzes a nézés, oly jó ez az érzés,
oly szép, hogy a szívemig ér...
de tart még a varázs és izzik a parázs,
ez az, ami mindent megér!

Lelked zenéjére ringatom magam.
Szíved dobbanását hallgatom.
minden gondolatom szárnyal és szabad,
Szerelmednek magam én átadom.

Ölelj szorosabban, fond körém karod!
Érezd te is ezt a tüzet és
Csókolj hevesebben, ugye akarod,
Ne múljon el ez a vad lüktetés!

oly tüzes a nézés, oly jó ez az érzés,
oly szép, hogy a szívemig ér!
De tart még a varázs és izzik a parázs,
ez az ami mindent megér!

/Budapest valamikor decemberben/

A szöveg Gyémánt Ferenc és Mezei Marianna
közös szüleménye
http://www.youtube.com/watch?v=1ck_xsJakik

fújd el hű szél fújd el
vidd el bánatomat
ne láthassa senki
szomorú arcomat
vidd hozzá levelem
mondd neki szeretem
súgd bele fülébe
hogy hiányzik nekem

mosd le eső mosd le
arcomról a könnyet
töröld le bánatom
ne sírjak én többet
aztán menj el hozzá
hullj az ő arcára
hagy tudja kedvese
mindig gondol rája

Budapest 2010.december 28.

Édesanyám öltöztessen
menyasszonyi ruhába
engedje hogy férjhez menjek
mert meghalok utána
adja reám az áldását
ne fogja a kezemet
mert e fiú elrabolta
a szívemet, lelkemet.

Jól van lányom segítek én
nem állok az utadba
úgy sem lenne ami téged
újra visszatartana
csak arra az egyre kérlek
ne feledd el jó anyád
kinek szíve majd megszakad
szeret s mindig visszavár.

Édesapám arra kérem
vezessen a templomba
de előtte búcsúcsókot
leheljen az arcomra
ígérje meg vigyázni fog
magára és anyámra
néha néha gondolni fog
önt szerető lányára.

Drága lánykám kis madárkám
neked mindent megteszek
ha akarod elkísérlek
oltár elé vezetlek
megölellek,megcsókollak
és utadra engedlek
tudd, hogy soha nem feledlek
tudd,hogy mindig szeretlek

Budapest 2010. december 28.

Van úgy,hogy fáj
sírni muszáj
lehajtott fejjel,
hogy ne lássa más
mennyire bánt
mit okozott benned
van úgy,hogy fáj
sírni muszáj
s tovább kell menned
ha nehéz a szív
min oly sokszor
mély sebet ejtett

van úgy hogy fáj
mégis muszáj
felállnod menned
mit rád mért a sors
viselned kell s
dolgodat tenned
nem adni fel
semmiért
cipelni kell
mindenkiért
helyette is
megbocsájtva
vinni a terhet

Van úgy, hogy fáj
mégis muszáj
törölni könnyet
van úgy ,hogy fáj
mégis muszáj
hidd el úgy könnyebb
mosolyogj
amíg csak élsz
tedd meg hát
magadért
tedd meg
mindazokért
kik szeretnek.

Budapest 2010. december 27.