Zenekar és zeneszerző kerestetik

Mért lennel csak

Egy a százból,

Mit ér a tűz,

Ha sosem lángol?

Tudom ez egy

Durva játszma,

De meddig érsz

Csodára várva?

Refrén:

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.

A tétlenséged

Lélekbéklyó,

De messzire van

Még a zárszó.

Lesz itt majd

Dolgod bőven,

Bár sosem lehetsz

Angyal a fényben.

Van,ki parancs

Szóra táncol,

A parázs úgy él,

Hogyha lángol.

A csend,ha kolonc,

Felemészthet,

Élsz, de mégis

Régen véged.

Refrén

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.

Ne csak mond,

Mi szíved nyomja,

Kiáltsd úgy,

Hogy dőljön romba,

Az aljasoknak

Sötét vára

Lehet miénk

Még a játszma.

Refrén

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.

https://blog.poet.hu/daldal/mi-vagyunk

https://blog.poet.hu/nemmm/mind-a-ketto-ember

https://blog.poet.hu/nemmm/az-ordog-dala

https://blog.poet.hu/nemmm/a-vilag-kepebe-kialtom

https://blog.poet.hu/nemmm/bizonyossag

https://blog.poet.hu/nemmm/elso-ver

https://blog.poet.hu/daldal/oszintebben

https://blog.poet.hu/ero/az-igazi-kiraly

https://blog.poet.hu/daldal/a-dal

Ha bízol bennem, elviszlek magammal,

Oda, ahol nincs már fájdalom,

S hadilábon állva a szavakkal,

Üldögélünk egy domboldalon.

Ha bízol bennem, az árnyékok eltünnek,

Mintha varázsolnánk éppen,

Nézd a lelkem.. elfér tenyeredben,

Hogyha ott állsz majd a fényben.

Bridge:

Kész csoda, hogy megláttalak,

Megannyi álarc mögül,

Lelj hát végre önmagadra,

Ott mélyen legbelül.

Refrén:

Az élet nekünk egy költemény,

Na meg némi próza,

Én jól tudom,hogy angyal vagy,

Csak te még nem tudsz róla.

Az emberlét egy égő tőr,

A szívünkig bemártva,

Már tudom,hogy angyal vagy,

Az én szívemnek álma.

Én bízok benned, s ne kérdezd miért,

Csak érezd át a percet,

Ha bízol bennem, kapok esélyt,

Hogy láthassam a lelked.

A végtelenben oly aprók vagyunk,

De mégis óriás,

A domboldalon jót hallgatunk,

Úgy,mint senki más.

Bridge 2:

Lépj elő, hadd lássalak,

Megannyi álarc mögül,

Mit sem érnek már a szavak,

Ha a Perc velünk repül.

Refrén:

Az élet nekünk egy költemény,

Na meg némi próza,

Én jól tudom,hogy angyal vagy,

Csak te még nem tudsz róla.

Az emberlét egy égő tőr,

A szívünkig bemártva,

Már tudom,hogy angyal vagy,

Az én szívemnek álma.

Ha te vagy a kérdés, leszek a válasz,

Ha te vagy a lépés, leszek az út.

Valami érzés, valami támasz,

Hadd legyek láng, ami érted kigyúlt.

Lobogok éjjel, lobogok nappal,

Nem olthat el semmilyen szél,

Ülj le mellém, ha hűvös a hajnal,

S a Csend majd csak nekünk mesél.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Ha te vagy a tánc, én a dallam,

Ami mindíg magával ragad,

Ha te vagy a ház,én tégla a falban,

Vagy csak egy földre hullt lakat,

Nézd, nyílni kezd az ajtó végre,

És belép a Szebb Jövő,

Ha fárad majd szíved lüktetése,

Leszek én az őserő.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Ha az önző Külvilág

A jövődre éhezve,

Mint egy óriás polip

Rátelepszik lelkedre,

Mire majd észbe kapnál,

Máris elveszíted önmagad,

Mit ér a legszebb festmény,

Ha ezer darabra szétszakad?

Bridge:

Míg életed egy freskó,

Mért lenne más a cél,

Nem adhatod alább,

Életművész legyél.

Refrén:

Kinek pingálmány a műve,

A legtöbb színe szürke,

S a vászonra freccsen néha,

Tényleg csak ennyi volna?

Van még szín megannyi,

Egymást százszor felfedezni,

Néha sírva,gyakran nevetve,

A Magányt jól összekenve.

Mobilizálva a lelkedet,

A polip csak egyre hízik,

Nem azért ölel, mert szeret,

Valami másra vágyik.

Ez aztán furcsa lény,

Mivel nincsen szíve,

A teste krómacél,

Mégis mintha élne...

Bridge:

Ha életed egy freskó,

Mért lenne más a cél,

Nem adhatod alább,

Életművész legyél.

Refrén:

Kinek pingálmány a műve,

A legtöbb színe szürke,

S a vászonra freccsen néha,

Tényleg csak ennyi volna?

Van itt még szín megannyi,

Egymást százszor felfedezni,

Néha sírva,gyakran nevetve,

A Magányt jól összekenve.