Mikor az élet

Mikor az Élet ázva-fázva

Kietlen úton lépked,

Csendből szőtt nagykabátba

Beöltözik a szíved.

Kapaszkodnál a Reménybe,

De szertefoszlott régen,

S a Magány,mint egy ragadozó,

Nem tartható féken.

Bridge:

Egy percre állj meg,

Épp úgy, mintha élő tölgyfa lennél,

A szellő felébred,

S a fák susogják, azt,hogy merre menjél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna,

Az, hogy szerethetünk.

Mikor az Élet épp úgy kísér,

Mint egy rég,jó barát,

Láss csodát, a földre hull,

Szívedről a nagykabát.

Egy érzés súgja merre menjél,

Mégis tisztán hallható,

S lélekdzsungeledbe érve,

Nem ront rád a ragadozó.

Bridge 2:

Nem voltam én sosem látnok,

De mielőtt eltünnél,

Te rám találsz, s én rád találok,

És mi kéne több ennél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna,

Az, hogy szerethetünk.