Még mindíg

   Még mindig én vagyok

Az összes pillanat,

Lelkemben a seb,

Ha újra felfakad.

Testemben a vér,

A kavargó folyó,

S én vagyok a szó,

Amíg kimondható.

Bridge:

Mondd, mégis mit remélsz,

Ha megalkuvó a lélek,

Derüljön ki mennyit érsz,

És én, mennyit érek.

Refrén:

Egyek vagyunk a sok közül,

Mégis egyetlenek,

Van,ki néma csendben ül,

Én majd megérkezek.

Még nem tudhatom hová,

Látnok nem vagyok,

De az Élet színpadán,

Jó pár nyomot hagyok.

S ha találkozunk néha,

Ugye elbeszélgetünk?

Tán véleményünk eltér,

De egy az Istenünk.

Még mindig én vagyok

Az összes pillanat,

Mit csendből alkotok,

Tán örök marad.

S ha szívedben egy érzés,

Lehetek néha még,

Miért lenne kérdés,

Most ennyi épp elég.

Bridge:

Nincs elérhetetlen cél,

Csak gyáva lélek,

Derüljön ki mennyit érsz,

És én, mennyit érek.

Refrén:

Egyek vagyunk a sok közül,

Mégis egyetlenek,

Van,ki néma csendben ül,

Én majd megérkezek.

Még nem tudhatom hová,

Látnok nem vagyok,

De az Élet színpadán,

Jó pár nyomot hagyok.

S ha találkozunk néha,

Ugye elbeszélgetünk?

Tán véleményünk eltér,

De egy az Istenünk.