Láthatatlan kötelék

Denn•  2020. április 10. 11:49  •  olvasva: 376

  Amikor életre lobban,

A sok fájó emlék,

A Magány nem kopogtat,

Hisz hívatlan vendég.


Betoppan, és marad,

Akár éveken át,

Aztán megláttalak,

Az élet szebb oldalát.


Bridge:

Egymás lelkét megérintve,

A világ csak apró szélmalom,

Nekünk forog szépen csendben,

S megpihensz,majd a vállamon.


Refrén:

Láncok szétszakadnak, lángok mind kihunynak,

De van,mi örökkévaló,

Láthatatlan kötelék, ha mélyen a lélekbe ég,

Nem lesz soha szétszakítható.


A legsűrűbb éjszakát is

Mindíg hajnal váltja fel,

Járhatsz messze tőlem,

Itt vagy mégis oly közel.


Vannak, akik álmodoznak,

Szívük csak suttogva él,

Megannyi gond ránk zuhanhat,

Együtt túléljük ne félj.


Bridge:

Egymás lelkét megérintve

A világ csak egy szélmalom.

Nekünk forog szépen csendben,

S megpihensz,majd a vállamon.


Refrén:

Láncok szétszakadnak, lángok mind kihunynak,

De van,mi örökkévaló,

Láthatatlan kötelék, mélyen a lelkünkbe égve,

Nem lesz soha szétszakítható.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!