Zenekar és zeneszerző kerestetik

Ne csak egy legyél,

Hanem az egyetlen,

Érezd mennyit ér,

Az Élet szívedben.

Nem kell jobb esély,

Csak vállald fel önmagad,

S a Viharok tengerén,

Csónakod fennmarad.

Bridge:

Mikor dühöng a tenger,

Lesz jó nagy ricsaj,

Félned mégsem kell,

Ha te vagy a Szélvihar.

Refrén:

Van ki ellenség,

De van, ki jó barát,

Ha kell, száguldjunk,

A félvilágon át.

Egyre csendben ülsz,

Mint a néma báb,

Vagy száguldj velem,

A félvilágon át.

Ha túl sok már a sár,

Mert kevés a tiszta szó,

A gondolat mit sem ér,

S a néma, áruló.

Naponta újra és újra,

Önmagát árulja el,

Tetteidnek súlya,

Fojtogat, vagy átölel.

Bridge:

Mikor dühöng a tenger,

Lesz jó nagy ricsaj,

Félned mégsem kell,

Ha te vagy a Szélvihar.

Refrén:

Van ki ellenség,

De van, ki jó barát,

Ha kell, száguldjunk,

A félvilágon át.

Egyre csendben ülsz,

Mint a néma báb,

Vagy száguldj velem,

A félvilágon át.

Álmokból gyúrva,

Nevetve sírva,

Tomboló szélben,

A legsűrűbb éjben,

Élhetünk bárhol,

Vegyük már észre,

Úgy igazából,

Szeretni kéne.

Bridge:

Az kapzsi világ csábítja szívedet,

Míg nem lesz jelszó a Szeretet.

Refrén:

Szeretni kéne

Reggeltől estig,

Budától kezdve,

Egészen Pestig.

Aztán bejárni,

Földünket végre,

De közben végig,

Szeretni kéne.

Ennyi a vágyam,

S ha jobb terved nincsen,

Induljunk együtt,

Ketten, vagy többen.

A Közönyt elűzve,

A Magányt legyűrve,

Jobb világ esélye,

Idén, s jövőre.

Szeretni mindíg,

S nem csak kedden,

Világgá kiáltva,

Vagy szép csendben.

Bridge:

Az önző világ csábítja szívedet,

Míg nem lesz jelszó a Szeretet.

Refrén:

Szeretni kéne

Reggeltől estig,

Budától kezdve,

Egészen Pestig.

Aztán bejárni,

Földünket végre,

De közben végig,

Szeretni kéne.

Ennyi a vágyam,

S ha jobb terved nincsen,

Induljunk együtt,

Ketten, vagy többen.

Eltévedtél te is néha,

Álmod mégsem adtad fel,

A kihívástól sosem féltél,

Indultál, ha menni kell.

Szembe szálltál szélviharral,

Ha nem volt más esély,

Egész addig túlélő vagy,

Míg a győztes benned él.

Bridge:

Lesz majd,amit megbánsz,

Ha néha visszanéznél,

Hát élj őszintébben,

Mint,ahogy tegnap éltél.

Refrén:

A Láng már nem lehetsz,

Ami utat mutat bárhol,

Hát legyél „csak” ember,

Úgy Istenigazából.

Ne változz meg soha,

Ha nyílt lapokkal játszol,

Legyél „csak” ember,

De úgy Istenigazából.

Amíg a világ nélküled,

Csak rosszabb hely lenne,

Maradj, aki voltál,

A lényeg ennyi lenne.

 

Minden napod egy új esély,

Hogyha emelt fővel élsz,

Hangod messze száll a szélben,

Nem csak szép csendben remélsz.

Bridge:

Lesz majd,amit megbánsz,

Ha néha visszanéznél,

Hát élj őszintébben,

Mint,ahogy tegnap éltél.

Refrén:

A Láng már nem lehetsz,

Ami utat mutat bárhol,

Hát legyél „csak” ember,

Úgy Istenigazából.

Ne változz meg soha,

Ha nyílt lapokkal játszol,

Legyél „csak” ember,

De úgy Istenigazából.

 

A hegytetőn ismeretlen sírja...

Mellette egy gyertyaszál.

Nem tudni ki gyújtotta lángra,

De mindenki a csodájára jár.

Hónapok egyre teltek,

Eső és szél nem oltotta el,

Az emberek összesúgtak,

Ez meglehet egy égi jel.

Bridge:

Ha nyomaszt néha az Élet terhe,

Mellé ülve szavazz a csendre.

Refrén:

Lehunyt szemmel lépj hozzá közel,

S ha átmelegít, senki sem oltja el.

Kérdések helyett csak annyi kell,

Bármerre is jársz, lépj hozzá közel.

Egész addig tarthat

Ez a földi játszma,

Míg túl sok kéz

nem lesz ökölbe zárva.

Ugye te is rálelsz

Még erre a lángra,

Hitünk élteti,

S a remény táplálja.

Bridge 2 :

Ha benned is ég ez a láng,

Várhat ránk még jobb világ.

Refrén:

Lehunyt szemmel lépj hozzá közel,

S ha átmelegít, senki sem oltja el.

Kérdések helyett csak annyi kell,

Bármerre is jársz, lépj hozzá közel.

Akár a végítélet,

Úgy mennydörgött az ég,

Villámok cikáztak,

S nincs sehol menedék.

Felállt mégis a földről,

Haját tépte a szél,

Féktelen, vad folyó,

Ereiben a vér.

Bridge:

Ami fontos, öleld magadhoz,

Hogy legyen oly közel,

Szinte már a lelkedbe égjen,

Akár egy égi jel.

Refrén:

Ment,csak ment tovább,

Nem lesz belőle báb,

Ment, csak ment tovább,

Vitte a szív és a láb.

Menj, csak menj tovább

S ne kérdezd, csak érezd át,

Mennyit ér az Élet,

Akár száz viharon át.

Meggyötörték sokszor,

De csak erősebbé vált,

Az aljasok között,

Egy igaz szívű járt.

Lehetsz olyan, mint ő,

Hogyha benned él,

Ha azt hiszik feladta,

Mindíg visszatér..

Bridge:

Ami fontos, öleld magadhoz,

Hogy legyen oly közel,

Szinte már a lelkedbe égjen,

Akár egy égi jel.

Refrén:

Ment,csak ment tovább,

Nem lesz belőle báb,

Ment, csak ment tovább,

Vitte a szív és a láb.

Menj, csak menj tovább ,

S ne kérdezd, csak érezd át,

Mennyit ér az Élet,

Akár száz viharon át.