Zenekar és zeneszerző kerestetik

A hosszú úton

Eltévedek néha,

De nem leszek,

A Sors kezében préda ,

Amíg a hitemből jut

Minden egyes napra,

Érzem, hogy rálelek

A helyes útra újra.

Bridge:

Bármi lesz is,

Azt már most tudom,

A saját sorsom

Én kovácsolom.

Refrén:

Te is tedd azt,

S ha erről szól az Élet,

Hidd el bírja,

Végig majd a szíved.

Kalapács hozzá,

Ugye tudod, nem kell,

Csak legyél te is,

Úgy igazából ember.

Arra menjünk

Egy irányba tartva,

Hol arról szól

Ez a földi játszma,

Nem támad többé

Ember-ember ellen,

Ideje lenne már

Végre hinned ebben.

Bridge:

Bármi lesz is,

Azt már most tudom,

A saját sorsom

Én kovácsolom.

Refrén:

Te is tedd azt,

S ha erről szól az Élet,

Hidd el bírja,

Végig majd a szíved.

Kalapács hozzá,

Ugye tudod, nem kell,

Csak legyél te is,

Úgy igazából ember.

Embernek maradni

Ragadozók között élve,

Egységet alkotni

Százszor félbetépve,

Romhalomból építeni

Ledönthetetlen várat,

S ha kifogy majd végre,

Üresen hagyni a tárat.

Bridge:

Ideje volna ezt tenni végre,

S ezernyi tévút nem csalna lépre.

Refrén:

Mélyből fakadó tiszta érzés,

Vezérelje a léptedet,

Nem lesz kétely, nem lesz kérdés,

Végig ott martad veled.

Voltam már sokkal jobban,

Ha kérdeznéd, hogy vagyok,

Éhes szemmel méregetnek,

A jól szituált emberfarkasok.

Felfalnának úgy,

Hogy hozzám sem érnek,

A lelkem kell nekik,

Hogy nekik behódolva éljek.

Bridge2

Mosolygok csak a szemükbe nézve,

Engem soha nem csalnak lépre.

Refrén:

Mélyből fakadó tiszta érzés,

Vezérelje a léptedet,

Nem lesz kétely, nem lesz kérdés,

Végig ott martad veled.

Ha Jézus él,

Nagyon nincs jó kedve,

Mert amit tett,

Mindhiába tette?

Tudod jól a választ,

Nem áltatlak én,

De hogyan nyújtson támaszt,

Ha haldoklik a fény?

Bridge:

Az egyiknek a pénz és a hatalom,

A másik megfagyhat egy fapadon.

Refrén:

Hát idejutottunk

A saját keresztünket hordva,

Az egyik hisz még,

A másik ördögszolga.

Mond csak, te melyik vagy?

A döntés rajtad áll.

Ha szűköl a farkas,

Az úr, a „birkanyáj”.

Ha Jézus él,

S bár megleled szívedben,

Nincs esély

Bénult, néma csendben.

Ha szól hozzád,

Csak süket fülekre lel,

A mobilvilág

Jobban érdekel.

Jézus él!

Ez nem is lehet kérdés,

S ezerszer több annál,

Mint bennünk egy érzés.

Sír a Szél,

S az Ég ejt könnyet értünk,

Önmagunkkal

Rég szembe kéne néznünk.

Bridge:

Az egyiknek a pénz és a hatalom,

A másik megfagyhat egy fapadon.

Refrén:

Hát idejutottunk

A saját keresztünket hordva,

Az egyik hisz még,

A másik ördögszolga.

Mond csak, te melyik vagy?

A döntés rajtad áll.

Ha szűköl a farkas,

Az úr, a „birkanyáj”.

/Kicsit a jövőbe tekintek ezzel a dalszöveggel, bízva abban, hogy nem válik valóra. Vagy tán már a kezdetét is vette az a bizonyos álom?/

Az Ősz még

Éppen, hogy elköszönt,

A Tél máris

Hókucsmába öltözött,

S én csak ültem

A parkban egy padon...

Valóság ez,

Vagy tán álmodom?

A Szél úgy fütyült,

Hogy szinte már dalolt,

Majd hozzám simulva

A csontomig hatolt,

S ültem mozdulatlan,

A szemem se rebbent,

Valami itt már

Nagyon nincs rendben.

Bridge:

A szív még párat dobban,

Aztán pihenni tér,

S a Csend egy emberibb

Világról mesél....

Refrén:

...Ahol sírban végzi

Az átkozott fegyver,

S nem pusztít többé

Embert az ember,

A Békét ezerszer

Nem fojtják sárba,

S nem lesz Istennek

Mindez a rémálma...

VALÓSÁGGÁ VÁLVA!

Egy másik ember

Épp arra járt,

De kivetnivalót,

Abban nem talált,

Hogy mozdulatlan

Ülök a parkban,

Mint egy néma hangjegy

Az utolsó dalban.

Habár felém nézett,

De léte arról szól,

Hogy közöny árad,

Összegyűrt arcáról.

Bridge 2:

A távolban bomba robban,

De a szív már nem fél,

Még párat dobban,

Aztán minden véget ér.

Refrén:

Ugye sírban végzi

Az összes fegyver,

S nem pusztít többé

Embert az ember,

A Békét ezerszer

Nem fojtják sárba,

Vagy mindez már

Istennek rémálma...

VALÓSÁGGÁ VÁLVA?

0.14

Leszek az ösztönöd,

Lobbanó vágyad,

Ami túlcsordul,

Annyira árad.

Leszek szívedben

A véred lüktetése,

Hogy ne mondd soha,

Eljön majd a vége.

0.40

Bridge:

De tudnod kell, angyal

Én sohasem leszek,

Szeress,vagy gyűlölj,

Hogyha vétkezek.

0.56

Refrén:

Az irígy világ forrongó katlan,

Megannyi szeretetéhes ragadozó,

De van ami szétszakíthatatlan,

Mint mikor egyé válik két folyó.

Te vagy az egyik, én a másik,

S ez mindörökre szól,

Mert én nem változok már,

És te sem változol.

 

1.49

Legyél a csend,

Ha megőrjít a zűrzavar,

Legyél a támasz,

Mikor omlani kezd a fal,

S ne taszíts el kérlek,

Ha az éjben elveszek,

A keresztem legyél,

Amin megfeszülhetek.

Bridge:

Tudnod kell, angyal

Én sohasem leszek,

Szeress,vagy gyűlölj,

Hogyha vétkezek.

Refrén:

Az irígy világ forrongó katlan,

Megannyi szeretetéhes ragadozó,

De van ami szétszakíthatatlan,

Mint mikor egyé válik két folyó.

Te vagy az egyik, én a másik,

S ez mindörökre szól,

Mert én nem változok már,

És te sem változol.