Zenekar és zeneszerző kerestetik

Amikor azt érzem, hogy többé

Az Élet már nem lehet jó barát,

Legszebb álmom válik köddé,

S eldobom,mint szakadt rongybabát.

De semmi sincs kőbe vésve,

Hisz tudjuk, minden változó,

S a szívünk varázsfonalával

Hinni kell, még megfoltozható.

Bridge:

Tétován mozdult, s én döbbenten álltam,

Rám nézett éppen, oly régen vártam.

Refrén:

Egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Egy rongybaba végre életre kelt,

Hát hozzám lépett és átölelt.

El sem  hiszed tán,de mézvirág illata volt,

S a Valóság tétován egész a földig hajolt,

Mert egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Megírhattam volna mindössze,

A szívem egyik bús dalát,

De felhajtottam inkább,

Az Élet édes, hűs borát,

S néhány pohár után,

A Szív máris így kiált,

Ha itt a perc, a várva várt,

Tegyünk most végre hát csodát.

Bridge:

Tétován mozdult, s én döbbenten álltam,

Rám nézett éppen, oly régen vártam.

Refrén:

Egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Egy rongybaba végre életre kelt,

Hát hozzám lépett és átölelt.

Hiszed, vagy mégsem tán,

Mézvirág illata volt,

S a Valóság tétován,

Egész a földig hajolt.

Mert egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Mikor úgy érzem, hogy zuhanok,

Mint kődarab a mélybe,

Falat kenyérként kell a változás,

Mielőtt véget érne.

Kapaszkodok foggal-körömmel,

A Minden pillanatba,

De a közöny már tanyát vert,

A szürke hétköznapokra,

Hetek óta nógat a józan ész,

Hogy mit is kéne tenni,

Még egy utolsó ölelés,

És kész, vége, ennyi.

Refrén:

Ne áltassuk egymást

Kibúvót keresve,

Ez itt most nem más,

Mint az Élet célkeresztje,

Eltalált már párszor,

De túléltük mindketten,

Ne kérlelj, ne ígérj,

Csak menj el szép csendben.

Mikor előre hiába haladok,

Mert mégis mintha állnék,

Érzem két részre szakadok,

Mint a tett és a szándék.

Már tudom mit kell tennem,

A megszokás hiába ámít,

S szabaddá épp akkor lettem,

Mikor a perc mindent átírt.

Egyetlen tollvonással vége,

Szinte hallom,ahogy kattan a zár,

A szívbörtönből újra a fénybe,

S átölel „Az erre vágytam már.”

Refrén 2:

Az első lépések fájnak,

Mintha parázson járnánk,

De hidd el,ha nem tennénk,

Együtt fuldokolnánk.

Te jobbra, én balra,

S tudjuk rég, ez miért jó,

Újabbak kinyílnak,

Ha bezárult egy ajtó.

Ha könyv lennél,

Fellapoználak,

Ha vak remény,

Mégis látnálak,

Hogyha az ébredés,

Én a hajnalod,

Vagy csak egy kődarab,

Ha el, sosem dobod.

Bridge:

Van, aki elköszön,

De van, aki megtalál,

Hát nem mondd kérlek

Azt, hogy "soha már".

Refrén:

Jól elbújtál lelked rejtekén,

De mégis érzem,rádtalálok én,

S láss csodát,omlani kezd a fal,

Nem ismerlek még, de érted szól a dal.

Ha a Csend lennél,

Számodra én a Szó,

Ha az óceán,

Én az egyetlen hajó,

Ha titkos kis sziget,

Mégis felfedeznélek,

S irígy a nagyvilág,

Mikor partodra lépek.

Bridge 2:

Minden,ami létezik,

Egyre visszavár,

Hát nem mondd kérlek

Azt, hogy "soha már".

Refrén:

Jól elbújtál lelked rejtekén,

De mégis érzem,rádtalálok én,

S láss csodát,omlani kezd a fal,

Nem ismerlek még, de érted szól a dal.

Ha nem az Ördög

Vezényli szíved himnuszát,

Ha meghallod a forgatagban

A koldus sóhaját,

Ha nem „döf hátba” naponta

Pár aljas "jó barát",

Ha felhajthatjuk együtt még

Az Élet hűs borát,

Ha hited nem csak tenyérnyi,

Mert úgy nincs esély,

Ha lesz még néhány pillanat,

Mely a Békéről mesél,

Ha nem borul ránk lepelként,

A félvilágnyi gyász,

Ha elhiszed, hogy van remény,

S nem béna csendben állsz,

Bridge:

Akkor talán még nem veszett el minden,

S két hajléktalan nem kap össze egy csikken.

Refrén:

Rajtad múlik és rajtam,

S szemedbe nézve látom,

Ellenségem leszel,

Vagy maradsz barátom.

Ha némák mind a fegyverek,

Mert közös lesz a szó,

Ha bírák előtt végzi majd,

A faját eláruló,

Ha nem vág majd lelkeket,

Az Ördög simán zsebre,

Ha nem pásztáz szüntelen,

A jövő célkeresztje,

Ha a Béke galambot,

Nem főzzük meg levesbe,

S ha valóra válhat egy nap

Végre már Isten terve...

Bridge:

Akkor talán még nem veszett el minden,

S két hajléktalan nem kap össze egy csikken.

Refrén:

Rajtad múlik és rajtam,

S szemedbe nézve látom,

Ellenségem leszel,

Vagy maradsz barátom.

Mikor az Élet ázva-fázva

Kietlen úton lépked,

Csendből szőtt nagykabátba

Beöltözik a szíved.

Kapaszkodnál a Reménybe,

De szertefoszlott régen,

S a Magány,mint egy ragadozó,

Nem tartható féken.

Bridge:

Egy percre állj meg,

Épp úgy, mintha élő tölgyfa lennél,

A szellő felébred,

S a fák susogják, azt,hogy merre menjél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna,

Az, hogy szerethetünk.

Mikor az Élet épp úgy kísér,

Mint egy rég,jó barát,

Láss csodát, a földre hull,

Szívedről a nagykabát.

Egy érzés súgja merre menjél,

Mégis tisztán hallható,

S lélekdzsungeledbe érve,

Nem ront rád a ragadozó.

Bridge 2:

Nem voltam én sosem látnok,

De mielőtt eltünnél,

Te rám találsz, s én rád találok,

És mi kéne több ennél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna,

Az, hogy szerethetünk.