Zenekar és zeneszerző kerestetik
IrodalomEz az a dal
Érzem, van az a dal,mit el kell játsszak,
Mikor hiába nézlek, mégse látlak.
Most kéne végre újra élned,
Leszek a vágyad, szenvedélyed,
Bár itt vagy, de mégsem talállak,
S oly kevés,ha csak visszavárlak.
Hát üzenem a nagyvilágnak,
Ez az a dal,mit el kell játsszak..
Bridge:
Ha napjaid csak összegyűrt lapok,
Mit görget mindenféle szél,
Tenni én csak egyetlent tudok,
Hadd legyek az utolsó esély.
Refrén:
Úgy mondanék valami szépet,
De az csak üres sóhaj,
Kezem nyújtom éppen itt érted,
Most ezzel a dallal.
Mikor üres pohár a pillanat,
S az Élet asztalán ott marad,
A bor benne én hadd legyek,
S bárhol jársz, majd ott leszek.
Ha tengernyi csendben ülsz,
Még mielőtt épp elmerülsz,
Maga a Zaj csakis én leszek,
Mikor pár akkordra rá lelek.
Bridge:
Ha napjaid csak összegyűrt lapok,
Mit görget mindenféle szél,
Tenni én csak egyetlent tudok,
Hadd legyek az utolsó esély.
Refrén:
Gyönyörű szép mindig az élet,
Ez csak hazug sóhaj,
Kezem nyújtom éppen te érted,
Itt és most a dallal.
Hadd legyek
Ha te vagy a kérdés, leszek a válasz,
Ha te vagy a lépés, leszek az út.
Valami érzés, valami támasz,
Hadd legyek láng, ami érted kigyúlt.
Lobogok éjjel, lobogok nappal,
Nem olthat el semmilyen szél,
Ülj le mellém, ha hűvös a hajnal,
S a Csend majd csak nekünk mesél.
Bridge:
Lelkednek korlátján áthajolva,
Nekem elég egyetlen pillanat,
Ami majd csakis rólunk szólna,
És így örökre velünk marad.
Refrén:
Ha szíved a Bánat
Tőrként járja át,
A szívem nem várhat,
Tennem kell csodát.
Mosolyod meglelem,
Bárhová bujdokolt,
Felfeslett álmodon,
Hadd legyek én a folt.
Ha te vagy a tánc, én a dallam,
Ami mindíg magával ragad,
Ha te vagy a ház,én tégla a falban,
Vagy csak egy földre hullt lakat,
Nézd, nyílni kezd az ajtó végre,
És belép a Szebb Jövő,
Ha fárad majd szíved lüktetése,
Leszek én az őserő.
Bridge:
Lelkednek korlátján áthajolva,
Nekem elég egyetlen pillanat,
Ami majd csakis rólunk szólna,
És így örökre velünk marad.
Refrén:
Ha szíved a Bánat
Tőrként járja át,
A szívem nem várhat,
Tennem kell csodát.
Mosolyod meglelem,
Bárhová bujdokolt,
Felfeslett álmodon,
Hadd legyek én a folt.
5 dalszöveg
VAD FOLYÓ
Mondd, mégis
Merre tart a láb,
Ha szabadság,
Egy hülye délibáb?
Amikor a szív,
Már egyre élni fél,
Elhaló folyóvá,
Így lesz majd a vér.
Bridge:
Ami csúf, mért hazudjuk szépnek?
S csak telnek a napok,a hetek és az évek.
Refrén:
Ha jól fésült dalra vágysz,
Kapcsolj ki gyorsan,
Te döntöd el mit csinálsz,
Bólogatsz, hogy jól van,
Vagy kimondod,s nem fojtogat
Többé már a szó,
És érzed a vér szívedben,
Így lesz vad folyó.
Meddig tart még ez a
Közös népi tánc?
Amíg feszül rajtunk
Vagy ezer évnyi lánc.
Nem béklyózza lábunk,
Csak lelkünket a súlya,
Körbe-körbe járunk,
S a helyzet ettől durva.
Bridge:
Ami csúf, mért hazudjuk szépnek?
S csak telnek a napok,a hetek és az évek.
Refrén:
Ha jól fésült dalra vágysz,
Kapcsolj ki gyorsan,
Te döntöd el mit csinálsz,
Bólogatsz, hogy jól van,
Vagy kimondod,s nem fojtogat
Többé már a szó,
És érzed a vér szívedben,
Így lesz vad folyó.
ENNYIRE FUTJA?
Ma is mocskos az utca,
Bár a lelkem sem hófehér,
A járdán ülő koldus,
Úgy tűnik már épp csak él.
Amott a drogárus cucca,
Vagy félmilliót megér,
Tőlünk csak ennyire futja?
Így lesz az Életből fekély.
Bridge:
Tudom,úgy mint a buborék a sörben,
Vannak köztünk jó emberek bőven,
De merre tartunk, ha csak nézzük szótlan,
Hogy a koldus ott végzi a porban?
Refrén:
Az emberiség szégyene,
Ha éhen hal egy ember,
S a gazdag meg csak hízik,
És készül a sok fegyver.
Mit ér a tisztesség,
Ha legyintesz most erre?
Szerintem nem ez volt
Istennek a terve.
Volt ott egy hotdog árus,
S bár nem kínzott az éhség,
Szívem azt kántálta,
A semmittevés vétség.
Négy adagot vettem,
Hármat másnak persze,
Mr Öltöny is ott járt...
A koldust levegőnek nézte.
Bridge:
Tudom,úgy mint a buborék a sörben,
Vannak köztünk jó emberek bőven,
De merre tartunk, ha csak nézzük szótlan,
Hogy a koldus ott végzi a porban?
Refrén:
Az emberiség szégyene,
Ha éhen hal egy ember,
S a gazdag meg csak hízik,
És készül a sok fegyver.
Mit ér a tisztesség,
Ha legyintesz most erre?
Szerintem nem ez volt
Istennek a terve.
Csak egy csobbanás
Vannak akik lenyomnák a mélybe,
„Érjen véget már a szenvedése.”
A másik meg elfordulna gyorsan.
„Ahogy van,úgy minden nagyon jól van.”
A harmadik bólintana éppen.
„Jobb neki,mintha élne térden .
A negyedik mentőövet dobna,
„Ha kimentem,biztos jó pont volna.”
Bridge:
Az ötödik én lennék,
S beugranák érte,
Mert szavak nélkül tudom,
Egy kicsit még úgy élne.
Refrén:
Van kinek fuldoklás az élet,
De ettől még ne érjen majd véget,
Hiszen a part már itt van oly közel,
Kapaszkodj belém,én nem engedlek el.
Tudom néha
Rád szakad az ég,
Mert úgy érzed,i
Itt nincs már menedék,
Csak egy csobbanás,
S minden véget ér,
De hadd legyek
Az utolsó esély.
Bridge2
Már most tudom
Hogy beugornék érted,
Mert ideje volna
Végre tényleg élned.
Refrén:
Van kinek fuldoklás az élet,
De ettől még ne érjen majd véget,
Hiszen a part már itt van oly közel,
Kapaszkodj belém,én nem engedlek el.
Csimpaszkodók
Téves úton téblábolva,
Belelépünk a nagy pofonba,
S rájövünk,egy ring az Élet,
Nem valami matek képlet,
Amit megoldanak mások,
Ha padlót fogtam,hát felállok.
Mert a bíró rám számolna,
S jövőmre az káros volna.
Bridge:
Csimpaszkodunk az Életbe,
S az Ördög el, még nem cseszte,
Mert szeretetre is éhezve,
Rátapintunk a lényegre.
Refrén:
Van aki csak lent ül a nézőtéren,
De van még,aki sosem lenne tétlen,
Hisz zajlik éppen életének meccse,
Nehogy már egy patás elcseszhesse.
Száguldanánk észtvesztve,
A kanyarban sem fékezve,
De így meg, sosem érkezünk,
A pokolba lesz ingyenjegyünk.
Az Ördög sosem adja fel,
Mindíg itt lesz túl közel,
Kiüthetem akárhányszor,
Feláll, s aztán körbetáncol.
Ez egy örök küzdelem,
A Békét mégis meglelem,
A kesztyűt mindig felveszem,
S amit kell, azt megteszem.
Bridge:
Míg csimpaszkodunk az Életbe,
Az Ördög el, még nem cseszte,
Mert szeretetre is éhezve,
Rátapintunk a lényegre.
Refrén:
Van aki csak lent ül a nézőtéren,
De van,aki sosem lenne tétlen,
Hisz zajlik éppen életének meccse,
Nehogy már egy patás elcseszhesse.