Amíg ember vagyok

Te vagy

Minden pillanat,

Ami átölel,

S ami szétszakad,

Ami felrepít,

Ami földre súlyt,

Te vagy a cél,

S a válaszút.

Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.

Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Mert nem farkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy ember vagyok.

Te vagy a rend,

S aztán a zűrzavar,

Te vagy a szó,

Ami vihart kavar.

Te vagy a kérdés,

Bérházak falán,

Te vagy a válasz,

A híd túloldalán.

Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.

Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Nem emberfarkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy én ember vagyok.