A benső béke és a boksz

  Mikor úgy érzed padlón vagy,

És az Élet mindjárt rád számol,

Az esély arra nem túl nagy,

Hogy a bíró téged megcáfol.

Felállsz végül támolyogva,

S döbbenettel látod,

Aki az előbb vágott orrba,

Maga a hasonmásod!

Bridge:

A bölcs ember

Nem lesz sosem ostoba,

A benső béke,

A külső csaták záloga.

Refrén:

Ha az ököl nem tököl,

Lendül nyomban, hogyha kell,

S a szívem tündököl,

Mert nem engem mosnak fel.

Önmagammal

Gyakran nézve szembe,

Jobb horgaim

Másoknak viszem be.

Tükörképem, jó barátom,

S ritkán néz úgy vissza,

Mintha az egész világot,

Kihívná egy boxra.

Ha összeveszünk néha,

Kibékülünk gyorsan,

Ennyi csak a titka,

Hogy nem végzem a porban.

Bridge:

A bölcs ember

Már sosem lesz ostoba,

A benső béke,

A külső csaták záloga.

Refrén:

Ha az ököl nem tököl,

Lendül nyomban, hogyha kell,

S a szívem tündököl,

Mert nem engem mosnak fel.

Én látom mindig

A közeljövőt...

Nem dobom be

A törölközőt.