Dalszövegeim

Denn•  2018. december 10. 16:47

A vándorok dala

   Összegyúrva álmokat

 Remény kútba mártom,

Ültem én már túl sokat

Földhöz fagyott szánon,


Ülj most mögém kérlek,

Ketten elindulhatunk.

Ölelj át,hogy éljek,

Különben megfagyunk.


Bridge:

Ha ez az egész csak álom.

Hát ne ébressz fel soha.

Együtt eljutunk a szánon..

Még az is lehet,bárhova.


Refrén:

Csak egy szál virág vagyok

Az Életóriás kezében.

Azt mondják elhervadok,

Másra nincs esélyem.

Csak a pillanat mulandó”.

Lelkem egyre súgja.

A végtelenbe tartunk..

Ez az ember vándorútja.”

Majd együtt mehetnénk

Sok-sok éven át,

A szél velünk dúdolja

A Vándorok dalát.


A szánon jól elvagyunk

Bár a féket sehol sem lelem.

Ketten átszáguldhatunk,

Az összes akadály hegyen.


Egymásba kapaszkodva

Nem érhet semmi baj,

Ha kicsit összefagynánk,

Kiolvaszt ez a dal.


Bridge:

Ha ez az egész csak álom.

Hát ne ébressz fel soha.

Együtt eljutunk a szánon..

Még az is lehet,bárhova.


Refrén:

Csak egy szál virág vagyok

Az Életóriás kezében.

Azt mondják elhervadok,

Másra nincs már esélyem.

Csak a pillanat mulandó”.

Lelkem egyre súgja.

A végtelenbe tart

Az ember vándorútja.

Majd együtt mehetnénk

Nem csak pár éven át,

A szél velünk dúdolja

A Vándorok dalát.


Denn•  2018. december 10. 16:42

Életművészek

  Ha csak mázolmányra lelünk

A Jelen megszürkült falán,

Kicsit csónakázzunk együtt

Emlékek óriás taván.


Aztán Életecsetünkkel

Festhetnénk valami szépet.

Hozzá még vászon sem kell,

Mert a vászon maga a lélek.


Bridge:

Két földi életművész

Együtt szárnyra kél,

Különben ez az egész

Fabatkát sem ér.


Refrén:

Az álmok hozzád bújva

Csodákról mesélnek,

De az álmok igazából

Csak valóra válva élnek.

Együtt a legszebbet

Életre kelthetnénk végre.

Hát elűztem a Csendet,

Hogy a dal lelked megérintse.


Van, ki mindig földön járt,

De a jó útra még nem talált.

Gyere hát, és repüljük át

Ezt a szürke hétfő délutánt.


Lophatnánk akár szárnyakat,

Tán élnek erre még angyalok.

De,ha ébresztjük a vágyakat,

Veled szárnyak nélkül szállhatok.


Bridge:

Két földi életművész

Együtt szárnyra kél,

Különben ez az egész

Fabatkát sem ér.


Refrén:

Az álmok hozzád bújva

Csodákról mesélnek,

De az álmok igazából

Csak valóra válva élnek.

Együtt a legszebbet

Életre kelthetnénk végre.

Hallgasd, már kopogtat,

Bár egy kicsit még félve.

Együtt a legszebbet

Életre kelthetnénk végre.

Hát elűztem a Csendet,

Hogy a dal lelked megérintse.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom