czegledy66 blogja

czegledy66•  2011. február 20. 17:55

Képzelet

 

Fényes gyertyalángként

 lobbansz Te fantomkép!

Intesz felém, mint köd

elillansz odébb!

 

A képzelet hozott

 játszik az érzelem

mit hiányod hagyott

hátra Én nekem.

 

Elég látni Téged

szemedben vágy tüze

szikrát izzít, s éget!

Úgy kellesz Nekem!

 

Múlik a varázsa,

 puszta az ébredés.

Nem vagy itt velem!

 Fáj a feledés!

 

2011. január 15.

 

czegledy66•  2011. február 10. 19:22

Emlékezés

Oly régen elmentél,

csak intettél így búcsúztál!

Nagy beteg voltál, de harcoltál!

Végül győzött a halál.

Bár lánynak születtem,

mikor Te fiút vártál,

mégis jó emlékezni rád!

Sok mindent megtanítottál,

férfi munkát mind átadtál!

Falat rakni tanítottál,

s azóta is építkezem

emlékekből építem életem!

Így emlékezem rád ÉDESAPÁM!

 

2011. február 5

czegledy66•  2011. január 30. 16:14

Téli érzelmek

Nehéz szürkeség borul a téli tájra:

Hólepte zúzmarás fák rémisztő árnya.

Jégvirággal rajzolt kicsi ablaktábla.

Nem lehet átlátni rajt a külvilágba.


Felhők közül kandikáló napsugarak

Minden lélek elé újra csak reményt rak.

Melegséggel megtöltött érzelmek hadát,

Az élethez, boldogsághoz útmutatást.

czegledy66•  2011. január 29. 19:06

Egy kép a nagyiról

Sok éve az idő látja

ráncát arcán mit

 a fájdalom rakott rá.

Székén ülve

 két kezét ölébe

ejtve, gondolataival

 a távolba merengve

 ül nagyikám.

Könnybe lábadt két

szemében fájdalommal

tekint a semmibe,

szeretteire emlékezve

kik már a mennybe

távoztak örökre!

 

2011. január 16.

czegledy66•  2011. január 1. 11:56

Régen és most

Fényes csillag fönn az égen
szent Karácsony éjjelén,
pásztort vezet Betlehembe,
hogy kisdedet köszöntsék.

Kandallóban rőzse pattog,
láng nyelve fát nyaldos,
konyhából meg friss
kalács illata csavarog.

Fenyőfa a középpontba,
rajta sok szép piros alma.
Ajándék a fa alatt,
s kibontásra mi marad?

Szívünk kéne kibontani,
s odaadni önzetlen
szeretetet, mi oly kevés van,
hálát adni szüntelen.