czegledy66 blogja
Emlékszel? Emlékszem!
Emlékszel? Mikor megismerkedtünk búcsú volt a falunkban!
Veled ültem először a körhintán, s boldogan löktük egymást.
Azóta se mertem ráülni. A búcsúfiának egy tükrös szívet kaptam.
Akkor ott oly szép volt a világ, s boldog voltam, mint még soha
többé.
Emlékszel? Azon az októberi éjszakán, a csillagos ég nézett
ránk!
Hideg csípős volt az idő, de a kispad hívogatva integetett felénk!
Egymás karjába bújva csókra-csókkal válaszolva, dacolva a
hideggel bújtunk egymáshoz.
Emlékszel? Másnap halottak napja volt. Aznap este már sok
mécses világított a sírokon. Mi mulattunk míg mások a síroknál
rótták le, a kegyeletüket …
Emlékezem! Oly sok év telt el, azóta s minden évben kerestem
arcod az emberek között, hátha látlak. Előjönnek a régi
emlékképek. A nagy fülű elefánt! A többi romantika, a csokor
rózsa az ablakomba…
Emlékezem! Hat éve már mécses világít ezen az estén, titokban
emlékezem rád! Hat éve hiába keresem arcod! Már nem
láthatom.
Halottak napja közeledik, s a mécses a Te sírodon is világít! ...
2013. október 27.
Köszöntő
Köszöntő
Őszi szél hordja a falevelet
Rajt’ olvasok egy szép üzenetet.
Nagy nap van, ma, örömünnep,
A nagyi, e szép napon született!
Három híja van a száznak,
Kilencvenhét éve száma
Erre gyűlt a család össze,
Hogy ma Őt most felköszöntse.
A Jóisten oly jó hozzá,
Körbe fogják az unokák
S együtt mondják
A sok jó Istenhozzád!
2011. szeptember 09.
Zavarodott természet…
Zavarodott természet…
Ősz felé közelít a nyár
Sárgulnak a gesztenyefák.
Ó! Mily furcsa a természet!
Beérett gesztenyék mellett,
Gyertyaként ágaskodik,
Tavaszt idézve a kikelet.
2011. szeptember 2.
Égi vándor
Égi vándor
Korán reggel kelet felől
vörösen, izzón nyújtózik
égi útjára, mind feljebb
majd egyre fényesebben
aranyló sugarával
melegíti a Földet
s estére újra
bíborba váltja fényét
nyugat felé a hegyek mögé
bújva,fejezi be útját
égi vándorunk,
az éltet adó Napunk!
2011. szeptember 3.
Gyermekkorom emlékképe
Gyermekkorom emlékképe,
nagyapámnak műhelyében
frissen gyalult fa illata
vonzott engem mindig oda!
Forgács halom közepébe
cirmos kandúr heverészget,
de a kandúrt Én nem hagyván
forgáccsal jól betakarám.
Így került a forgács széjjel
ahová csak éppen lépdel,
nagyapám nagy haragjára
többletmunka okozása.
Hordók kádak készülőbe,
száradtak a fal tövébe...
Pihen már a gyalu, fűrész
nem dolgozik már a művész.
2011. február 20.