Bartha Rita blogja
Festmény
Lenyűgözve nézem a festményt,
ámuldozok a varázslaton,
de pillantásom hova téved ?
ott egy pók a falon.
Vissza vissza, gondolatom
ne kalandozz kérlek,
ó te kis pók mégis, mégis
csak te, téged nézlek.
Lépked lassan a festményen,
most egy piros folton
Jaj te szegény nem is látod
ez szép virág a parton.
Továbbmegy és megijed,
„jaaaj, nagy fekete folt”!
pedig az egy szép kis padnak
a faragott karfája volt.
Ne ijedj meg kicsi pók,
tó mély zöldje ijeszt,
ha a teljes képet látnád innen,
örömmel csodálnád ezt.
Ó…csapok a homlokomra
te pókot tanítasz?
És magad ? vedd észre
Saját életed az…
Fekete történések
a piros után
mély zöld események
Mi jöhet ezután?
Kiképzések, kitartások
kirakják a képet,
majd ki nézi megcsodálja
„Nem láttam ily szépet „!
Kis pók nagyot lendül,
pókhálója távol,
ő még most sem érti
mit lát a világból.
„És akkor aki mást tanítasz, magadat nem tanítod?” ( Róma 2: 21 )
Döntés
Mindenki maga dönt
Hitben áll vagy esik!
Pedig segítségben bővelkedik.
Igénybe veszed a segítséget?
Hallgatod a szót ami
megnyugtathat téged?
Nincs olyan, hogy
megoldása nem lenne,
nincs olyan, hogy esetleg,
vagy netán tévedne.
Nincs olyan, hogy
nem figyel rád,
talán nincsen kedve
Nincs olyan, hogy
nem hallgat meg,
pedig segíthetne.
De van olyan, hogy
nem jót kérünk!
Abban, hogy segítsen?
Sötétséghez,
baljós homályhoz,
semmi köze nincsen.
És van olyan, hogy
nem értjük,
miért pont így kéne?
Mégis őt követve kiderül,
működik törvénye.
Van olyan, hogy tervünket
Jóvá nem hagyja,
jobb megoldás van rá,
nekünk tartogatja…
Hallgatunk rá?Kivárjuk?
Engedelmességért adja…
Adj bizalmat, adj türelmet.
Ó Mindenki Atyja!
Téli csendélet
Tél van…sötét … csend … és kevés hó,
de patyolatfehéren erősödik ott legbelül a fény.
Kinn homály, zaj, és süllyedő hajó
Ám vízre szálló csónak a csendes remény.
Visszakaptam magam a világ zajától,
áldott csend és béke melyet Isten ád,
Neked adom magam, vezess az úton,
Játszd életem hangszerével a szeretet dalát.
„Éleslátást adok neked, és oktatlak az útra, melyen járnod kell.” Zsoltárok 32:8
Visszafogottan
Visszafogottan,
Kell nekem a szíved,
az enyém a tied,
add és hagyd is nálam,
légy az igaz társam.
Kell nekem a hangod
nekem kell adnod,
beszélj hozzám kérlek,
érzem, elérlek.
Kell nekem a szemed,
az enyém a tied,
veled összelobban,
nyíltan és titokban.
Kell nekem a tested
az enyém a tied,
veled összefonottan,
lágyan visszafogottan.
A kettő egy test lett már,
te és én az egy pár.
Hármas kötélbe fonva
Merülünk álomba…
Szemünkre álomcsillámot hint,
Még akkor is ha mindjárt reggel lesz megint!
„ Jobb kettőnek, mint egynek, és a hármas köteléket nem lehet egykönnyen elszakítani"
Prédikátor 4:9-12
Íme!
Íme!
Lehajtott fejjel bandukol a nép,
beletörődve hajt le fejet.
Fejet szegve padlót bámul,
nem vesz észre semmi jelet.
És íme!
Néhányan felemelt fejjel jönnek.
Jönnek, nézd a tömeget,
jönnek elszántan az árral szemben,
vígasztalnak minden összetört szívet.
És íme!
Nyitott szívek lelkesen fogadják,
fogadják a felemelő ismeretet,
mert érzik hogy erőt áraszt...
erőt és szeretetet!
És íme!
Ő is felemelte fejét és látta,
már nem megy a reménytelen néppel …
Miért maradna a rabságba?
Miért maradna hamis képpel !
És íme !
Szebb jövő vár, ők már tudják,
hogy hogyan, és kinek,megtudható!
Merre tartasz? Fel vagy lehajtott fejjel ?
Ez nem álom, ez való!
„Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).