csp01blog2

Néha...

1. Néha élni kéne,

úgy miképpen Eszter.

És az élet fájna.

2. Fájna, vágyna, hinne,

ámde... rajzolhatnánk!

Érdemes lehetne!

3. Néha lőni kéne

Ellen harcosára,

légyen a halála.

4. Fegyverét elvesszük.

S rakva bé kezébe

ásó. Kiskanál is.

5. Néha futni kéne.

Messzi távolába.

Isten országába?

6. Ember országába,

ember városába,

hol van az, ki látja?

Hol van az, ki járta?!

7. Néha halni kéne,

hogy az Eszme győzzön,

minden egyes földön.

8. Eszme, mit hiszünk. Jól.

meghalunk, hogy éljen.

úgy akár mesében.

9. Kéne néha menni,

fel-felbukva közben

rajta sír- s nevetni.

És továbbmehetni.

Bal láb, jobb láb-ennyi.

10. Célba bérohanni

és aztán kijutni.

Kéne olykor... sokszor?

Menni, menni, menni!

11. Néha enni is kellene...

Röppenő madárka?

Mosolygó kis alma?

12. Puszta föld homokja?

...

Nem lehetsz éhhalva.

13. Hát igen, lehetne

élni, írni, sírni.

Tán nem is csak néha.

És mi néki célja?

14. Hogy kimondjuk a vant?

Hogy felírjuk: ez szép,

megtegyük, hogy szeress?

Hogy legyél nagy eszes?

15. Megfoganni biz' kell.

Jézus is megtette.

És ha jön keresztje?

Elfutunk előle.

Házakat ledöntve.

La Nuova Commedia

Új Isteni Színjáték

Töredékek

Az emberélet kezdetén -vagy végén:

vonatra én felültem, úgy bizony!

Atyám nem jött velem, hiába kérém .

(...)

Mennem kellett azonnal és titkon,

valószín árnyak körbevettek, oly sok,

bizsergettek minden csontjaimon.

Az "énsemértem" vágya úgy elkapott,

futottam és úsztam azenvedéllyel,

fogdosni úgy, az Ősi Nagy Jó Majmot,

előtte tisztelegni bal kézzel.

Sütött a hold is, amidőn felszálltunk.

Benéze ablakon galamb-éjjel.

Mi, kik maradtunk, kergettük az álmunk,

virradt éjjel, megint, ismét, újra,

vonat kisiklik. Emlékszem, kiáltunk.

Beszéljem-é el, mily sok volt hulla?

A kar csonkolt, a láb oly fürgén repült,

ki és hogyan gáncsot rakott az útra?!

Elindulék én mint akár a rémült

(....)

A puszta földön bandukoltam, így ni...

Hogy rémalak lép elém: féltem!

Célt érhetek, nrm tudtam benne  bízni.

Akkor pedig felül s alul zengvén setét dicsőségben

mögöttem egy hang, földi, meg-megszólalt:

ne menj tovább magad miatt s értem.

Én hátrafordulék mint aki meghalt.

Név- és arcnincsen senki volt ottan,

hatalmasat rám ütött aztán átölelt.

"Én az vagyok, ki már mindes mindent befejeztem-lezárottam.

Tudom,  mi van. Ne kérdezzél, mert ne még.

Követni fogsz, tüstént örök nyomban."

(...)

A Pokolból

(...)

A Führernêl

"Adolf, vezette nemzeti szerelme.

S tekintsed meg, itt is megmaradt árja.,"

Adolf szemét rám izzóan emelte.

"Soserm lankad fajomnak ősi árja!"

Elámulék én , nagyon körbenézve.

A vérfolyó apadni is làtsza.

Előkerült Endlösung kezdezménye.

Sok évtizedre kit zár Spandau.

S ki önciánnal nem került kötélre.

(..)

X. Y. nyögött sóhajtoizva.

"Szerelmes íz, azt vágyta, szülőség nem,

lőn így öngyermekének gyilkosa.

Mit tesz, jól tudta, én mondom, higgy nekem.

S tehette. Ebből lásd, milyen kora?"

Lélek fájón: bocsánatért esdeklem!

A kettős világból

Üres vidék, se napsütés, se szél.

Szakadt füvek közt ősz magányvirágok.

Vihar kiált, suttog vagy nem beszél. 

Az átmenet világa ez, itt látod.

Erényt, de bűnt is egyként cseleksz,

ő földjük ez, együtt áldás és átok.

(...)

"Nézd, lásd, emitten üldögél Fat Mnan.

Őszintén hitte, védi az emberhont."

Beszéle így kisérő mesterem.

"Leverte a Vezéreket, de viszont

atomja keltett rettegett felhőt!

tehát kapá ezen földet mint otthont."

Fat Man kiált:, felhőt, égbe érőt!

Atom hatalmna adja a Győzelmet!

Verejték, vér és könny után erőt!

(...)

Az ártatla rasszista

"Rasszista, ám nem gyűlöl senkit, ne félj.

Hisz abban és szentül: Kék az Atya,

viszont a szőke, az ennyit meg nem ér.

Létét öszinte Erkölcs mozgatja.

Adott Kéknek: lakás, leves, föld és ég,

míg szőkének: lakás leves, kapa."

(...)

A Paradicsomból

(..)

Az örök űrhajósnál

Arc- s névtelen vezérem ekkép szóla:

"Fajod dicső nagy és hős utasa,

Plútón is túlrepüt az űrhajója.

Vàkuumtellett a szíve és s hasa.

Belékiáltá jelszavad kozmoszba.

Továbbutad meg ő is mutassa!"

(...)

Végül

talan a mennyen is túl immáron

az Emberpápa oly csodás világít!

Hitét ki túlvivé az egyházon.

"Bocsásd, de gyilkoljad világ hibáit!

Szeress! tehàt átkod lkegyen àtkon!

S hallgasd őszinte meg minden imáit!"

(...)

(Talàn a Paradicsomon is kívül)

Az istenség előtt

Az istenség piros, kistermetű!

Hiányos, ámde mégis egész, teljes.

Le kell írnom. Van erre toll s betű!

Vajon való-ság, helytelen meg helyes?

Vagy látomás?-mit ád pokolpára?

Az istenség jó meg közömb meg aljad.

Az isten egy halkan-magànlámpa.

Diák, tanár, kioktat és kiokul.

Az egy. De van minusz meg nullája.

Isten nekünk derül, nekünk is borul,

csodálkozik, remeg, szeress, imád.

Ha kell, cselekszik es csinàl jól-rosszul,

és visszamond akármi szép imát.

Istentelen agyakba és okokra

lövelli ezt, fából ácsolt nyilát.

Az isten élő. Mint a csipkebokra.

Előtte itt állok. Csináljak mit?

Előtte állok. És csinálok mit?

"Legyek, ki őt kimondja, hordja, toldja(?)"

Megjegyzések:

-Endlösunk kjezdezménye: Reinhardt Heydrich (1904-1942) nàci vezető

:sok évtizedre kit zárt Spandau: Rudolf Hess (1894-1987), Hitlet helyettese

-ki önciánnal nem került kötélre: Hetmann Göring  (1893-1946), a Harmadik Biroda!om második embere, aki ciánnal megmérgezte magát, így elkerülte a halálois ítéletet

-X. Y.: a gyerekgyilkos szülők

-Fat Man: Winston Churchill (1874-1965)

-a  Vezérek: Hitler (a Führer), Mussolini (a Duce)

-atomja keltett rettegett felhőt: az atombomba, a NHrosima és Nagaszaski elleni atomtámadás