csp01blog2

Az ún. trialóg: rövid, párbeszédes mű. Három szereplője van, mindegyik mond egy-két mondatot és lehetnek benne szerzői utasítások is. Pl.:

Ők hárman

Éva: Éhes voltam. Ettem.

Ádám: Éhes vagyok. Eszem.

Az Úr: Éhes leszek Enni fogok.

(Mind esznek.)

Az ún. szóhármas: három szó, köztük kötőjel. Mindhárom szó lehet kis- és nagybetűs is, ezen kívül a belsejében is lehetnek írásjelek. Pl.:

Ház-kastély-szellem!

Más pêlda: Tűz-víz-ivás

A neve: "ponovem", ez a poema=költemény es a novem=kilenc szavak összevonása. Kilenc sorból áll, ezek három háromszótagos versszakra oszlanak.  A sorok felező hatosok, felező nyolcasok, felező tízesek, felező tizenkettesek lehetnek. Rímelése: a b a.    b c b.  c a c. Az élet egy nagy kérdését veti fel és keresi rá a választ. Az első és az utolsó sora is kérdés. Címe mindig az első sor. Példa:

Létünknek értelme?

Létünknek értelme?

Ne féljél, keresik.

Hova van temetve?

Valaki elesik.

Miközben kutatja...

S a hangyák megeszik.

Legyek en az Atya!

S letünknek lényege

mindennek megadva?

Az úgynevezett "poetma". Neve: a poeta=költő és a poema=költemény összevonása.

Több fajtája van:

-a domború poetma, hat sor, ezek szótagszámai sorrendben: 1-3-5-5-3-1. A sorok hosszabbodnak majd rövidülnek,ez domb alakot formáz.

-homorú poietma, hat sor, ezek szótagszámai: 5-3-1-1-3-5. A sorok rövidülnek, majd hosszabbodnak, ez a homorú forma, a domború ellentéte. 

Példa a domború poetmára: 

Inni kell

Víz. 

Iható.

És meg is isszuk.

És meg is esszük.

Marad a...

tűz.

Példa a homorú poetmára:

Vagyunk, legyünk

Létezők vagyunk.

Mindnyájan.

De.

Nos, 

hát akkor

emberek legyünk.

Van kötött formája is. Ebben asorok jambikus vagy trochaikus lejtésűek, rímképlete: a b c c b a

Kötött domború poetma pl.

Têlire

Hó

lepottyan.

Hóember épül.

A tűz már készül

s belobban.

Jó.

Kötött homorú poetma pl.

Gondolat(unk)

Gondolat repül.

Végtelen.

És 

én

kérdezem:

ember mért leül?

A csodák sora

Van tehát: létezés.

Úgy miképp ébredés.

Azt mondja: létezz. (És?)

Létezünk, létezünk.

Ne kelljen holttestünk.

Ugyanígy van élet.

Te is épp megéled.

Hogy meghal? Feléled!

Élesztjük mindnyájan

széles e világban.

Valóság az ember.

Ne felelj rá nemmel

és tőle ne menj el.

Az ember bölcsen hisz.

Az útja mennybe visz.

Tudomány is való,

a mindent kutató.

Nem téved! Csudajó!

Egyszeregy-ismerem.

És ez oly jó nekem!

S létezik művészet,

lásd, hogy a mű kész lett.

Tedd hozzá tiédet,

regényed, festményed.

Ugye hogy mily szépek?

Létezik értelem,

pontosan énnekem.

Kellene értenem.

A jót és a rosszat.

Mindenki rám szólhat.

S létezik szeretet

és mindent szerettet.

Tégedet. Engemet.

Nyújtjuk ki kezünket,

nyújtsuk ki kezünket-

ölébe beültet!

S te is vagy, ne tagadd.

Mutasd meg önmagad.

Kezedben megmarad

varázsló nagy pálca.

Szúrd be a világba!

S valós az ész, erő!

Innen is jő elő,

valós és meglevő.

Fogadjuk be őket,

mifelénk épp jőnek.

És vannak istenek.

Mert hiszen kellenek

az összes mindennek.

Az ima elmondva.

Ez is egy nagy csoda.