csp01blog2

Téli nap

1. Hióember álldogál az utcán.

Olvasztja hófejét gondolat.

"Jó-e a csillagok forgása?"

"Hol van az égbeszü!t csecsemő?"

2. Hóember továbbmegy az utcán.

Csúsukál az újcipős hólábán.

Ó nem kell, hogy adjad szánkódat.

Úgy jár mint nyárias szellőcske.

3. Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet.

Rég elmúlt korokban, ami a

víziszörny szàjából előtört,

veget ért vele az őskáosz.

4. Hiszi, hogy ő égi Földanya.

Jégcsapos csápjait látod-e?

Hosszúak mint Zeusz ásója.

Még csak most kezdi a Teremtést.

5. Hóember csillog a napfényben,

áradhat testében a meleg.

(Ónemzet szülte meg őt vajon?

Vágyad, hogy te lehess az atyja?

6. Emelte őt pajkos gyerekhad.

Szárnyalva mint félênk halcsapat.

Nevetve mint pajzán erecske.

Játsza az istenük a havat.)

7. S valóban csillog anapfényben,

homlokán mosolyog az "Izzadj".

A hótlan emberek figyelik:

oly korán jött meg ma a tavasz.

8. Tudja, hogy ő a víz, mi itat,

merül is beléje múlt, jövő.

Kútja egy Másmilyen Kozmosznak!

Elül, nézd, az összes viharka.

9. S tudja, hogy ő égi Földanya,

havából készül az embernép,

futja be dicsőn a városod,

s hazáról kiáltoz épp neked,

10. hazáról, hol nincsen forróság,

tél lágyan, élniül duruzsol.

Hamvából lobog a langyos láng,

én vágyam is benne melegszik.

11. Mesél a hósasnak fészkéről.

Felsóhajt: fióka felült már,

elél és le-lecsap mindünkre...

el sose találja hógolyó?

12. Házáról, ahová befogad.

Erdőről, hova fut rénszarvas.

Vázáról, melyben nő fagyvirág.

Előre, vigyen hát el ide!

13. Apró sok csillagszem ontja rá

melegét és hevét és szólnak:

Ha jó a szándéka es nemes,

vezessék őt minden sugarunk!

14. Ily kegyre vajon ő méltó-e?

Hó csak az emberagy, emberszív!

Hisz egyre lázasabb és piheg.

(...)

Tócsa, ni, megmaradt belőle

15. Amottan, hóember honában

valami e percben megfagyott!

Halott van és oszlik nyárhőben,

vele mi télbe bújt... vajon ki?

A létező és mi

  Létezők vannak, tudjuk. Testlelkünkbe ér ujjuk. Ha esetleg nem... érne?

Nos, azt sem vennénk észre-de olyan nincs,

ezt vésd be jól az észbe.

 Vele együtt a szívbe,

oda vagy talán ide. S tovább gyermeked vigye. Ellene nem szól hite. A létezőre vágyunk. Egy létező az álmunk. És érezzük is, igen, vagyunk létezők, ilyen. És látjuk-halljuk, persze,

meg is ízleljük? Rendbe'

A létezőt hisszük. Sokat. Kiket létezünk, olyat. Másféléket is, bizony, ha tilos, akkor titkon. Létezők vannak. Tudjuk, és rajtunk átmegy útjuk, és rajtunk átjön útjuk. És a miénk rajtuk, mi engedjük és hagyjuk. De akarjuk is őket. Mint Valakit a földek.... Gondolunk szinttén rájuk, merre terem a fájuk. A létezőket tesszük, de merre van az egük.? A Létezőket legyük.  Maradunk-megyünk velük. Tudni létezőt. Mindet, hallottál már ilyet? És akarjuk is, mondjad. Az akarat vagy magad. Gondolkodjunk is rájuk, robban nekünk házuk. És hogyne, higgyük őket, Felénk vagy Felé jönnek, de úgy is jó, ha mennek. 

Ők.

A pokolban is mennyek.

....

A NemLéteket? Vesd el, semmi ilyesmi nem kell! A NemLétezőt? Nincsen! Nálunk megtörtén': minden.

...

Mi is létezünk, igaz. Legalább vagyunk. Itt vagy?

...

Ők a létezők: én-te.

Ezt a létező értse.

...

Ők a létezők: én-te. Ezt a létező értse. És azt, hogy ő ezt értse, ki fogja vinni végbe? Ha mas nem, akkor én s te.

Két szó

Legyél jó.

Legyek jó.

Legyünk jók.

Legyern jó.

Kimondalak, felírlak én!

Ha hevít gyehenna tüze.

Ha égi glória fűz be.

Ha csattog arcomon a tenyér,

ha eltűn nekem a kenyér,

nyújt kezezt ha élő meg holt,

ha halom élelem megfojt.

Fejemhez ha szorul puska,

fejembe ha szorul puska,

és megint és most is, újra.

Ha rólam dicshimnuszt zengesz,

s akkor is, akkor is ez lesz,

ha éppen átkozod nevem-

Hisz mindez közönyös nekem.

.

.

.

Ha már a korbácsot hozzák,

kiáltsad a legyünk jóját!

Ha már a keresztet hozzák,

kiátsad a legyen jóját!

.

.

.

mindnyájan minden jók legyünk,

minden jó így legyern velünk.

A faj űrutazik

1.

Hagyd el a földedet,

nem kell már ő neked.

(De marad ősveled.)

2

. Foglaljad holdadat.

Ő mindent megadhat,

álmos vagy? Elaltat.

S levegő, új étek!

Csak bölcsen elvégyed.

Nem is kell, hogy kérjed.

3.

Foglaljad marsodat.

A jelszó: mars oda,

marsod is ezt mondja.

4.

Foglaljad plútódat!

Lehet és kell olyat!

Nem visz el gondolat!

5.

Hagyjad el a napod.

Többi is felragyog,

ha látja, hogy vagy ott!.

6. 

S foglaljad űrödet!

Ne félj, hogy megölet,

bárhová eljöhetsz.

7. 

Foglald el kozmoszod!

Bejárod, beúszod,

ugye mily nagy dolog?

8. Tiéd mind a bolygó,

ha sötét, ha forró.

Légy hozzá hasonló,

hogy ott is megélhess,

építhesd a Szépet,

bolygók rá megkérnek.

9.

Földed hogy visszahív?

ogy visszálj, csatát vív?

Dobog a kozmoszszív!

S gondol a kozmoszagy.

Mindenség-biz' te vagy.

Örökre megmaradj,

örökre megmaradsz.

Minden fajnak, akár űrutazik, akár nem

Megjegyzés: visszálj=visszamenj, a "visszálni" ige felszólító módja

á

Kozmikus parancs

1. Minden bolygónak!

Hold-, csillag-, üstökös-, egyébnek

jött e gondolat.

Gyertek, nézzétek!

2. Csinálj életet,

már más mondta-e?

Adjak én nekedf?

Kelljen sohase.

3. Igen, építsél,

alkoss életet!

Minden emígy él.

Légy rá képesebb

mint én.

4. Nemzze villámod.

Szülje krátered!

Meg-megcsinálod,

fel is neveled.

5. Szeled becézi,

eszi porodat.

S esőd kell néki-

itat és mosdat.

6. Később? Tanítod.

"Az egy miért sok?

az űr hogy csillog?"

"Mi a Nagy Végok?

...?

...?

7. Felelsz reája.

Felelsz hát persze,

benned elásva

Válasz-mndenre.

8. Beléd elásta

Bolygóteremtő-

" Itt lesz az ágya."

"Nem lész temető!"

9. Felnő azután

s indul mnesszire

elmegy az útján.

Visszatekintve.

10. Bemegy kozmoszba.

Mert hisz az övé.

Várják már oda.

S benne örökké

él és uralkod',

kozmoszt újalkot,

mindent újalkot,

ha kell, ad arcot.

11. Marad tied is.

Itt a lábnyom-

égi lelkeid?

Tested hordozza.

12. Marad tied is!

Téged belégzett

s mosod kezeit.

Vissza ne térítsd.

Ne.

13. Várja a sok társ.

Közös kozmoszban.

Csók és kézfogás,

mindnél itthon van.

14. Nemzi villámod,

szüli krátered.

Vagy csak próbálod?

Ilyen nincs nekedf?

15. De van! Ezt HIDD EL!

Tüzed villámzik,

előbb jól szítsd fel,

még csak parázslik,

16. és van krátered,

késem elvegyed,

magad megsebezd

s kráter-lesz sebed!

17. Esôd és szeled?

Fújsz, fújsz és izzadsz

s máris lesz neked.

Nézd meg-nem igaz?

18. Neveled gyermeked,

ha szép, ha biuta.

És el... engeded

Kozmikus Nagy Útra.

S hívod nem újra.

19. Mindezt megtetted.

Akkor jó neked.

20. Ha nem, megteszem

én.

S te-vagy velem.

Megjegyzés: minden élettelen égitestnek