csp01blog2

Örök

Örökké élhetni.

Van, aki hirdeti.

Kéri és akarja,

megkapja másnapra.

Örökké élhetni.

Ember ezt kérheti?

Szüksége ez neki?

Ki rud rá felelni?

Örökre nevetni!

Aki nem, azt vesd ki.

Örökre zokogni?

Mert lyukas... a zokni?

Örökre megenni:

a kozmoszt. És ennyi?

Örökkön légy ébren.

Vagy alszol? Nem, még nem.

Örökkön felrepülj,

s csillagra, így, leülj.

Örökre meghalni.

Elmúlni... avagy mi?

Örökké kerdezni!

Hogy az mi? Hogy ez mi?!

S egyszer majd megtudva,

merre a Nagy útja-

taposva reája

beérünk céljába.

Nem?

Öröknek uralkodj!

Mutasd meg az arcod!

A világvége

Világnak a vége.

Kinek lesz a vétke?

S kinek az erénye?

A kérdés feltéve.

Felelni ki fogja?

Felelni ki fogja?

Az, kinek ez dolga.

Bertalan vagy Olga.

Kérdezd meg nyugodtan.

Világvég van hogyan?

Világnak a vége

mért legyen és mért ne?

Vilagnak egésze

méltatlan a létre?

Világnak a vége.

Mért legyen és mért ne?

Ej! Senki se kérdje!

Világnak kell lenni.

És nincs több. Ez ennyi.

Világnak a vége,

ki az, ki megtégye?

Meglehet, én és te

a véget akarva.

Lesz, aki kacagja?

Vége a világnak

vérében eláztat,

rád dönti a házat,

halálnak át-átad,

gáncsolja a lábad.

Hiaba bűnbánat.

Irgalom s alázat,

nem jön a bocsánat.

Világnak a vége-

ki az, ki túlélje?

Az, aki a létbe

visszavisz, visszahoz.

Valamért. S valahogy.

S te ugye ezt hagyod.

• Az ember beszél(jen):

 Nem kell az, hogy szeressetek.

Ha akartok, gyűlöljetek.

Teszem, mire teremtettek,

más egyebet nem tehetek.

Nem kell az, hogy szeressetek.

Ha kívántok, gyűlöljetek!

Én szeretlek benneteket,

vagytok akár pokolszentek.

Én megteszem, mik kellenek.

Nem baj, ha nem tetszik nektek.

Nem kell az, hogy szeressetek.

De kell az, hogy jók legyetek.

Teszem, miért emberváltam,

miért vízből előmásztam,

 miért földből előmásztam,

vajon aztán visszavágyjam?...

Teszem, miért istenedtem.

S máshoz legyen erőm-kedvem.,

energiám és sok kezem?

Nem kell az, hogy szeressetek,

de

ha gyűlöltök, jól tegyetek.

Megtettelek mindnyátokat.

Nem várom a mitszóltokat.

Mostan lehet, hogy ledöftök.

De ne legyen ez bűnötök!

Megtettelek mindőtöket,

már mindenki előjöhet!

A sötétült házaikból.

Napocska már nekik is szól.

A vasrideg koporsóból,

égmagasból vagy föld alól.

Megcsináltam.... megcsináltam...

A Rém útját most elálljam?

 Pokolnak és mennynek réme,

ambrózia az ő vére,

űrsötétség sem az éje,

emberlélek nekii étke,

felénk közelg, vedd már észre.

Szórja reám a sok átkot.

No de hát én a világot

már meggyártám

Nagyon várt rám.

És megtörtént.

Írjj rá törvényt.

Agyon Rémet lövöm, szúrom,

megyek tovább ezen úton.

 Rém tetemét tapossátok.

Lábam nyomát tapossátok.

Közétek én most bemegyek, 

nem kell az, hogy szeressetek.

A csodák sora

Van tehát: létezés.

Úgy miképp ébredés.

Azt mondja: létezz. (És?)

Létezünk, létezünk.

Ne kelljen holttestünk.

Ugyanígy van élet.

Te is épp megéled.

Hogy meghal? Feléled!

Élesztjük mindnyájan

széles e világban.

Valóság az ember.

Ne felelj rá nemmel

és tőle ne menj el.

Az ember bölcsen hisz.

Az útja mennybe visz.

Tudomány is való,

a mindent kutató.

Nem téved! Csudajó!

Egyszeregy-ismerem.

És ez oly jó nekem!

S létezik művészet,

lásd, hogy a mű kész lett.

Tedd hozzá tiédet,

regényed, festményed.

Ugye hogy mily szépek?

Létezik értelem,

pontosan énnekem.

Kellene értenem.

A jót és a rosszat.

Mindenki rám szólhat.

S létezik szeretet

és mindent szerettet.

Tégedet. Engemet.

Nyújtjuk ki kezünket,

nyújtsuk ki kezünket-

ölébe beültet!

S te is vagy, ne tagadd.

Mutasd meg önmagad.

Kezedben megmarad

varázsló nagy pálca.

Szúrd be a világba!

S valós az ész, erő!

Innen is jő elő,

valós és meglevő.

Fogadjuk be őket,

mifelénk épp jőnek.

És vannak istenek.

Mert hiszen kellenek

az összes mindennek.

Az ima elmondva.

Ez is egy nagy csoda.

Mi?

Az ember....

 Az ember: ember.

Mi más lehetne?

De emberni mer?

Reá felelj te.

 Paraszt az ember.

Arat, szánt és vet.

Kenyérrel ellát.

Talán épp téged.

Király az ember,

uralja földet,

enyém- s tiédet.

De egyre többet.

Az ember isten.

Teremti, főzi

a nagyvilágot

és így a többi.

 Az ember-iség?

Hirdesse ezt igéd.

Jöjj közelebb, idébb,

szavad embert idéz.

Az ember én vagyok.

Nagyon nagy ez dolog.

Miként nyitom számat,

a kiflit úgy dobod.

A Föld pedig forog.