Az élő költemény

Az élő költemény

A vers él. De nagyon.

Én is ezt akarom.

Én is ezt akarom.

Életben maradjon.

rhatnék más verset,

hogy emezt ölje meg.

De ilyet nem teszek.,

éljenek a versek,

miképp az... egyebek

miképp a mindenek.

 Ágoston életre 

hívta és keltette.

Bizony hogy megtette!

Ágoston? Beáta.

Ő képes reája.

Ágoston csinálta 

dicsően utána.

A vers él, de nagyon.

A vers él, de nagyon

és élni én hagyom

és ez így jól vagyon.

El nem is mondhatom.

Én versem, te versed...

Nem kell ezt kérdezned.

Csak bátran éltessed.

És írjál. Még, többet!

 A vers él. És mozog.

A szíve feldobog.

A gyomra felkorog,

és csorog a vére.

Istennek kezére.

Isten ezt meglátva,

pontosan ezt várta,

a verset megáldja.

s fogadja magába.

 Vers méhe mocorog.

Eposzt szül, nagy dolog.

Olvasni el fogof?

Én már rég olvastam.

Mielőtt fogantam.

A vers él és nem fél.

Jár-kel és be-beszél,

fújdogál akár szél.

S mint a tél, tikkasztó.

Üt mint a... télapó.

Bebújik a házba.

S felírva falára.

A lakó meglátja.

Örülhet. Örül-e?

Bemászik lélekbe.

Például tiedbe,

nem számít, kérted-e.

S te máris szavalod.

Távolba hallatszod.

Minő szép vershangod!

Röppen az égbolton

mint a fény a holdon.

Teszi ezt versjogon.

És leszáll a földön.

 Igen,

a vers él és éljen.

Versvalót meséljen

fennhangon és szépen,

örökké-létében.