Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az élő költemény
csp01 2021. március 14. 15:29 olvasva: 80
Az élő költemény
A vers él. De nagyon.
Én is ezt akarom.
Én is ezt akarom.
Életben maradjon.
rhatnék más verset,
hogy emezt ölje meg.
De ilyet nem teszek.,
éljenek a versek,
miképp az... egyebek
miképp a mindenek.
Ágoston életre
hívta és keltette.
Bizony hogy megtette!
Ágoston? Beáta.
Ő képes reája.
Ágoston csinálta
dicsően utána.
A vers él, de nagyon.
A vers él, de nagyon
és élni én hagyom
és ez így jól vagyon.
El nem is mondhatom.
Én versem, te versed...
Nem kell ezt kérdezned.
Csak bátran éltessed.
És írjál. Még, többet!
A vers él. És mozog.
A szíve feldobog.
A gyomra felkorog,
és csorog a vére.
Istennek kezére.
Isten ezt meglátva,
pontosan ezt várta,
a verset megáldja.
s fogadja magába.
Vers méhe mocorog.
Eposzt szül, nagy dolog.
Olvasni el fogof?
Én már rég olvastam.
Mielőtt fogantam.
A vers él és nem fél.
Jár-kel és be-beszél,
fújdogál akár szél.
S mint a tél, tikkasztó.
Üt mint a... télapó.
Bebújik a házba.
S felírva falára.
A lakó meglátja.
Örülhet. Örül-e?
Bemászik lélekbe.
Például tiedbe,
nem számít, kérted-e.
S te máris szavalod.
Távolba hallatszod.
Minő szép vershangod!
Röppen az égbolton
mint a fény a holdon.
Teszi ezt versjogon.
És leszáll a földön.
Igen,
a vers él és éljen.
Versvalót meséljen
fennhangon és szépen,
örökké-létében.
pepo2021. március 14. 21:09
Míg írjuk,élni fog