A csodák sora

csp01•  2021. október 12. 15:19  •  olvasva: 68

A csodák sora

Van tehát: létezés.

Úgy miképp ébredés.

Azt mondja: létezz. (És?)

Létezünk, létezünk.


Ne kelljen holttestünk.


Ugyanígy van élet.

Te is épp megéled.

Hogy meghal? Feléled!

Élesztjük mindnyájan


széles e világban.


Valóság az ember.

Ne felelj rá nemmel

és tőle ne menj el.

Az ember bölcsen hisz.


Az útja mennybe visz.


Tudomány is való,

a mindent kutató.

Nem téved! Csudajó!

Egyszeregy-ismerem.


És ez oly jó nekem!


S létezik művészet,

lásd, hogy a mű kész lett.

Tedd hozzá tiédet,

regényed, festményed.


Ugye hogy mily szépek?


Létezik értelem,

pontosan énnekem.

Kellene értenem.

A jót és a rosszat.


Mindenki rám szólhat.


S létezik szeretet

és mindent szerettet.

Tégedet. Engemet.

Nyújtjuk ki kezünket,

nyújtsuk ki kezünket-


ölébe beültet!


S te is vagy, ne tagadd.

Mutasd meg önmagad.

Kezedben megmarad

varázsló nagy pálca.


Szúrd be a világba!


S valós az ész, erő!

Innen is jő elő,

valós és meglevő.

Fogadjuk be őket,


mifelénk épp jőnek.


És vannak istenek.

Mert hiszen kellenek

az összes mindennek.

Az ima elmondva.


Ez is egy nagy csoda.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!