Szeretet

csp01•  2018. április 16. 10:45

 

Szeretet

Szeretet szereti Csendet. Mondott ő is tisztán nemet. Amiképpen elszáll a szél, s él túl tornádót, hurrikánt. Pihegnek fűcsomók, lombok. Mondok nem többet. Ki beszél?

Nézd, hogy sorakoznak szépen, régen már polcán könyvei. Akárha csatakész sereg: ezred, század, csomó benne. (Mert a Rendet is szereti, neki ez kedvére való!)

És szereti az ételt is-friss, recsegő kenyérhéjat, a gőzös-gázos húslevest, megzabálja újra, újra, húsa szarvas vagy épp sertés. S veréspiros nyalókát is.

Szereti ősz-éjszín, barna, arcra le-lehulló hajat. Olyat fésültél valaha? De hát ilyen a szeretet, kezedet teszi fésűnek. Béültet hajba fenyőket.

Szereti ő a világot, látott már sok és sok ilyet. Főleg, hogy veréb csipeget, kiejtett tejét koldusnak,lét apadhatatlan kútja. Kutya ha megy, ő felrepül.

És imádja a Hideget. Éget, hisz eltüzeltetik a Nagy Havas Csúcsra futott... erdő, minden-összes-fagyott. Erő havat épít, fújkál. S nevet a nyárutó-elő.

És ugyanígy a színeket, ilyenek-olyanok? Mindegy. Aranysárga feliratot, íratott tölgyszín keresztre. S tüzesfehér csillagpont lám, látszik át föld kupoláján, vízkék, mélyzöld kupoláján.

Mert ilyen ő, a szeretet, eközben mindig hiteget: hogyha szeretsz, bizony nincs gond, viszont szeretnek téged is. Szeretet puszil homlokon. Bemehet? Töri ablakom!

Persze, kedveli Hőséget. Hő ég-földben rengetegnyi. Ez kell neki? Hát örüljön. Nem mondom, hogy én gyűlölöm. Megoldom, ha a hűvös jön.

Gigász tornyában Bábelnek, ámenek ős-ősléteznek, mozganak, kavarognak ott. Mondhatok mostan egyebet? Szeretet megkér engemet, megkerget a tornyod körül.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!