Pisztolyt látva

csp01•  2018. július 21. 11:40

  • Pisztolyt látva

Van a sosem... véres... fegyver.
Kézbe veszi minden ember.
Persze, hiszen-éppen ez kell.
Véle verjed le az almát,
rajta éberd a szent álmát.
Benne pihend a bölcs elmét.
Sosem... véres... fegyver hallgat.
De ha verik? Bizony jajgat!
Belénk kong-bong. Gépi hangzat.
Sosem... véres-lehet hogyan?
Úgy, hogy éppen és pont ilyen
mindig minden hívó szóban.
Többet is kell még hogy mondjunk.
Sosem... véres... fegyver-sárga!
Fehér az, ki annak látja,
piros az, ki gondol másra.

És van sosem... vizes... fegyver.
Ki-kiköpé minden tenger.
(...)

Sosem... piszkos... fegyver? Íme,
de van... aki... mosni... vigye.
(...)

Ez a fegyver sosem véres,
lőni, szúrni ő nem képes,
ámde mégis örök éles.
Sosem... véres... fegyver megáld,
csak te aztán szépen imáld.
Vágyod, hogy ő mindent megold?
Sosemvéresfegyver süt-főz.
Fazékjában rotyog az őz,
nem vagy éhes, úgyis meggyőz.

Többet is kell még hogy mondjunk?
SosemVéresFegyver urunk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!