Megtörténik

 Megtörténik

  -Milyen sápadt most.
  B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt.
  -Ti is látjátok?
  -Sápadt-felelt rá A.
  Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi.
  Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte az egy évvel öregebb B sem, neki tengerkék szemében villódzott az értelem.
  -Szigorú az arca.
  Ez is a Holdra vonatkozott. C megállapítása, a nyurga, kicsit esetlen 12 esztendős C észrevétele.
  Késő este, majdhogynem éjszaka volt. A három gyerek a szénakazal oldalában üldögélt. Éjszakába nyúlt már az idő, de ők nem mozdultak. Először az aznapi almázásról cseverésztek, aztán a másnapi szilvázásról, aztán szemükbe tűnt a Hold tányérja. És elhangzott B idézett megjegyzése.
  A Hold tehát sápadtan, de jól láthatóan sugarazta őket, a tájat és mindent.
  -Egyszer el fogunk oda jutni-jelentette ki A. Olyan határozottan, hogy a másik kettő tüstént felkapta a fejét.
  És A folytatta.
  -Igen, készítünk egy olyan repülő szerkezetet, ami odáig el tud vinni. És le is száll a Holdra, mi kiszállunk, járunk a Holdon aztán visszaszállunk és visszajövünk.
  B és C meglehetős hitetlenséggel hallgathatták, mivel A hozzátette:
  -Lehet ilyen repülő izét építeni. Nem is kell nagynak lennie. Pár ember elfér benne. Csak ne fából legyen. Fémből... esetleg kőből. Akár még a Holdon túlra is el tud repülni.
  B bizony tényleg hitetlenkedett.
  -Honnan tudod, hogy így lesz?
  A vállat vont.
  -Így kell lennie. Hogy lenne máshogy?
  B felbámult a Hold arcába.
  C lelkesen felkiáltott.
  -Játsszuk el!
  A egy pillanatig furán nézett, de rá is átragasdt a lelkesültség.
  -Játsszuk el!
  A szót tett követte.
  Összehordtak néhány fadobozt. Sorba rakták őket, ez jelképezte a meghódítandó holdat. Soruktól mintegy tizenöt méternyire vonalat húztak a porba. Felsorakoztak a vonal mögött, a Holdra készülő dicsőséges űrjármű dicsőséges személyzete. És A vezényelt.
  -Indulunk!
  -Minket figyel az egész világ!-lelkendeztt B.
  -Az nem lényeges. Csak járjunk sikerrel.
  Elindulának, libasorban, lassan. Szálltak az űrben.
  -Még három perc... kettő... és ott vagyunk. Illetve: itt.
  A dobozokon álltak.
  C sürgetett.
  -Szálljunk ki gyorsan.
A nem is hallotta.
  -Ellenőrzés: minden műszer megfelelően működik. Kiszállás!
  A pillanat történelmiségéhez képest meglehetős prózaian-de leléptek a dobozokról a holdi porba. Megérkeztek. A maguk módján, de megérkeztek.
  -Bejárjuk a területet.
  Be is járták. Mondjuk, hogy szkafanderben.
  C-nek hirtelen felötlött valami.
  -És a holdlakók?
  A megtorpant. Edig erre ő sem gondolt. Pedig, valljuk be, ügyesen vezette a csapatot.
  -Összebarátkozunk velük. Mi lenne? Állj ide!
  C szembeállt-szimbolizálta a holdlakosokat-és kezet rézott A-val, B-vel is.
  -Köszöntjük egymást kozmoszul.

  leírhatnám, megírhatnám, hogyan jöttewk, mentek vissza a Földre. De én inkább hagyom őket a Holdon. Maradnak, bejárnak, feltérképeznek, építkeznek is. És várnak.
  Az olvasó helyezze a történetet a kívánt korba.