csp01 blogja

Vers
csp01•  2018. július 10. 12:48

Fények

Fények

Van,
fény. Ragyog.
Nincs,
fény, mi sötétítene.
Van:
látni-homályban,
nincs:
fényvak.

csp01•  2018. július 10. 12:47

Levegőt

Levegőt

-Fuldoklik csakugyan-

Levegőt!
Őscápa kívánja.
S őstengerünkből mer
ít.

csp01•  2018. július 8. 12:08

Nem vagyok egyedül!

Nem vagyok egyedül!

1. Van barátom.
És kiáltom,
hogy... vigyázzon.
Nem hiábom.

Ő barátom.

2. Van barátja.
És vigyázza,
szól-e rája
ír-tollára.

És megáldja.

3. "Énbarátom
mindig látom
át homályon.
Mint az álom.

Mert barátom."

4. "Mért barátom?
Úgy találjuk:
Őt megállom
jól egymáson!"

Vagy csak vágyom?"

5. "Azt kívánom,
rajta álljon
a világon!
(Engem lásson?...)

Hát barátom..."

6. "...megbocsátva.
Néki fáj a
rúgni-lába.
Ő hibája."

"Hisz barátja!"

7. "Mind a ketten:
az itt-éltben.
Mindig, éppen.
Nincs miért nem!"

"Köszönj szépen."

8. "Járunk erdőt.
Égig érőt.
Mint az ernyőt
visszük ént, őt."

"Lámpaégőt!"

9. "Földet esszük.
Minden helyütt.
..."

10. "Fekszünk ólban,
úgy is jól van.
.."

11. "Fúj a szélbe,
szállok légbe.
..."

12. "Nézek völgybe.
Mászik ő le.
..."

13. "Kéz a kézbe
jöjj a térre.
Napsütés-e?
Nép elébe!"

"Lássa végre."

14. "S engem ő ma
felrak trónra,
azt se mondja:
Menj pokolba."

"Mert hisz ott a..."

15. "Nincsen pénze.
Vaj' mi végre?
Mégse kérne.
És így én se."

"Meg van értve!"

16. "Jő a kórja?
Én ápolja.
Éppen-itt, az
itthonomba."

"Mert ez dolga."

17. "Hegyre mászva
én utána,
hegybe ásva?
Én kirázza.

Megbarátom."

18. "Véred árad,
úsz' el várad,
s persze támad
bárki Más-had?
Hogy csatázzad,
kéz- meg lábad
már kifáradt?"

"Ám barátad."

19. "Antivágyad
mégse bágyad.
Rabszolgáljad,
szabja árad.
Elkiáltsad
az imádat
..."

20. Trónon állva
(a barát ha
feltett rája!)
Én ukásza:"

("Halljuk, hátha...")

21. "Én királylok.
Törvény ádott.
Íme vagytok
mind barátok."

"Ez lesz átok?"


csp01•  2018. július 6. 13:04

Itthonról

Itthonról

Az én hazám az Ország,
nevet, vihog, de csókád.

Az én hazám az ország.
De mindenütt várok rád.

Ország, hol a meséket
valóra megtegyétek és-
amelyben a sas és... rák
dorombol, ha simogják.

Ahol telünk sosem fáz,
tüzel karácsonyos fát.

Hazámban áll a Nagyhegy.
Akad ki még följebb száll.

A zsarnok énekelget.
Ha kell, le is fejeztet.

Ha éhezünk, eszünk Zét,
ha mégse? Nincs haláléh.

Az én hazám hatalmast.
Imádja mind az egymást,

bölcsőt farag mindnyának,
koporsó, rajta, várhat.

Királyaink lehetnek.
Uralkodnak helyetted.

A harcosink-csatáznak.
Ki elhull, az felállhat.

Bebújva házainkba...
készül minden baj írja!

Berejtve házainkba!
Miért nincsen, ki bírja?

A himnuszunk. Te hallod?
Legyen tiéd, te dalod
(fogadd be, ez te dolgod).

Országomban minden jó.
Ha rossz, az is hasonló.

Beteg nincsen, de senki,
ha mégis? Ez kell neki.

Emitten él a Nagy Tud,
de máshol is, ha elfut.

Amottan él a Nagy Szent.
Erkölcsöt ő biz' elcsent.

Hazámban él vidámság.
De zárja-é szoros zsák?...

Hazámban él a munka,
saját magának Úrja.

...

Hazánkat itt otthagynánk.
Vajon ki szól ezért ránk?

...

Az én hazám a minden-
habár nem ad, mosdót sem.

(Igen, hisz a mindenben
a jóra, szépre leltem!)

csp01•  2018. július 6. 13:01

Világhimnusz 6: Te és a többiek

Világhimnusz 6

Te és a többiek


"Kész van már az ebédem? Kész lehet.

Oltsa el éhem nékem, sietve.

Hol lelem, aki boldog, él-e még?

Miért hogy el nem mondod, hát titok?

Azt tudom, én lettem én, biztosan.

De mi van, ami enyém, s mi legyen?

Merre vagy bölcsen-Tökély, nem látlak-

veled jön, Nőj-s Nőj Kéj, megeshet..."

Parancs, hogy

feleljem,

szigorral.

Éntörvény,

megteszem,

fegyelmezz.

Tökélet az Éltet,

nem éred a véget.

De, tudja a téged.

Megadva a kéred.

Az élet az álmod.

De meg ha csinálod.

Te épp ami tudszni,

s vagy ám örök, úgy ni!

Az élet a boldog.

De tedd csak a dolgod.

Az élet ha sírna:

ne tedd a sírba!