csp01 blogja

Örökre

1. Virág nyílik.

És elfonnyad.

A hó hullik.

És elolvad.

A hegy felnő.

S ledől. Mostan.

Ember szület.

Ember fogan.

Kúszik porban.

Repül porban.

Teste, lelke.

Végül holtan

a Nagy Vízbe 

belepottyan.

2. Kozmosz tágul,

aztán vissza.

Hó elolvadt.

Meg ki issza?

A hegy ledőlt.

Felállítva?

Ember fogan.

Érte ima!

Midőn szomjas,

tengert issza,

ámde inkább 

földet igya.

Fenn az eget?

Már megitta!

3. Minden napon

Ember alkot.

Minden csodát.

Kicsit. Nagyot.

Írja lelket.

Farag arcot.

Kezet, hatot

és a fejbe

gondolatot.

Alkoit mindig.

Ha meghalok...

Ha....

tőle, vele,

tőle, benne

örök vagyok.

4. A tó párolg.

Szertefoszlik.

Vissza vajon 

hogyan folyik?

Hegynek orna

porrá omlik.

Össze vajon 

hogy rakódik?

Alkotásom

mindenholzik!

Le nem bomlik.

Benne vagyok.

Nagyon jó itt.

Ugye jó itt?

Egy házról

Az én házam nagyon nagy.

Beléje fér szív és agy,

beléje fér, benn légyen.

Az én házam így éljen.

Az én házam oly kicsi.

De belefér a ki? Mi?

Beléje fér, ezt hidd el

minden, minek férni kell.

Az én házam van nyitva.

Bárki jön és kinyitja,

bebújik és melegszik.

Vagy a senkik elkergetik?

 Az én házam fekete.

Vagy másmilyen-legyen-e?

Négyszögletes... körkörös.

E! Többet ne! Mindez, mindez közömbös.

Az én házam lakója

a világot alkotja.

Nincsen, nincsen más dolga.

Soha.

S az én házam mindenkié.

Változz te is mindenkikké.

6. A mi házunk istene-

ő, kinek az ég helyett

a mi házunk kell, kellett.

És mindenkit beengedett.

A mi házunk lakói

rájuk sosem kell szólni.

Oly ügyesek és bátrak!

Építenek sok házat.

 Egyet-egyet mindennek.

Össze sosem dőlhetnek.

Befogadják a mindent,

ez az olyant, az az ilyent.

Az én házam. Örökre.

Eme perctől kezdődve.

Benne vagyunk mindenütt

külön-külön, és együtt.

Az én házam ...

A mi házunk lerontva?

Lerombolta gonosza?

Ne panaszkodj s kesergélj,

házad legyen a mindenség.

Házunk legyen a bárholság.

Akárhol vagy, menj tovább!

...

...

Építjük a világot,

el is kezdjük most, már most!

Világot és világot!

Te is biztos kiáltod.

...

A mi házunk kigyullad?

Felgyújtani hogy tudjadf?

Gonosz múltad gyulladja,

dicső jövőd kioltatja.

De ha leég, teljesen...

újjáépühetetlen?

Már minden az otthonunk.

és mindenhol világozunk.

Mi lesz veled?

Nos, mi lesz teveled

embernép?

Tudnál-e, 

vágynál-e lépkedni

emberképp?

És mi lesz tetőled?

Emberhad.

Parancs, hogy mindig az 

embert add.

 Hát mi lesz tinektek,

emberek?

Parancs, hogy mindnyájan 

jöjjetek.,

a télben, a nyárban.

Mindenki?

Azt, aki gyűlölköd',

vegyed ki.

Ki megy el tehozzád,

emberfaj?

Az, ki nem hagyja, hogy

embert halj.

Én írom teneked

vezéred,

akkor is, úgy is, ha

nem kéred.

Vigyáznak, őriznek

istenek,

de bennük őszintén 

higgyetek.

 Hát mi lesz tenálad

maholnap?

Csak büszkén tegyed a 

dolgodat.

Ki megy el tebeléd,

emberzet?

Kiben dúl emberi

önérzet?

Mi, mi lesz belőled

emberség?

Még duzzadsz vagy immár

"épp elég!"?

A kérdező ember

A Kérdező Ember kérdezi: micsoda

a lét, a föld, az én és akármi egyéb?

A Kérdező Ember mindezt kitudódja,

meg- s megtudásában jöjj te is és segéld.

A  Kérdező Ember kerdezi: mi a lét?

Hogyan, mely módon van és mely módon nincsen?

És az A-ra, Bé-re ki teszi fel a Zé-t?

No és ami olyan, az miképpen ilyen?

A kérdező ember kutatja az eget.

Piros, sárga vagy kék és kerek vagy négyzet?

Kell-e neki nyújtani ökölbe tett kezet?

Föld elnyel, ég zuhan: melyikük vár téged?

Tudakolja azt is: ki- s miféle az én?

Én, te, ő, mi ti, ők: leginkább melyikük?

Vajon lehet ő a Leghatalmasabb Lény?

S hogy én vagyok az én, mi okból elhiggyük?

Mi okból elhiggyük, mi célból elhiggyük?

"Ki alkot meg engem, ha nem magam lettem?"-

én ezt is kérdezem, ezt is kell kérdeznem.

Valaki, mindenki adjon választ nekem!

Ó, Nagy Mindentudó, legyél, legyél velem!

 Ilyen és ez tehát a kérdező ember.

Mi ez? és Mi ez? és... mert tudni követel

s tudást, mindentudást bizonyára elnyer.

Megeshet persze, hogy tudni-bűnt követ el.

A gépkocsinak van négy csodás kereke,

de miért éppen négy-ezt is mnegtudhatom?

Kettő vagy nyolc vagy száz jobb nem-e lehetne?

Kettő , nyolc, száz legyen-van-e ilyen hatalom?

 Hogyan, miért, meddig az égbolt mennydörög?

Miért van a király és miért a paraszt?

Végtelenek miért a trapézok s körök?

A tűz a víz ellen miért nem tesz panaszt?

És ki fog felelni kérdező embernek?

Mindenki, ki tudja, hogy mi a felelet.

A Gáborok, Pálok, Évák és Eszterek

vagy helyette inkább ők is csak kérdeznek?

,És felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Vàlaszolót ébresztik-élesztik,

és felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Válaszoló mikoron érkezik?

 A kérdező ember a világ tudósa,

tudni és mondani-ez neki a sorsa,

mindent el-, és kimond egyszer s mindenkorra,,

nem  ő nem felejt el soha, soha, soha!

Szeretlek

Én szeretek. Én szeretem.

Boldogítom és éltetem

túlvilágon és e helyen.

Szeretem, mert hisz létezik,

bár hidrogént belélegzik.

El ha alszik, felébresztik.

Vagy szeretem, mivel nincsen.

Benne van-e a semmiben?

Nem szereti, de senki sem.

 Én szeretem és szeressem

ő szeretni kelljen nekem.

(Szeretsz-e te vajon engem?)

Én szeretem, mert kék? Sárga!

Mint a csillag. Mint... a málna.

Most átfestem... zöldlilára!

Szeretem, tán ő is engem.

Szeretem, bár nem ismerem,

de biztosan jó ez .

Szeressem meg sokkal jobban,

ahogy a tűz be-belobban.

A ház pedig felk-felrobban.

Szeretem őt, mert ő igaz.

persze lehet, hogy csak gizgaz.

Lehet, vagyok én, én is az.

Szeretem őt, ő is való,

mint űrbeli kozmoszhajó.

Mint a létbe belehaló.

A szeretet csodálatos!

Kapunk rá egy ötöst-hatost.

A szeretet magam vagyok.

És szeretem, mert nem való.

mint trójai vas- és faló.

Vagy elsüllyedt vízihajó.

Szeretem mert ő is élő.

Mennyországban fel-felfénylő.

És pokolban összeégő.

Szeretem mint tenger vizet.

Szeretem mint egy a tizet. Százat? Ezret!

Szeretem és sosem fizet.

Szeressem mert kerek négyzet.

Szeressem mert ő a végzet?

A kezdet!

Szeretem úgy, ahogy téged.

A szeretet határtalan!

Bűnösen is mily ártatlan,

éberen is oly álmatlan.

 Én vagyom őt, ő van engem,

helyesen-e vagy helytelen?

Én szeretek, én szeretem.

 De azért is én szeretem,

mert halott, hulla,. Élettelen.

Hamvaiból éleszthetem?