csp01 blogja

Mars!

Nem az elsők!

Ők és mi

Az összes Roswellbe-Roswelliek vagyunk-

Éjszakai vendég


1. Az ablakomban állt...
Bőre szürke és a 
homály bevillogott-
Mandulás szemébe!
...


2. Az ablakomban áll,
néz akár a szomszéd.
Kezét kinyújtva. Így.
Kozmoszon vezet túl.
Akartam és mentem.


3. Alant a Szíriusz
álmosan ránk pislog.
Előtte Proxima
szemfülel, kiváncsin.


4. S beszél, de szüntelen
szürke kis vezérem.
Megértem én oly jól!
Kozmikus szavunkon.


5. Körött az űrhajó.
Űrjárműve fémes?
Lehet, hogy űranyag-
ámde száguld és visz!


6. Elérve egy határt,
illan ott idő, hely.
De,
továbbvisz ő, igen.
Én se, én se félem!


7. Az ablakomban áll.
Menne, visszarántom.
Mert ő igaz való-
és az emberálom?


8. Minő kozmoszlakók?
Bámulnak le és fel.
"Jövünk mi is, figyeld."
Kézre, hátra ülnek.


9. Az űrfüggöny hasadt!
íme: túliverzum.
Szelét megérzed-é?
Ketten, ő s én fújjuk.


10. Ekét hozzuk elő.
Szántunk holdi földön.
Amit kitermelünk,
rögtön adjuk néked.


11. A csillagot fűtjük!
Ennek így a rendje.
Szenet dobálom én,
s ő kezem megtartja.


12. A kozmosz össze nem,
és sosem zsugorszik.
El ezt is... intéztük.
Most megyünk teérted,
higgyed?
Tudjad! És kivánjad.