csp01 blogja

Történelem

csp01• 2018. január 8. 08:51

Csillagszó

A csillagok beszélnek hozzánk!

1. Égek, fénylek, az ám, és melegítek is.
Vaj' látsz engemet úgy, s érezel engemet?
Látsz, érzel bizonyost, hogy ha nem, itt vagyok!
Én lát- s érez a te valód.

2. Én lát- és ugyanígy érzelek, őket is,
én fény- és melegít téged is, úgy hiszem.
Tudsz engem. De vigyázz, el nehogy égjelek...
... nem foglak. Gyere ide hát!

3. Mert csillag vagyok én, élet az óhajom,
adj hát holdakat, írj, fess ide holdakat
és rájuk pedig adj életet, ám olyat,
kik meg-megszülik a... a jót,

4. istent és atomot sírva teremtenek,
minden képleteket megbekimondanak,
közben Békevilág készül el általuk.
Ezt hát, életeket idém!

5. Énfényem-melegem nője meg, adja meg
ó mindannyiukat! Istenük, az legyek?...
s megtörtént, igazán, íme , neveltjeim:
Ő köztük nem-e lehet itt?!

Szólj hozzá!

csp01• 2018. január 8. 08:50

Lakók

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve,összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.

S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja,merre visz a folyók útja,
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.

Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltónlépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?

Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk, mindenüvé elérfelér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.

Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.

...

2 hozzászólás

csp01• 2017. december 19. 09:09

Bevezető az emberiség eposzához

Mind, az összes létezések,
adjátok meg, amit kérünk.
Eszter, Éva történelme
vezesődjék mindmagasra,
kanyarodjék erre-arra,
emberfajnak legyen álma,
mindmagasra, lefelé is.

Ősi Atya, bölcs jó Zeusz!-
Ne legyen ő Odüsszeusz-
János, József, inkább Homér,
Napóleon, Einstein, Platón.
Legyen, hogy át a kozmoszajtón
mindenségük véget nem ér,
mindigtúlt-tesz, remél sose.

Anna, Rudolf nem ostoba,
egymáshoz se bújik soha.
Nem csücsül rá a trónusra.
Nem kell díszes étel.
Megbirkózik istenével.
Koronátlan mindig, újra
uralmazza Emberséget!

Kalliopé, vigyed őket,
téve rájuk gyönyör éket.
Hogyha kívánsz. Ámde ne adj
trombitát, se fegyvereket,
mint a hithű gyermekeknek.
Náluk a kéz, övék az agy,
Tudás, Eszme és Világmány.

És az eposzt megírja-megírta:...

3 hozzászólás

csp01• 2017. december 18. 08:54