csp01 blogja
MũvészetA művész 2
A művész 2
Kalapács nincsen.
Eladták. Ingyen.
Nem is lesz, mígnem
faragunk egyet.
Faragjunk? Kezded?
Minek is kéne?
Nézz rá a kézre és a lábra.
Vágj és fúrj vele.
Éppen ezt tegye.
Kiabálj, ha fáj,
ezért van a száj.
Ám munka menjen!
Persze, megy, rendben.
Én is így teszem,
és szobrom: készen.
Állítom közre.
Lássátok körbe.
Ábrázol mindent.
Kalapács-istent.
Ecseted-nincsen (?)
Elfutort innen.
Nem is lesz, mígnem
megrajzolsz egyet.
De miért tegyed?
Van sok-sok ujjad,
elő most húzzad.
Mártsd be égbe
és festesz kékre,
mártsd be földbe
és festesz zöldre.
(Barnára? Persze.
... lilára? Rendbe')
...
És festesz hova?
Falra és lóra és szélre és
ismét és újra.
Elkészül a kép.
Pontosan ekkép.
Ábrázol létet
úgy, ahogy kéred.
Toll, papír? Nincsen.
Elégett. Igen.
Nem is lesz, mígnem
megírunk egyet.
Mint fának meggyet, szőlőt.
De ilyet tegyünk?
hisz itt a vérünk.-
szem-szájból csöppen.
A fökdre röppen,
pokolba, mennybe.
Írunk hát vele.
Tán van épp erre.
(Higgy bátran benne!)
Itt tehát vérünk,
betűket vésünk.
Regények, versek.
Nagyon jók lettek.
És vége, ennyi?
Nem maradt semmi?
Nincsenek kövek.
Megették őket.
A tehén, a ló.
A gonosz,. A jó.
Teremtsél, teremsünk párat?
Sohase fáradj!
Van csontod s fogad.
Markoljad. Fogjad.
Belőle építs
valahogy... éop így.
Emelked' a fal.
Leomlik? Nem fél.
A tetőt szépen
rádobod. Nézem.
Költözzél bele
és éljhél velle.
Ők is mind költöz.
S beléje öltöz
és tovább mindig.
Csinálunk mind így.
Minden művésznek és mindenkinek, mivel mindenki művész
Én vagyok 2
Én vagyok 2
1.
Én vagyok az építészet.
Megépítek, talán néked
templomokat és palotát,
le sohasem rom-rombolják.
Nincsen, aki képes rája.
2.
Az én nevem: a szobrászat.
Most épp téged negmintázlak.
Szobor olyan mintha élne,
akkor is, ha törve, tépve.
Szobrod készül, bár nem látlak.
3.
És én vagyok a festészet.
Köszönöm a sok festéket.
A portrédat megfestettem,
jól áll nagyon neked-nekem.
Szépet, rútat megfessétek.
Vagy legalább képzeljétek!
4.
Engem hívnak a zenének..
Hangszerek és zengő ének.
Te is dicsőn énekeljed
valót s illőt rólad, neked.
Világ szépét mind zengjétek!
5.
Én vagyok az irodalom.
Minden dolgot megíratom.
Regény, dráma és a versek
világokat megteremnek.
S mindenkié e hatalom!
A művész 2
A művész 2
1. Kalapács nincsen.
Eladták. Ingyen.
Nem is lesz mígnem
faragunk egyet.
Faragunk? Kezded?
Minek is kéne?
Nézz rá a kézre és a lábra!
Vájj és fúrj-vele.
Épp ezt legye.
Kiabálj, ha fáj,
ezért van a száj.
Ám munka menjen.
Persze, megy. Rendben.
Én is így teszem
és szobraim: készen.
Állítom közre.
Lássátok körbe.
Ábrázol mindent.
Kalapács-istent.
2. Ecseted? -nincsen.
Elfutott innen (?)
Nem is lesz mígnem
megrajzolsz egyet.
De miért tegyed?
Van sok-sok ujjad,
elő most húzzad.
Mártod be égbe
és festesz kékre,
mártod be földbe
és festesz zöldre.
(Barnára? Persze.
... lilára? Rendbe'!)
Mártod be Napba
...
És festesz falra.
Lóra és buszra és szélre és
Ismét és újra.
Elkészül a kép.
Pontosan, eképp.
Ábrázol létet,
úgy ahogy kéred.
3. Toll, papír? Nincsen.
Elégett. Igen.
Nem is lesz mígnem
megírunk egyet.
Mint fának meggyet, szőlőt.
De ilyet tégyünk,
hisz itt a vérünk-nyálunk-
szem-szájból csöppen.
A földre röppen...
pokolba, mennybe.
Tán van épp erre.
(Higgy bátran benne!)
Itt tehát vérünk,
betűket vésünk.
Regények, versek.
Nagyon jól lettek!
4. És vége, ennyi?
Nem maradt semmi?
5. Nincsenek kövek.
Megették őket.
A tehén, a ló.
A gonosz. A jó.
Teremtsél, teremtsünk párat?
Sohase fáradj!
Van csontod s fogad.
Markoljad. Fogjad.
Belőle építs.
Valahogy... épp így!
Emelked' a fal.
Leomlik? nem fél.
A tetőt szépen
rádobod. Nézem.
Költözzél bele
és éljél vele.
Ők is mind költöz.
S beléje öltöz
és tovább, mindig.
6. Csinálunk mind így.
Minden művésznek, mindenkinek hiszen mindenki művész
Megjegyzés: a legye a legyen egyfajta határozott ragozásőú alakja: legyen-valamit, legye-azt.+Nem tudom, miért lett ilyen hosszú az itt következő üres rész, technikai hiba, eltüntetni nem tudom.
A művész 1
A művész 1
1. Véső? Van.
Hogy csorba?
Ez gondja?
Festék is.
Hogy foly' ki?-
hát jól van.
És még pa-
pír, bárha
Eltépve.
Nem bűne.
Mind itten
Jól nézd meg,
mend körbe,
mint én is.
2. Emitt hát
ezek mind.
"Mi okból?"
"Mi célból?"
Mihonnét,
mi módján?
...
Ne kérdezd,
faragsz, fúrsz,
szobor kész.
Kit ábráz?
A Nullát.
S a festék.
Ecset kell,
amott, lásd.
Feléd száll.
3. Íme, kép!
Ez kié?
Senkié.
Szép, csodás.
Még? Papír!
Arra írsz.
Nagyregény.
S éposz, ám
egy csomó.
Újszonett,
szeptemett.
S mit találsz.
Rájafér
éppen így.
4. No nézd csak!
Van itt mi?
A kotta!
No rajta:
a fúga,
szonáta,
a többi.
Megírtad,
elő is
adod, biz'!
Ügyes vagy.
A téma
a Néma.
(Egyéb is?)
5. S van a kő.
E helyütt.
Egyebütt?
Legyen úgy (is).
Rakod, ím
a lakást,
hivatalt.
Palotát!
Igyekezz,
s belebújj,
jön az ár.
...
Mily erős!
Ez a ház.
S belefér
a lakó.
6. Művész vagy. Kicsi-nagy. Dante tán.
Fenn a fán, mint majom (én hagyom),
írod át Divinát. Beléje
betéve lét éhe. Mert kéne.
7. Művész vagy. Kicsi-Nagy. Vagy Mozart
(meg nem árt). Meghalt rêg, de nincs vég,
te viszed, te hiszed őt tovàbb,
komponáld. Vagy képes... és kész lett.
8. Művész vagy. Kicsi. Nagy. Mint Rubens,
te is kensz... Sok szép színt! Rubens int.
S vagy Rembrandt. Fed sírhant? Ott festesz,
jó ez lesz. Jössz elő? Lehető.
9. Művész vagy, biztos nagy. Megdobog-
nagy dolog-művêszszív. Világ hív.
Művészled a szépet s a csúfot,
hisz tudod. Művészled-s ő téged?
Minden egyes művésznek, mindenkinek, hiszen mindenki művész
A második
A második
A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri.
Ő is fényel.
Égi kénnyel.
Ő is meleng
és így dereng
kozmosz-agyunk:
kozmosz vagyunk.
Kicsi, apró csillag, de hát miránk csillog.