csp01 blogja
GondolatokKét szó
Két szó
Legyél jó.
Legyek jó.
Legyünk jók.
Legyen jó.
Kimondalak, felírlak én!
Mondalak, felírlak én (is).
Ha hevít gyehenna tüze.
Ha égi glória fűz be.
Ha csattog arcomon tenyér,
ha eltűn' nekem a kenyér,
nyújt kezet ha élő meg holt.,
ha ha!om élelem megfojt.
Fejemhez ha szorul puska,
fejembe ha szoirul puska
és megint és most is, újra.
Ha rólam dicshimnuszt zengesz.
S akkor is, akkor is ez lesz,
ha éppen átkozod nevem-
Hisz mindez közönyös nekem.
.
.
.
Ha már a korbácsot hozzák,
kiáltsd a legyünk jóját!
Ha már a keresztet hozzák,
kiáltsd a legyen jóját!
.
.
.
mindnyájan minden jók legyünk,
minden jó így legyen velünk.
Ars poetica
Ars poetica
Enyém és...
1. A világ, a minden!
Csak ennyi kell nekem.
Megírva jól legyen-,
2. ez az én életem!
Jer te is énvelem.
Tűl mind a Nincseken!
3. Megírva jól legyen
a vanban, a kellben.
És örök igenjen.
4. Jó és Nagy s persze Szép-
műveim osszák szét!
Elfújja messzi szêl?
5. Vigye csak távolba,
lelkekbe bedobja,
ez neki a dolga.
6. Törjön bár kőbilincs,
íratlan semmi sincs.
Nem kell, hogy rábólintson,
az, ki van, s az, ki nincs.
7. Eláraszt folyócska?
Mindírva mászom a
legnagyobb oromra.
8. Agyonlő katona?
Parancsba lett mondva.
Mindírok holtomba'!
9. Kínozzon föld és ég,
sohasem költővég.
Mindírok-még, Még, MÉG....!....
10. Széjjelhull a testem?
Nem is kell ő nekem,
mindír majd jólelkem.
11. Lelkem is elszalad?-
semmi nem megmarad?
Mindírok... mindírok.
12. Mit műbe betettem,
viselje én nevem?
Ezt én nem kérhetem.
13. Neve ez-Így legyen!
Ezt viszont kö-ve-te-lem!
Sikerül ez nekem?
A mindenek....
14. Megírom -én őket.
Úgy is, ha nem jönnek.
Olvassák? A bölcsek!
A kövek. A zöldek...
15. Olvasták s ledöftek?
Műveim öröknek
és tovább, még többet!
16. Pennámból jön a szó.
Lehet, hogy nem való,
de lenne olyan jó!
Tedd meg te, olvasó!
Úgy is, ha... hull a hó!
Vagy repül a hajó
és nincsen télapó.
Vasból van a faló,
jön Mindent Felfaló.
Tedd meg te, olvasó,
tehető-írható.
17. Mindennek a sorsa,
valója s a jója,?
Művem mind sorolja.
18. Mindenről mindenek
ahogyan kellenek,
művemben legyetek-,
19. művemből igyatok
rátok nem szólhatok.
Ugye, mind itt vagytok?
20. Láttok és hallotok?
Érzitek magatok?
Világba vágyjatok!
21. Láttok és ha!lotok?
Azt is, hogy mi van ott?
Láttok mint vakondok?
22. Érzitek magatok?
Kezetek, lábatok?
Mert vannak olyanok!
23. Világba vágyjatok!
Neki jót megadtok,
mást nem is mondhatok.
24. Higgyetek művemben.
Sohasem énbennem.
én is így cselekszem.
25. Kik vagytok-tudjátok..
Tilosra kell-átok.
Vigyáz a mű rátok..
26. Akartok belőle
kitörni, előre?
Hátra is. Ne körbe!
27. S gondoltok mindenre
semmit nem feledve.
(Mások is? Jó lenne.
Mindenki ezt tegye!)
28. Magatok tegyétek.
Legyetek jó lélek.
A világ-tiétek.
Vagytok a Jó Lélek.
29. A világ, a minden...
Megírtam .... és igen!
Hiányzik semmi sem.
30. Az Igaz, a Kellem-
valósuld te, versem!
Operám... egyebem.
31. Én művem s a többi.
Belőle kijönni.
Létetek-mű őrzi.
32. Művekből kigyertek,
minden a tietek,
pokolpor, églelkek-
örökre szépjenek.
33. Világba menjetek!
Viszitekn a műveket?
Akkor, ha kell nektek.
34. Meghalni? nem fogtok,
ne legyen gondotok.
Nem vagytok oly dolog.
35. Művészlő démon ha
a művet orozza?
Berakja pokolba...
vagy talàn máshova?
36. Diktátor dobálja
a művet máglyára,
megeszi a lángja?
37. Egy tündér elrejti?
Tündérvár övezi?
Nem leli meg senki?
38. A tenger sodorja
sötét, mély árokba?
Senki fel nem hozza?
39. A Nincsen létezi?
Hisz biztos kell neki,
megkapja és ennyi?
40. Akkor is itt vagytok.
Itt lesztek, itt vagytok.
Önsaját magatok,
szívetek-agyatok,
csak a mű halandó,
mit megtesz-marad. Jó.
41. A világ, a minden-
én írom és hiszem.
Ugyanígy te is, nem?
Nem?
42. Te mondod, hogy igen
és semmi más nincsen.
Megörül a jó Isten.
43. Lám, fogod tiolladat.
S Múzsa ad hatalmat.
Tovább nem zavarlak.
Roswell, 1947
Roswell, 1947
Roswelli mberek, roswelli kik vajon?
...
Emberként egyszer majd esetleg tudhatom.
Jólények ha vagytok, csak bátran gyergyertek.
Jólények vagy bármi jójójó egyebek.
Szálljatok! essetek! mihozzánk, miközénk!
Legyünk mind, ti és mi világban a Közép!
Zuhantok? Meghaltok? Ó, nem kell félnetek,
akkor mi élesztünk fel, Fel, FEL bennetek.
Van hozzá, lesz hozzá istenünk-hatalmunk.
Például az, amit nálatok láthatunk.
Ha pedig voltatok nem ti ott, nem, mégsem-
akkor is léteztek valahol, én érzem.
Szálljatok! essetek! mihozzánk, miközénk!
Legyünk mind, mi ês ti világban a Közép!
Zuhantok? Meghaltok? Ó, nem kell félnetek.
Akkor mi élesztünk fel, Fel, FEL bennetek!
Van hozzá, lesz hozzá istenünk-hatalmunk,
például az, amit nállatok láthatunk.
Jöjjetek és mi is mehessünk hozzátok!-
de csakis akkor, ha mindistent imnádtok.
És ha van Mindenlény-hozzá száll imátok!
Az 1947-es állítólagos roswelli ufókatasztrófára
Változatok az életre
Változatok az életre
1. Az élet én vagyok!
Felfogni ezt tudod?
Nagyon nagy ez dolog.
Kenyér és víz: adom, kereszt a vállamon,
ne égd a csillagot, belőle és vagyok.
A téged mozgatom, miénk a hatalom.
2. Az élet? Huncut kisangyal.
Mindenhol ő ott van, nevetve, pajkosan.
Borítja kancsónkat-Isten rá nem szólhat.
Kioltja a Holdat s helyette űrt hozat,
a széket elmetszi-esünk a földre. Mi.
3.A z élet? Hangszer, zenegép.
...gitár. Nem, nem díszes, nem, nem aranymíves.
Az összes dallamod lejátsza és hallod.
Esetleg cimbalom. Most össze én rakom,
nem is zenél, dalol, fejünkbe béhatol.
4. Az élet-az te is és én is és ő is
Hiszen vagyunk mi mind e percben és mindig.
Sosem halunk ki és (...) lehet, hogy ez kevés,
hisz tudni kellene a fêny jön-é erre?
Habár az Egy házát sötétben is látják.
5. Az élet? Megrágott, őskori pénzérme
Emitt van épp zsebem, beléje béteszem.
Kezemben elférne, s legyen, vajon mért ne?
Találtam mint Nincsbért, vízért, könyvért, mennyért
fizettem is vele, immár hasam tele.
6. Az élet égmagas lajtorja
Le van döntvén éppen, de majd megáll szépen.
Kapaszkodom, veled, ha földed leesed...
ne esd le, ám soha, mássz és repülj ODA.
A fény, ha meglegyint, a létra dől. Megint
7. Az élet nincs is
Helyette van parancs: ne alma, csak... narancs!
A bűnbe nem esünk. Éden ma is helyünk.
A Holdra nem lépünk, csak földezik létünk.
Parancs, enyém, tiéd, ne kérdjed ezt: Miért?
8. Az élet: az ördög
Lehúz a mennyekből, nem halunk meg ettől.
Taszít a földekről, a mennyekből, talán a menny ledől.
Övé a lelkeink, miénk a lelkeink,
nem, nem pusztulunk el, e költemény még kell,
satöbbi. Az összes! Megírjuk így, őket,
a jóvilág szükség. Pokolban is. Tűz ég!
9. Az élet eg nagy, piszkos, és szakadt és tépett rongydarab.
Letörli könnyeim, ha sírok...a semmin.
Takarja véremet, ha ő vagy én kerget.
De hagyja csókjaim szerelmem arcain.
De akkor is bizony, ha késem puszilom.
10. Az élet mégis van!!
Anyagba béülve vagy époen nélküle
velünk meg-elhitet mindent, de bármilyet.
A tűzbe nyúl, nem ég, nem is vár rá az ég.
Az élet úgy imád! ...fejezd be az imád,
ne kezdd el az imnád, magadra jól vigyázz.
Etesd meg a kutyát, egyengesd az útját.
Hisz egyszer majd itt, élesztget és javít.
Semmi...
Semmi...
Semmi-és ez a szöveg
Nos, a semmi, igen-kell róla írni, nem? Róla itt szó minden. A Semmi létezik ott, esetleg itt.
Hát fogjuk meg kezit. Mindenetllen vidék! Vagy mivégre s mié-téged csak senki ért? Se, se, semmi... milyen neki lenni és mivel van teli?
Nem csicserg madárka, a vadász nem várja, nem száll rá a fára, a semmi fájára, minek van almája és Éva oitt àllna? Nem repül a sellő vagy nincs benne erő vagy csak nem jön elő? Hát az is lehető.
Semmi nem én vagyok, ebben biztos vagyok. Adok-kapok. Vagyok. Semmi talán épp ő. No jó, mozgó-izgő... de mégis, nem lét-ő. Semmiben nincs semmi-ez lehet jó neki?-mit kell beletenni?
Én beteszem hangomat, a semmi így mondhat mindenes dolgokat.
Én beteszem... kezemet, ám úgy, ahogy fogják, tartják, rázzák a mindenek.
Semmiben nem hűt nyárr, nem fűt a tél, nagy kár.... Bizony, hogy az, ámbár...
Fehér nem fekete, bár talán lehetne és vajon ez kell-e...
Az atom elfut, ha tud, s ha lel kis-nagykaput. Semmiből hová, merre-meddig viusz út? A test, ha belelép, vajon esik-e szét? és hogyan-SEMMIKÉPP.
És a lélek mit tesz? Amikor semmivé lesz? Nem lesz az, ne ijessz.
A Semmi valami, méghoizzá az ami, annak kell maradni (?)
A Semmi nem minden, nem is a Nagy Igen, de ránk hasonlít. Nem?
A Semmiben nincs szék. Például sárga... kék. Pedig én ráülnék.
A semmiben nincs lég, belefulladtunk, rég, levegőt, még... Ej! Ebből most elég!
Mivel mi EZ vagyunk, hiszen mi EZ vagyunk. Erre szól hatalmunk...
persze, az, AZ is legyünk, ő is itt vsn velünk! AZT is tartja kezünk... Vagy csupán rajtunk csüng?
Én én vagyok, te te, egynással is tele, egymásnak is szele. De, de.
Ne féljük a semmit, tegyük az ellenit. Gyorsan. A mindenit!
Persze, semmi is van, benn a világban, de mindig elillan, ha mi elillantjuk és bizony megtesszük. Legyen-e sírhantjuk? És a semmiisten? Minekünk semmink sem, meglehet, hogy nincsen.
Ha nincs, de semmid sem, akkor légy te minden, igen, épp emilyen. Akkor ez így jól van, ha kell, a pokolban. Megteszed? Biztosan.
A semmi...
Létezik, van olyan, hiszen megírottam. El is kell hogy mondjam. Semmi nincs, rábólints, semmi sincs-ez jól van.
Valóban.