csp01 blogja

Annyi mindent...

 Annyi mindent megtehetünk!

Hisz van hozzá erőnk, eszünk!

Mindenféle jó eszközünk,

itt van nálunk, itt van velünk.

Csak és csupán akarni kell,

ne félj tőle, bátran hidd el.

Lelőheted a verebet.

Gyártsad hozzá a fegyvered.

 Megtörhetjük a nagy csendet

s teremthetünk világ-rendet.

Beleszólunk csendbe, igen,

mit mondunk és vajon mit nem?

 Teremthetünk világrendet,

amit ördög el nem kerget,

amit isten le nem verhet.

Hurcolja mint súlyos terhet.

Megölheted önmagadat?

Ez hányadik parancsolat??.

Építhetek oly palotát,

falán sírás nem hatol át.

 Használhatom jó-rossz késem.

(Megeshet, hogy belevérzem?!)

Hatalmunkat bárki adta,

vissza immár nem vonhatja.

 Én akarok cselekedni,

nem tart vissza semmi, senki.

Te is akarj cselekedni.

Elvághatja a kötelet.

És a fogoly elszökellhet.

Tanácsok

Hozzál létre egy világot,

s el ne feledd: te kormányzod.

Írjad meg a Nagy Böcs Könyvet.

Egyet? Tízet. Egyre többet!

Bocsásd ki a világtörvényt

s adjál neki örök érvényt.

Épüld fel a magas házat,

minden ember otthonának.

Ültesd el az Éden-erdőt

s Istent onnan hívjad elő.

Tégy neg mindent, ami igény!

Tedd meg újra, megint, ismét!

 Faragj asztalt, ámde olyat,

minden ember férjen oda,

enni, inni és a többi,

mindenkinek lehet jönni.

Főzzed meg a Finom Levest.

Van a recept, gyerünk, keresd.

és jó lenne, ha leírnád.

Hozzad létre a világot.

Módját tudod, biztos látod.

Rengesd meg e nagy-nagy hegyet,

sosem mondva, hogy nem lehet!

Vízember a földön

Meghajolnak a tengerek:

a vízember megszületett.

Örüljetek, örvendjetek.

A vízember olyan csodás,

sohasem lesz sorsa oszlás.

Nem kell ide csodálkozás.

Vízből van a teste-lelke.

A mindene így rendelte.

Ne félj tőle, ússzál vele!

Ússzál vele, ússzál benne!

Érzed, ahogy nő a teste?

Érezd, ahogy tágul lelke!

Te, vízember, majdan egyszer

mosolyogva és jókedvvel

száraz partra kilépkedel.

"És itt vajon miket teszek?"

 Elázod a gonoszokat.

Legkisebbet, legnagyobbat.

Nagyon sokat! Az összeset!

Elmosod a késeinket,

minden egyes mindegyiket.

És elmosol minket. Minket.

.

Feláldozod önmagadat.

Megihatnak a szomjasak.

Erre ugyan mit írhassak?

Víztesteddel keresztelnek.

Add hozzája a lelkedet,

ne is kelljen, hogy kérjenek.

Földi embert te nem féled.

Néki szépen elmeséled,

hogy milyen a vízben-élet.

Vízbe vajon vágyod, kéred?

Benned úsznak és fürdenek

pajkos, apró kisgyerekek.

Mert te ezt is megengeded.

 Földi ember tőled féljen?

Vízkezedtől porrá ég? Nem.

Vízhitedtől lesz az égben?

Vízbe végül  visszasüllyedsz.

Tengermélyben jól eltűnhetsz.

Nyújtogatjuk két kezünet.

Vízből gyújtunk óriás tüzet.

Van nekem 

I. 

1. Van az apám, van az anyám.

Igaz szívvel vigyáznak rám 

2. És van nekem az istenem,

hozzá száll fel az énekem.

3. Van otthonom és van hazám.

Csakis enyém, bizony, az ám!

4. És van bölcsőm, el-elbírhat,

égig-földig fel-le ringat.

5. Van joporsóm, ami sirat 

Egyszer talán ki is nyílhat.

6. Van barátom, rengetegnyi.

Tudok kivel emberelni.

7. S van szeretőm, egy, két, három.

Mindannyian örök párom.

8. A mindenem nekem vagyon,

a világot beuralom.

Ii.

9. És ha egyszer el- eltűnnek?

Adva engem át az űrnek?

10. Mit tehetek ugyan vanon?

"Visszagyertek"-nincs hatalom.

11. Apám, anyám, csak menjetek.

Hiszen már felneveltetek.

12. Az istenem magam leszek,

illik hozzám ez a szerep.

13. Bölcsőm nem ring-miért kéne?

Állok tüstént lábra-,kézre.

14. Koporsómat töröm széjjel

most azonnal mai éjjel.

15. Otthon, hazám mindenhol van

az örökös találomban.

16. Barátaim el,- elhagynak,

elég vagyok önmagamnak.

17. Szeretőim eltávoznak.

Nem hiánylom a csókokat!

18. Én a teljes világot

beuralom. Akarjátok!

Én mindenkit meg-megáldok.

Egy nagy tűz

1. Gyújtani kéne hatalmas tüzet.

Egyet és kettőt, hármat és tizet.

2. Hogy ne fázzanak nind a mindenek.

Hogy a nagy senkik el- s elégjenek.

3. Hogy lássuk végre a nagy zsarnokot,

akit két kézzel a tűzbe bedobok!

4. Hogy lássam végre, amit leírtam.

(Nem fél a tűztől, így el nem illan.)

5. Hogy lássad végre az egek urát,

hogy megérinthedsd-lábának ujjàt.

6. Eme nagy tüzet én most meggyújtom.

Itt ég középen az országúton.

7. Beléje vetem, hogyha szükséges,

a mindenemet. Nem is kell kérned.

8. Máris dobom... az? az asztalom.

És a versembe belefoglalom.

9. És mnáris dobom a szívem-lelkem,

önsaját kézzel fel- s felpoerzselem.

10. Jjöjj csak közelebb, te is tápláljad,

dobjad bele mit? Ruhád ésx vágyad.

11. Dobjad reája szép és új tested!

Dobjad csak bátran vagy az kell neked?

12. Látjukn a tüzet, hogy ég és lángol.

Füsrtje ki is száll a nagyvilágból.

13. Megérzi minden és a mindenki,

belélegezi és ízlik neki.

14. Ők is azonnal tüzet gyújtanak.

Tisztul a világ, dőlnek a falak.