Itt valaki, ott valaki

1. A szavaknak kozmoszában...
csillagszemű Homérosz
üstököstest-karját
belemártva fénybe
rájaírta-véste
az űr lehelletvékony
bús úszóhártyájára:

Homosszeiát, Terrosszeiát,
a Kozmosszeiát szintén.

2. A hangoknak óceánján...
komponista lemerült.
H2O teste
a kagylóját fújta,
poliphátán dobolt.

S a lomha, kába óceánmolekula
beléjerezonált, de újra és újra.

A Rekviemzenéli?
De nem sajátja!-az nincs,
hiszen művész, miképp mind!

3. A köveknek sivatagján...
Kalapácsos emberke
(és ugyanígy Fúrós)
Micsoda gömb-feje!
minő kocka-törzse!
És a henger-karja!

Simult a holdkőzet és
csiszoljodott a gyémánt...

Dávid-szobor felállt és 
legyőzte Góliátot!

4. A színeknek a legében...
tarkabarka festő jött
ecsetjén leszállva
s kizöldült a sárga,
belépirult a kék.

Fehér agyonsötétült,
a barna felpiroslott!

S Utolsó vacsoránk kész!
sosem fogyasztjuk el, nem.