Azért, mert

Azért, mert

1. Oka van...
annak, hogy lehetek.
Az apa óhajtá.
És hát jómagam is,
Van-anya méhéből.
"Menjek már kifele!"
(Van-anya őssejtföld
légét szívja be-ki...)

2. Oka van...
annak, hogy remegek.
Hogy a koporsómat
én őrangyalom-e?
az, aki majd nyitja?!
És félek: nehogy a 
cica kilöttyintse
tányérból tejemet.

3. Oka van
annak is bizonyos,
hogy örülök mindég.
Infernóban, ahol
vagyok, én, sátán
tüstént oltom el a
tüzeket, és ez szép.
Éget, fáj-ne tegye.

4. Ennek is: valamit
cselekedünk, hitből!
Mindig, szüntelenül.
Ahogy emelked', nézd,
és süllyed le kezem.
-Hiszi, hogy így lesz jó.-
Ám nem csap le soha
legyeket és fácánt.

5. Oka van annak, hogy
elméláz a fa, hogy: 
kenyeret érleljen?
És hullassa hova?
Kezed elé vagy tán
Merkúrföldre? (Igen,
ezen is eltöpreng.)

6. (Oka van.
Hogy mindén legyek a 
hatalom és jóság,
bölcsesség, s a csoda.
Vagyok is-ím, nézd meg
végigjött utamat.
De ha odébbállhatnék-
ő vagy más keres-e?)

7. S célunknak mi oka?
Hogy alakuljunk át
jéggé, végezetül
be-betelítsük mind
-sok részecskeatom-
a szoba vákumját?
Épp mint víz patakot.

8. A szoba vákumját.
István óhaja, hogy
a teremét inkább.
Konyháét? Erika.
De ugyanígy Miklós-
mert jó távcsöve biz'
sohase fér másutt 
el.