A halál gyereke

A halál gyereke

Csöpp gyermek, ő kézbe fog, szépen
és elvezet sápadó csillag
mellett a Csöndvégtelenségbe.

Ez hát az Elmúlik? Oly furcsa!
Épp mintha semmink se történne.
Csöpp gyermek-és néz terád sírva.

Harctéren is van halál. Hangos?
Ágyúgolyó zúg? Lehet, hogy nem.
Csöpp gyermek egy késre tűz és visz.

Vesztőhelyütt is halál járhat...
Földön kötél, sok, hever, látod?
Csöpp gyermek a hurkot otthagyja.

Itt nincs halál, hisz miért volna?
Mindenki Kell-életet hordja,
mindenki az űrnek is holdja.

És vég a légből-repülsz, szépen
mozdítva kézlábad és szárnyad.
Aztán zuhansz, bár a csöpp gyermek
nem külde villámokat, most nem.

Elkész' a Kard, ám olyasfajta, 
hogy bárkinek fogja meg karja,
vérezni Kard nem, sosem hagyja.

Elkész' a szív, nékem is szívem 
Egyszer se dobbant, de semmit sem.
Őnélkül is zúghat a testbe-
lélekhit.

Itt nincs halál, hisz miért kéne?
Agg ember így is maradt élve!
Alkony jön. Álomra is térne.