Csodavilág 18. - Szellina színre lép, vagyis száll

TÜNDÉR LIVI

Nem taszítunk senkit bajba,

A Balsors ezért rúgna farba.

Kiválasztott lesz a gyermek,

Amit én már most is érzek.

TÜNDÉR THOMAS

Nekem feltünt pár szavadból,

Úgy beszéltél a ködfalról,

Mintha élne, lelke volna,

S így,ha akar, megszólalna.

MEZŐ-MEZI

Igen így volt, s okkal tettem,

Mert meglehet, duzzog csendben,

Hisz mindenki elkerüli,

Az is lehet, fáj ez neki.

Ettől aztán sír a lelke,

S nincs is neki sötét terve.

TÜNDÉR THOMAS

Érző lelkű ködfal lenne,

S vágyik nagyon szeretetre?

Erre van csak csekély esély,

De egy próbát azért megér.

MESÉLŐ

Egy kis szellő mindezalatt,

Alig mozdult, csendben maradt.

Most megszólalt, hiszen szokott.

Némaságot nem fogadott

SZELLINA

Az igazságot fel nem tárom,

De kizártnak én sem tarom,

Hogy a ködfal beszédképes,

Szeretetre ám nem éhes

Egyszer hozzá közel szálltam,

És kis híján pórul jártam.

Kerültem én galibába,

Furcsa erő vonzásába.

Ha engedek, elnyelt volna,

Úgy érzem a ködfal torka.

MEZŐMEZŐ-MEZI

Nagy torka volt, s láttad neki?

SZELLINA

Nem szó szerint kell érteni.

Szóval nagyon vigyázzatok,

Vészmadár nem díszből vagyok.

MEZŐ-MEZI

Tudom, tudom, képletesen,

Hát ne perelj ezért velem.

SZELLINA

Ha perellek, jó szándékból,

Minden szavam csak érted szól.

Barátok mi ezért vagyunk,

Önzőségnek pofont adunk.

MEZŐ-MEZI

De persze nem csak egy kicsit,

Hanem mindig jó nagy taslit.

 

TÜNDÉR THOMAS

Mi most inkább csinálunk mást,

De nektek jó pofozkodást.

A Ködfalhoz menjünk nyomban?

TÜNDÉR LIVI

Igen, hátha nem lesz szótlan.

Tán jobb lenne, hogyha várunk,

Míg érkezik a két társunk.

TÜNDÉR THOMAS

Tüdér Tina lépne fékre,

Bizonyára lebeszélne.

Legalább is megpróbálná

Mindenben a v eszélyt látná.

TÜNDÉR LIVI

Attól tartok, hogy most okkal,

Mert mértéke nem csak sóhaj.

TÜNDÉR THOMAS

Hogyha félnél, megértelek,

De akkor én magam megyek.

TÜNDÉR LIVI

Hát még szép,hogy veled tartok

A ködfalig meg sem állok.

SZELLINA

Én is megyek, na jó, szállok,

Csodára itt én sem várok.

MEZŐ-MEZI

Ó de kár, hogy nincsen szárnyam,

Vagy legalább néhány lábam,

Nem maradnék itt csak magnak,

Engem mindig jól itt hagynak.

SZELLINA

Nyugi,hamar visszatérek,

És majd mindent elmesélek.

MESÉLŐ

Beszédből most elég ennyi,

Indultak hát ismerkedni.

Már ha a Ködfal beszédképes,

S feltevésem így nem téves.

/A folytatásba egy időre visszatérünk „Zoli mókushoz”, valamint megismerkedhetünk Angélával, a világtalan kislánnyal, aki azonban megérzi Zoli jelenlétét./