Csodavilág - Pillangóvarázs

/Részlet a Csodavilág című rímregényből,amit hajdanán költeménynek hívtak/

„Mikor pillangók kergetőznek lelkem mezején,

Végre úgy érzem,hogy élek,s ott ülünk te, meg én .

Nézzük őket kézen fogva, s ennyi épp elég,

Hisz emlékeink fellapozva, erre vágytunk rég.”

Cseppnyi várban a törpelélek csak búbánatra lel,

Most úgy érzem égig érek, mert itt vagy oly közel.

A külvilág egy papírfecni,s játszik vele épp a Szél,

Hát mért kéne visszamenni,ha ajkad csodákról mesél.

Hát ez aztán ó de furcsa,hisz egy árva szót se szól,

Mosolyod a titok nyitja, mert szavak nélkül válaszol.

Mosolyod egy tündér álma, de valóság már nekem,

S a csodavilág nincs bezárva, amíg maradsz én velem.

Nézd csak, éppen itt az ajtó, tőlünk karnyújtásnyira,

De a Perc nem egy pejkó, mit nógatunk, vágtass, gyia,

Ez a perc örök lehet, ha megáll csak nekünk,

S két embert csodát tehet,bár varázslók nem leszünk.

Nézzük csak a pillangókat s ez most épp elég,

Nem kell többé álmodozzak,hogyha kék az ég.